S az ember útra kelé a nem is oly távol keletre. S látá, érezé, hogy nem jó. A hideg tapintható, a víz ritkán iható, a határátkelés oda is, vissza is iszonytató. S hazaérve az ember észlelé, hogy bélműködése se jó. S az ember ismét útra kelé…

Baljóslat

Történt, hogy 2009. február 15-én egy óbudai illetőségű középkorú férfi elhúzódó bélpanaszai miatt felkereste a körzeti orvosát. A férfi az év elején szűk baráti körben néhány napot Ukrajnában töltött, ahol az itthoninál is rosszabb időjárási és járványügyi viszonyok uralkodtak akkortájt.

Háziorvosa rövid szemrevételezés után úgy döntött, néhány rutinvizsgálat a laborban nem árt, így asszisztensével kiállíttatott egy a III. kerületi Vörösvári úti szakrendelőbe (Óbudai Rendelőintézetbe) szóló beutalót. A beutalón vér és vizeletvizsgálati leletkérelmek, a beteg adatai, a labor elérhetőségei, valamint az indok: „bélműködési rendellenesség” állt. A háziorvos azonban már ekkor figyelmeztette: sok jóra ne számítson, legalább egy hónapos átfutási ideje lesz a vizsgálatnak.

Valóság

Mielőtt személyesen kereste volna fel az Óbudai Rendelőintézetet, a férfi - még a beutalás napján - telefonon kért felvilágosítást a laborvizsgálat menetéről. Azaz csak kért volna. A labor ügyeletes adminisztrátora, mielőtt a beteg bármilyen részletről érdeklődhetett és/vagy tájékoztathatott volna, közölte vele: a vér és vizelet minta levételére leghamarább március 18-ára (!) tudja előjegyezni.

A férfi ezután a következőkkel fordult szerkesztőségünkhöz : hogyan lehetséges, hogy neki egy rutin laborvizsgálatra több mint egy hónapot kell várnia, miközben más ellátók általában egyik napról a másikra intézik az ilyesmit. Mihez kezd majd a háziorvosa azzal a lelettel, amit jó esetben március utolsó harmadba előtt vehet kézhez, miközben panaszai most jelentkeznek? Kérdéseit (néhány sajáttal kiegészítve) továbbítottuk mindazon egészségügyi intézménynek, szervezetnek, amelyről úgy véltük, érintett lehet.

A mai napig

Kezdjük felülről. Az Egészségügyi Minisztérium (EÜM) a mai napig nem reagált levelünkre, melyben a következőkről érdeklődünk: Elfogadható-e, hogy egy rutinvizsgálatra, amit a legtöbb helyen egyik napról a másikra végeznek, több mint egy hónapot kelljen várni a betegnek? Mire jó egy olyan eredmény, aminek egy a tünetek jelentkezése után több mint egy hónappal levett minta az alapja? Elfogadható-e, hogy a körzeti orvos már a beutaláskor közli a beteggel, időpontot leghamarabb egy hónap múlva kaphat, akármi legyen is a betegsége?

De nem csak a szaktárcát kerestük meg, hanem az Egészbiztosítási Felügyelettől (EBF) kezdve a Magyar Orvosi Kamarán (MOK) át a Magyar Kórházszövetségig (MKSZ) mindenkit, beleértve az Óbudai Rendelőintézetet is. A MOK-nál a Kórházszövetséghez irányítottak. Ott Dr. Varga Ferenc, a szervezet elnöke azt mondta, kérdéseinkkel forduljunk a Medicina 2000 Járóbeteg Szövetséghez. A betegjogi szervnél azt a tájékoztatást kaptuk, ez ügyben az EÜM az illetékes…

Érdemi válaszok

Érdemi válaszra az Egészbiztosítási Felügyelet és az Óbudai Rendelőintézet méltatott bennünket. Vagyis az általunk képviselt beteget. Az EBF arról tájékoztatott, hogy 2008 februárjától a járóbeteg-szakellátások ütemezése betegfogadási lista alapján történik. Mégpedig azért – állítja –, hogy még ha várni is kell egy ellátásra, az ahhoz való hozzáférés egyenlő legyen mindenki számára, egy betegnek se kelljen feleslegesen megjelenni a vizsgálatra és jobban ütemezhetőek legyenek a kapacitások. A felügyelet tapasztalata, hogy a várakozási idők nem térnek el jelentősen az európai átlagtól, ugyanakkor az egyes szolgáltatók közt lehetnek különbségek.

