A Fidesz és a KDNP javaslata szerint, amennyiben súlyos, erőszakos bűncselekményeket követ el visszaesőként valaki, akkor a harmadik esetben mérlegelési lehetőség nélkül a kiróható legnagyobb büntetési tételt kell kiszabnia a bíróknak. Ez lenne „a három csapás”.

Pareto-elv

Vilfredo Pareto olasz közgazdász 1906-ban megfigyelései alapján állította föl azt a matematikai formulát, miszerint a világon megtermelt javak nyolcvan százaléka az emberek mindössze húsz százalékához kerül vissza.

A Pareto-elv jogi alkalmazása szerint az összes elkövetett bűn nyolcvan százalékát a bűnözők húsz százaléka követi el. Ezek szerint a bűnesetek nagy részét visszaesők számlájára írhatjuk, akiket ha elszigetelünk a társadalomtól, akkor drasztikusan csökkenhet a bűntények a száma.

Miért éppen három?

Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell várni a harmadik bűncselekmény elkövetéséig azzal, hogy a súlyosabb büntetést kiszabják a bíróságok, illetve miért ne várhatnánk négyig vagy hatig. Azon túl, hogy igen jól hangzik a három csapás (olyan, mint a magyar igazság, abból is három van) jogilag is három féle elkövetőről beszélhetünk. Első bűntetés esetén még nincs alapvető súlyosbító körülmény, másodszor már visszaesőnek számít valaki, harmadszor pedig életbe lépne a "három csapás", mely esetben kötelezően kéne alkalmazni a legsúlyosabb büntetést.

Visszatartó erő

Állandó vita tárgya, hogy mennyire jelent visszatartó erőt önmagában az, ha súlyosabb büntetési tételekkel szembenézniük a bűnelkövetőknek. Münich Iván kriminológus a HírExtrának elmondta, hatékony lehet a három csapás, hiszen nemzetközi tapasztalatok szerint jelentős siker fűződik a törvényhez, aminek köszönhetően látványosan visszaestek bizonyos bűncselekmények ott, ahol bevezették.

Egyre zavarosabb a jogrend

Dr. Finszter Géza az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa viszont egyáltalán nem lelkesedik a törvényjavaslat kapcsán, bár nem szeretett volna a vita elébe menni, hiszen csak most fogják a törvényjavaslatot beterjeszteni.

Kifogásolja viszont a folyamatos és nagyszámú törvényi változtatást: „Csak tavaly tízszer módosították a Büntető törvénykönyvet, miközben a törvényeknél nagyon fontosnak kéne lennie, hogy a jogbiztonságot és az állandóságot sugározzák. A változtatás azért sem tűnik racionálisnak, mert a hatályos büntető törvények keretei között a súlyosabb büntetések kiszabása minden további nélkül megoldható.” Ez nem jogalkotási, hanem jogalkalmazási kérdés — tette hozzá Finszter Géza.

Minden ügy egyedi

A jogalkalmazók mérlegelési lehetőségének megvonásáról Finszter a következőképpen nyilatkozott: „A büntető törvények gyakorlatban történő érvényre juttatása művészi színvalon művelt jogalkalmazást igényelne. Ebben nem vagyunk különösen erősek, de az nem ellenszer, hogy a jogalkotó elveszi a mérlegelési lehetőséget a jogalkalmazótól. Jobb lenne, ha inkább elvárnánk, az egyéniesítést, azt, hogy tükröződjön a jogalkalmazásban az, hogy az egyes ügyeket megértettük és a tilalmat, a jogi parancs tartalmát képesek vagyunk az egyedi jogesethez alkalmazni.

Börtönkomfort

Finszter Géza szerint azért is problémát jelenthet a leendő törvény betartása, mert a börtönök nem állnak bővében a férőhelyeknek, egészen konkrétan a börtönnépesség egyharmaddal nagyobb, mint a börtönök jelenlegi befogadóképessége. Ráadásul egyezményeket írtunk alá, melyek szabályozzák, hogy a szabadságelvonást milyen körülmények között lehet alkalmazni, és ezeket igenis számon fogják kérni rajtunk.