A hagyományos brit politikai berendezkedést jellemző körülmények közepette egy órát vett volna igénybe a kormányváltás, ha a múlt csütörtöki parlamenti választásokon valamelyik pártnak sikerült volna abszolút többséghez jutnia a londoni parlamentben. Ebben az esetben péntek délután óta új miniszterelnöke és kormánya lenne Nagy-Britanniának.

A választások nyomán azonban - 36 év óta első ízben - egyik nagy pártnak sincs elegendő képviselője ahhoz, hogy biztos többségű egypárti kormány jöhessen létre. A tizenhárom éve ellenzékben politizáló konzervatívoké lett a legnagyobb frakció, de ahhoz nem elégséges a létszáma, hogy a toryk önállóan többségi kormányt alakíthassanak.

Ebben a helyzetben a döntő szó a Munkáspárt mögött harmadik helyre került liberálisoké, akik vasárnap óta tárgyalnak a Konzervatív Párttal a kormányzati együttműködés módjairól. Nick Clegg, a Liberális Demokraták vezetője azonban hétfő este tárgyalások megkezdését kérte a második legnagyobb frakcióval bíró Munkáspárttól is, és e tárgyalások - egyelőre magánjellegűnek minősített formában - még az éjszaka folyamán el is kezdődtek.

A Labour azonnal kész teljesíteni a liberálisok első számú politikai követelését, a választási rendszer átfogó reformját, és a liberális delegáció kedd hajnalban közölte, hogy az első megbeszélés a munkáspárti küldöttséggel "építő jellegű" volt. Erre válaszul a konzervatívok népszavazás kiírását ajánlották fel a Liberális Demokratáknak az általuk kért választási reformról, ha a liberálisok koalíciós kormányt alkotnak a konzervatívokkal.

A mindkét párttal tárgyaló Liberális Demokraták az egyetlen politikai erő, amelynek részéről még nem hangzott el a "koalíció" szó. A munkáspárti-liberális megegyezést segítheti, hogy Brown hétfő este tudatta távozási szándékát a Labour éléről. Nick Clegg liberális vezető a bejelentés után utalt arra, hogy ez volt az egyik fő feltétele a két párt közötti bármilyen esetleges egyezségnek.