Az ütemezéséről vezetett listát a felügyelethez havonta kötelesek megküldeni az ellátók. 2009. decemberében a Közép-magyarországi régióban az általános laboratóriumi vizsgálatokra kevesebb mint fél napot, míg országos viszonylatban közel 3, 5 napot kellett várni. Az Óbudai Rendelőintézet a laborellátásokra vonatkozóan az elmúlt fél évben a várható várakozási időkről jelentést nem küldött a felügyeletnek – tudtuk meg.

Már másnap?

A felügyelet orvosi kérdésekben nem kíván állást foglalni, annyit azonban megjegyez: minden beteg esetében egyedileg kell eldönteni, az állapota alapján indokolt-e az azonnali laborvizsgálat. Az EBF-nél elképzelhetőnek tartják, hogy a beutaló orvos ismeri a laborvizsgálatok ütemezési rendjét, amelyről előzetesen tájékoztatja is a beteget.

Dr. Thomka György, az Óbudai Rendelőintézet orvos-igazgatója, miután megtekintette a beutaló másolatát, a következőket mondja: a körzeti orvos olyan, sürgősséget nem indokoló vizsgálatokat is kért, amelyek miatt előjegyzést kapott a beteg. Amennyiben a rendelőintézet és a kerületi körzeti orvosok közti megállapodást (lásd keretben!) figyelembe veszi és a valóban sürgős vizsgálatokat kéri, a beteg már másnap megkapta volna az eredményt.

Elfogadhatatlan

Különbséget kell tenni sürgős- és rutinvizsgálat között – mondja. Rutinvizsgálatot lehet előjegyzés alapján végezni, de a jelenlegi szabályozás (lásd keretben!) bizonyos korlátok között a rutin azonnali elvégzését is megengedi. Ezzel együtt úgy véli, számos laboratóriumi vizsgálat van, amely akár heteket is igénybe vesz. S, hogy mire jók ezek a leletek? Thomka doktor szerint igenis nagyon fontosak lehetnek. Az orvos-igazgató általánosságban egyetért azzal, hogy elfogadhatatlan a körzeti orvos tájékozatlansága és a beteg megtévesztő tájékoztatása a várakozási időről.

Dr. Thomka az eset kapcsán arról is beszámol, miért volt szükség a kerületi laborvizsgálati rendszer átalakítására. Mint mondja, az utóbbi években drasztikusan megnőtt a laboratóriumi vizsgálatok mennyisége és költsége a III. kerületben. (Lásd másik keretes írásunkat.)

Miután a beutalások száma orvosokra lebontva követhető, kiderült, hogy azok 75-80 százaléka az alapellátásból érkezik, s ez rendkívül magas arány. További, szakmailag erősen vitatható anomáliákat is észleltünk – mondja az igazgató. Országos átlagban egy betegtől 12-14 paraméter vizsgálatát kérik. Az óbudai háziorvosok azonban átlag 30-32 paramétert jelölnek meg a beutalókon. Nyugat-Európában az egy betegtől kért szám hat-nyolc. Nagyon valószínűtlen, hogy az ottani orvosok felelőtlenül járnának el – mondja Thomka doktor.

Túlpörgetve

Tavaly ősszel a „túlpörgetett laboratóriumi igények” finanszírozhatatlanná váltak, ezért november végén az Önkormányzat, a laboratóriumi szolgáltató, az alapellátás és a szakellátás képviselői leültek és megállapodtak a kérések még szakmailag elfogadható korlátozásáról. Az egyezségről azóta minden, a kerületben dolgozó háziorvost tájékoztatott a szakrendelő – állítja az igazgató, megjegyezve, hogy a lakosság informálása sem maradt el.

S bár az új rendszer vélhetően költségcsökkentést eredményez, a korábbiaknál jóval aktívabb együttműködést tesz szükségessé az egyes egészségügyi szolgáltatók között. (Lásd erről szóló keretes írásunkat.) Thomka György szerint ugyanakkor a kerületi alapellátásban dolgozó orvosok jelentős részén a minimális együttműködési szándékot sem látni. Úgy véli, amennyiben megértéssel és némi önkritikával kezelték volna a kényszerű szabályozást, a laboratóriumi szolgáltatás napjainkban már problémamentesen működne.