Nincsen ideális rendszer

Egy választási rendszer átalakítása komoly munka. Számtalan tényezőt kell figyelembe venni. Ha valaki kétszáz fős Parlamentet akar, akkor az lehet ugyan támpont, de ezzel még nem mondta meg, valójában milyen rendszert szeretne. Mikor azon gondolkodik a törvényalkotó, hogy mi lehet a jó megoldás, akkor azt kell figyelembe vennie, hogy nincsen jó megoldás – legalábbis László Róbert, választási szakértő szerint, majd meg is magyarázza. - az újítás mikéntje mindig politikai érdekek mentén zajlik.

László szerint, ha szakmai alapon indult volna (vagy indulna el) az egyeztetés a kialakítandó rendszerről, akkor a legutolsó dolog lett volna az, hogy hány fős végül is a Parlament. A szakértő szerint ez olyan, mintha a gombhoz varrnánk a kabátot.

Ami kőbe van vésve

Mindenestre a Fidesz terveiről egyelőre azt tudjuk, hogy kétszáz fős törvényhozást akarnak, valamint azt, hogy meghagynánk a vegyes választási rendszert. Éppen ezért nem is érdemes azzal foglakozni, hogy miként alakulna egy választás akkor, ha kizárólag egyéni körzetek, avagy csak listák lennének.

A Political Capital elemzésében három értelmezhető és egy kevésbé valószínű forgatókönyvet vázoltak fel László Róberték – természetesen szigorúan tartva magukat a kétszáz főhöz és a vegyes rendszerhez. A nulladik változat szerint a Fidesz egyszerűen megfelezné a jelenlegi egyéni illetve listás képviselők számát. Ez azt jelentené, hogy 90 egyéni választókerület, 90 területi listás- és 20 országos mandátum lenne. Ezzel azonban komoly gond, hogy az egyéni kerületekben megduplázódna a szavazók száma, azaz a mostani átlagosan 45 ezer fő helyett, közel százezer ember döntene egyetlen mandátumról. Ráadásul a területi listákon csak nagyon kevés mandátum lenne szerezhető, így szinte értelmüket vesztenék.

László Róbert azonban felhívja arra is a figyelmet, hogy nincsen olyan nagy gond azzal, ha egy körzetben dupla annyian voksolnánk. Emlékeztet ugyanis egy felmérésre, melyből kiderül, hogy magyar lakosság 24 százaléka tudja, ki is a parlamenti képviselője, a háromnegyede azonban nem. Hozzátehetjük: a helyi képviselet valójában inkább csak szimbolikus, mint gyakorlati dolog.

A lehetséges verziók

Valós terv lehet, hogy megmaradnak az egyéni körzetek és mellette valamilyen lista. Ezt lehet úgy alakítani, hogy az állampolgár egyetlen szavazatot tesz az egyéni jelöltre. A nyertes bejut, a többiekre leadott szavazat pedig megy az országos listára. Ez logikusan egy fordulót jelent, ami olcsóbb is. Egyszerű módszer, de László Róbert figyelmeztet, hogy ez jelentősen átírná a választói preferenciákat.

A Fidesz számára most előnyös is lehetne – folytatja a szakértő – de nem szabad elfelejteni, hogy négy év alatt az erőviszonyok jelentősen megváltozhatnak, s nem biztos, hogy a Fidesz számára addigra jól jönne egy ilyen szisztéma.

A második verzióban, megmarad a listás és az egyéni szavazat is. Ám az egyéni jelöltekre leadott szavazatok elvesznek – már amennyiben nem a nyertesről van szó, hiszen ő mandátumot szerez. Ekkor csak a listára adott voksok lesznek beszámítva.

A harmadik koncepció az előző kettőt vegyíti: lista is és egyéni is van, az egyénire leadott voks is beszámítódik a listára adottba. Itt lehet egy vagy két forduló is – mondja a szakértő, mindkettő mellett lehet szakmailag érvelni. E három alapötlet csak egy séma, a részleteken természetesen sokat lehet sakkozni.

A küszöbről

Az 5 százalékos küszöböt kizárólag a listás szavazásnál lehet változtatni, vagy megtartani. Mivel egyelőre úgy tűnik, hogy lesz lista, így lesz küszöb is, ám ennek mértékéről nem ismerünk terveket. László Róbert szerint a Fidesznek nem fűződik ahhoz érdeke, hogy a küszöböt lejjebb szállítsa.

László Róbert végezetül megjegyzi, hogy ugyan ebben a kérdésben a Fidesz kabátot varr a gombhoz, de mint mondja: „a politikában bármi előfordulhat, még akár az is, hogy véletlenül jó megoldás születik.