Már nem is emlékszik, hogy pontosan mikor is készült a legelső tetoválása. Annyit viszont elárult a Borsnak, eredeti formájában már nem látható, mert át lett rajzolva.

"Úgy tudtam, japánul írattam rá egy nevet, de az egyik fellépésemen egy kínai büféből utánam kiabálták: Peking. Akkor úgy döntöttem, megszabadulok a félresikerült írásjelektől" - mesélte az énekesnő.

"A belső őrlődéseimet ki tudom adni ezekkel a szimbólumokkal, és nem utolsósorban büszkén viselhetem őket. A nyakam alatt egy védőszimbólum található. Hiszek a láthatatlan dolgokban, spirituális embernek tartom magam. A „Nem adom fel” írásjel az azonos című dalra emlékeztet, amelyet a Megasztárban énekeltem. A műsor megváltoztatta az életemet, és segített azzá válnom, aki most vagyok. A másik alkaromon található idézet Gabriel Garcia Marquez Száz év magány című könyvéből van, amely az egyik kedvencem. A hátamra tetováltatott mikrofon pedig önmagáért beszél" – mondta a Borsnak Gabi, aki egyedül Gabesznak, a kedvenc tetováló művészének engedi meg, hogy a bőrére varrjon.

"A tetoválás számomra önkifejezés, és nem egyszeri, gyorsan elmúló divat" - jelentette ki. Ezt igazolja, hogy rendszeresen karban tartja a becses emlék-rajzokat; ha kell, akkor kijavíttatja, illetve tökéletesíttet rajta.