Sokat hallhattunk a bankadóról, megszakadt IMF-el való tárgyalásokról és szerdán jön a II. Széchenyi-terv is. Duronelly Péterrel a Budapest Alapkezelő Zrt. befektetési vezetőjével beszélgettünk.
2010. július 28. szerda 07:29 - Telkes Árpád
Bár a stressz-teszteken jól teljesített mind az OTP mind az FHB Bank, mégis nagy kockázatról beszélnek a hitelminősítők a magyar tőzsdével kapcsolatban.
Az okok nem az egyéni cégekre vonatkoznak, hanem inkább a magyar gazdaság egészére, az országra, mint a legnagyobb hiteladósra. Annak változása akár pozitív akár negatív irányról van szó, megváltoztatja a kibocsátók megítélését is.
Magyarul most akármilyen hitelkockázatról beszélünk, ami éppen nem az egyéni cégektől, hanem a magyar gazdaságtól függ.
Az IMF-el megszakadt tárgyalás pozitív sajtóvisszhangot is kapott. A piac hogyan értékeli az esetet?
Duronelly Péter
Duronelly Péter a Budapesti Közgazdasági Egyetemen végzett pénzügy-staisztika szakon, dolgozott makrogazdasági elemzőként, portfóliómenedzserként és jelenleg a Budapest Bank alapkezelőjének befektetési osztályát vezeti. Társzerzője annak a "Vagyon, alap, portfólió" című könyvnek, amely a piaci és állami pénzügyesek körében is "kötelező" olvasmánynak számít.
Sem nem pozitívan, sem nem negatívan. Több olvasata is van annak, hogy az IMF a megbeszélt idő előtt hazament anélkül, hogy közös sajtótájékoztatót tartott volna a magyar vezetéssel. Az, hogy pontosan mi történt, nem tudjuk, elhangzott ugyan egy verzió a miniszterelnök szájából, de az vagy úgy volt, vagy nem.
2014-ig ki kell fizetni az eddig felhasznált IMF-hitel részleteket. Ha kormány nem tudná ezt megtenni, milyen szankciókra számíthatunk?
Nem hiszem, hogy a visszafizetés kérdéses lesz, biztosan vissza tudjuk utalni. De érdekes lesz, hogy milyen körülmények között történik az adósság törlesztése és annak milyen hatása lesz. Erre számtalan változat és lehetőség van.
Milyen változatokról beszélhetünk?
Egyelőre jóslásba nem bocsátkoznék, hiszen szemmel látható, hogy a kormány a gazdaságpolitikáról nagyon keveset mond, amit tesz az pedig egyelőre meglehetősen inkonzisztens. Nem tudjuk eldönteni, hogy annyira üres a gazdasági koncepciótár mint ahogy az látszik, vagy csak van valami félelem, hogy az önkormányzati választásokig ne derüljön ki. Azt hiszem, leginkább a kettő kombinációjáról lehet szó.
Az biztos, hogy 2009 júniusa óta tudtuk, hogy a Fidesz minden valószínűség szerint egyedül fog kormányt alakítani. Az, hogy 55 százalékkal vagy 68-al az ebből a szempontból mindegy. Ehhez képest alacsony felkészültséggel vették át a hatalmat. Úgy gondolom, nagyjából egy évvel van lemaradva magához képest az Orbán-kormány.
Orbán Viktor a hétfői „Este” című műsorban érzékeltette, nincs szüksége Magyarországnak egy IMF-től kapott biztonsági hálóra.
Az IMF-hitelt végül szerencsére nem kellett arra felhasználnunk, amire kaptuk, azaz a magyar bankrendszer által nyújtott devizahitelek refinanszírozására. 2008. októberében valós veszély volt, hogy a magyar bankok nem fogják tudni magukat a befagyott nemzetközi bankpiacon refinanszírozni, és első sorban erre szolgált a 20 milliárd eurós segélycsomag. Végül a bankok tudtak magukról gondoskodni, ezért aztán államadósságkezelésre használtuk úgy, hogy az ÁKK magas kamatozású forintadósságot vásárolt vissza a piac belőle.
A másik része a dolognak, hogy az IMF-hitel akárhogyis, de feltöltötte a devizatartalékunkat. Tehát az is a kérdés, hogy 2014 után mi lesz a magyar gazdaságpolitika és az MNB devizatartalék stratégiája? Ha addig megfelelő szinten tudjuk tartani a devizatartalékokat, vagy a tőkepiac számára már nem lesz fontos ez a tényező akkor nem lesz baj. Egyébként lesz.
Így valóban, most megvan az elvi lehetősége, hogy szépen visszafizetgessük az IMF által kapott hitelt, jóllehet, az egyátalán nem biztos, hogy az ennek fedezetéül piaci kötvénykibocsátással felvett hitel feltételei jobbak lennének. Az azonban kétségtelen, hogy arra a biztonsági hálóra, ami 2008. októberében kellett, most nincs szükségünk. Ezzel kapcsolatban azonban nekem úgy tűnik, a kormány inkább rögtönöz, illetve — szerencsés esetben — az sem kizárt, hogy a kormány politkai vezetőinek fejében néhány közgazdász kezd rendet tenni. Ezt az optimizmusom mondatja vele, mert amúgy kívülről nehéz megítélni, hogy gazdaságpolitika címen tulajdonképpen mit is csinál kormány.
Orbán Viktor eltökélt a januárban bevezetendő egykulcsos adó mellett.
Úgy látom, inkább egyfajta visszatáncolás tapasztalható a 16 százalékos egykulcsos rendszer kapcsán. Kezdenek kicsit finomodni a dolgok: hogy mikor lesz, hogy lesz, milyen struktúrák lesznek, milyen kedvezmények.
Kíváncsian várom, hogy miként táncol vissza a kormány ebből az egyértelmű ígéretből. Most mindenképpen olyan irányba megy, hogy ezt az ígéretet finomítani akarja, időben elhúzni, de például a szuperbruttóról sem tudjuk, marad-e vagy sem?
Kell nekünk egy újabb Széchenyi-terv?
Minden ország minden kormánya valamilyen formában ad támogatást az üzleti szektornak. Ez részben kormányzati feladat is, de persze nem azt jelenti, hogy milliárdokat szórunk ki két kézzel, hanem valamilyen koncepcióval az állam részt vesz a finanszírozásban. Az állami pénzügyi szerepvállalását aztán nevezhetjük Széchenyi-tervnek, vagy akár Sobri Jóska-tervnek is, a lényeg az, hogy mennyi pénz megy ki és hogyan. Ebből a szempontból minden grandiózus állami költekezési terv eleve gyanús.
Ne felejtsük el, hogy a magyar politikai rendszer bázisa egy tövényi keretek között finanszírozhatatlan pártrendszer, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a pártfinanszírozás szervezett bűnözésre emlékeztetően folyik. Így aztán mindig félek, amikor az állam pénzt oszt, mert tudjuk, hogy aztán ebből mi lesz, és ez a a Széchenyi-terv esetében sem lesz máshogy.