A törvény értelme

Az utolsó parlamenti ülésnapon megszavazott törvény nem csak arra alkalmatlan, hogy a demokráciát képviselje, hanem arra is, hogy megakadályozza a zsidókat ért atrocitások csökkentését. Egyrészt mert az egyoldalú, valamely csoportot pozitívan diszkrimináló tiltás csak tovább fogja növelni a csoport elleni, eddig is meglévő agressziót és gyűlöletet. Másrészt pedig a törvény elvágja az összes olyan komoly, szakmai vita és kutatás lehetőségét, amely a holokauszt valós, teljes feltérképezésére irányul. Elvégre hogy lehetne kutatni, minden oldalról megvizsgálni Mátyás király uralkodását, ha kijelentjük, hogy Mátyás igazságos volt, így kapásból elvetünk minden olyan eshetőséget, amely ennek ellenkezőjére utalna? Ráadásul ezzel a módszerrel pont azt nem lehet minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy Mátyás igazságos volt.

Egyértelmű, hogy a törvényt megszavazó MSZP és a magát liberálisnak mondó, ám ennek ellenkezőjeképp szavazó SZDSZ csupán zsidó X-eket lát maga előtt a szavazólapon. Az is egyértelmű, hogy a Fidesz, kissé szélesebb körben kiterjesztett javaslata - ebben bármilyen népirtás tagadását büntették volna - is hasonló X-ekért lett benyújtva, igaz felépítése jóval logikusabb az elfogadottnál. Ám az is valószínűsíthető, hogy a törvény nem fog hatályba lépni: ha nem Sólyom László fogja visszadobni a tervezetet, akkor az Alkotmánybíróság fogja eltörölni - ők ugyanis eddig a szólás szabadságát mindig erősebbnek találták bármiféle holokauszt-tagadásnál, vagy gyűlöletbeszéddel kapcsolatos törvénynél - szerencsére.

Egy demokráciában minden embernek joga van kifejteni a történelmi nézeteit, legyenek azok bármennyire ellentétesek a valósággal - maximum hülyének nézik. Ezzel a törvénnyel nem csak a szakmai kommunikáció szenved komoly csorbát, hanem az emberek azon joga is, hogy hülyeségeket beszéljenek - ami már a szólás szabadság korlátozása. Nézzük, milyen gyöngygszemeket kellene nélkülöznünk a törvény életbelépése esetében:



Egy vélemény deklarálása

Ezennel kijelentem hogy nincs, soha nem is volt, és legfőképp nem lesz holokauszt. A zsidók a második világháborúban nemhogy összejátszottak a nácikkal, hanem egyenesen ők irányították őket - ők álltak a háttérben. Az egész világégést csak azért hozták össze - összefogva a szövetségeseket irányító cionista nagytőkével - hogy a zsidók, gázkamráknak álcázott transzformációs kamrákban átváltozhassanak rózsaszín plüssnyúllá, így megszerezzék a világuralmat - dolgozni csak azon zsidókat küldték, akik ellenkeztek eme elképzeléssel.

Hogy miért plüssnyúllá? Ráhel apokrifnak számító evangéliumának felszínre kerülése óta közismert, hogy kizárólag rózsaszín plüssnyúlként lehet eljutni a Mennyországba. Ott pedig a zsidók, egy ajándék répának álcázott atombombával megölnék Istent, majd elfoglalnák a helyét. 1944-ben, Auschwitzban sikerült egy csoportnak átjutnia, így elindult a visszaszámlálás. Ráhel evangéliuma szerint 101 évig tart az út Istenhez - tehát van még 33 évünk a végső zsidó uralomig. Az egyetlen amit ennek megakadályozásáért tehetünk az, hogy jó sok répát eszünk, ezzel felhívva Isten figyelmét a közelgő veszélyre. (Készült a Répatermelők Országos Sikeres Szövetségének [ROSSZ] megbízásából)

Más vélemények

Sőt, ezzel az erővel ítéljék három év börtönre azt a 14. életévét már betöltő iskolást, aki rossz dátumot mond feleléskor a ’48-as szabadságharc eseményeinél! Vagy szintén három évet annak a tanárnak, aki meg meri említeni, hogy a finnugor nyelvrokonság-elmélettel szemben vannak más meglátások is!  Elvégre mindkettő valótlanságot állít - legalábbis a többségi elképzeléshez képest - a történelem folyásáról, ezzel a gyermek megsérti a ’48-as szabadságharc eszméjét, a tanár pedig az egész magyarságot - mindezt nyilvánosan, az egész osztály előtt.

De ennél is van tovább: börtönbe mindenkivel, aki azt állítja, hogy a Horty-, Rákosi-, Nyilas-, Kádár-korszak jó volt, mert történelmileg bizonyított tény, hogy nem! Ha meg ennek ellenkezőjét állítja, akkor a demokráciát eltaposni vágyó eszméket támogat, aminek egy demokráciában nincs helye! Mert egy demokráciában egyenlőség van a jog előtt, szabadság az eszmékben, és a nép által megválasztott képviselők úgy alkotják meg a törvényeket, hogy azok logika, és az közmegítélés alapján, az alapjogokat betartva képviseljék az egész ország érdekét. Hopsz, ez már nem Magyarországra vonatkozik...de miért is nem?

Mert a jelenleg elfogadott törvénynél nincs jog előtti egyenlőség: semmilyen más történelmi tény, álláspont, hivatkozás tagadását nem minősítik büntethetőnek, kizárólag a holokausztot. Pedig lehetne büntetni a kommunizmus, vagy a fasizmus bűneinek tagadását is éppúgy, mint azt a meglátást, hogy Mátyás nem volt pont igazságos király - mint ahogy azt a közhiedelem tartja. De ők kivételeznek a jog előtt egy eseménnyel, és a mögötte húzódó csoport érdekeivel, mindenféle logikát sutba dobva.

Nincs szabadság az eszmékben, ugyanis nem lehet hangot adni az olyan, történelmi tényeken alapuló kutatásoknak, amelyet azt próbálják bizonyítani, hogy nem volt akkora a zsidó áldozatok száma, mint amennyi manapság a közhiedelemben szerepel. De a törvény szerint hülyének is tilos lenni: azt tagadni, hogy a holokauszt létezett épp akkora badarság, mint az, hogy Szent István nem létezett. Mi alapján állhatok ki a Parlament elé, és mondhatom azt, hogy „Szent István egy kitaláció” míg azt nem, hogy „a holokauszt egy kitaláció”? Hisz az előbbi kijelentéssel Magyarországon feltételezhetően - reményeim szerint - több embert sértenék meg.

A megválasztott képviselők érdekei, és a megválasztók érdekei fényévekre vannak egymástól - ezt már sokszor leírtuk, nem kívánom újra megfogalmazni. Azt azonban igen, hogy míg egy fehérgalléros, többmilliárdos állami pénzt lenyúló bűntény általában nem végződik 3-5 év börtönbüntetéssel, addig a holokauszttagadás az elfogadott javaslat szerint igen. Azonban ha megkérdeznénk az embereket, hogy mit büntessünk súlyosabban, akkor várhatóan a válaszolók - egyben választók - 99 százaléka azt válaszolná, hogy a többmilliárdos lenyúlást - ez azonban ma mégsincs így.