A nevetés hatalma
Csillogó szemek, őszinte kacaj és mosoly a világra... Ez jellemzi a gyermekek világát. Ahogy öregszünk, elfelejtjük eme képességünket és egyre ritkábban ajándékozunk önzetlen jókedvet másoknak. Pedig a nevetés egészségesebbé és boldogabbá tesz bennünket.
2010. augusztus 7. szombat 08:36 - Kancsár Edina
“A mosoly vidáman világító kisablak a közöny sötét éjszakájában.”
(Simon András)
Egy angliai felmérés szerint a férfiak átlagosan tizenöt, a nők huszonkettő, ezzel szemben a gyerekek naponta megközelítőleg négyszáz alkalommal nevetnek. Ha belegondolunk, a szívből jövő nevetés remek dolog: ellazítja az embert és átmenetileg a problémákat is feledteti. Ma már tudományosan igazolt tény, hogy a
nevetésnek számos pozitív hatása van a szervezetünkre. Nevetés közben endorfin szabadul fel, ami csökkenti a fájdalomérzetet és akár euforikus élményt is képes kiváltani, miközben erősíti az immunrendszerünket. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel vonzóbb egy mosolygó ember.
Miért nevetünk?
A nevetésről annak ellenére, hogy része az egyetemes szókincsünknek, meghökkentően keveset tudunk. Egyes feltételezések szerint a nevetés a játékhoz kapcsolódik, ami megmagyarázná, hogy miért nevetnek kevesebbet a felnőttek. Míg egy
gyermek a gondtalanság és a szabadság érzésében úszkál, addig felnőttként minden nap egy stresszel és rohanással teli küzdelem.
Ennek ellenére semmiből sem telne többször visszamosolyogni az újságosra vagy a zöldségesre, illetve néha jót nevetni a butaságainkon. Érdekes, hogy míg a nevetés elfojtásában már mesterek vagyunk, hitelesen imitálni nem igazán tudjuk. Innen is látszik, hogy az igazi kacagás, egy önkéntelen folyamat.
René Remacle: A mosoly
A mosoly nem kerül semmibe.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják, s nem lesznek szegények azok, akik adják.
Tartama mindössze néhány pillanat, de szinte egy örökkévalóságon át kell készülni rá.
Senki sem olyan gazdag, hogy megvehetné, senki sem oly szegény, hogy ne érdemelné meg.
A mosoly pihenteti a fáradtat, felbátorítja a félénket.
Nem lehet sem megvásárolni, se kölcsönadni, se ellopni, mert ez olyan valami, aminek csak akkor van értéke, ha adják.
Ha találkozol valakivel, aki nem tud többé mosolyogni, légy nagylelkű: ajándékozd meg mosolyoddal, mert ez senkinek sem olyan fontos, mint éppen annak, aki nem képes mosolyát másnak adni.
Életünkben először három-négy hónapos korban kacagunk. Tehát jóval előbb, mint ahogy beszélni tudnánk. Ebben a korban a sírás mellett a nevetés a legfontosabb kommunikációs eszköz egy
baba életében. Ezekkel a jelzésekkel a gyermek kér valamit: táplálékot, szeretet, bármit. Sokszor a felnőtteknek is célja van a mosolygással: például szimpatikusnak szeretnének tűnni, vagy akarnak valamit. De a szándékon szerencsére viszonylag könnyű átlátni. Így a mosoly többnyire megmarad a kedvesség közvetlen kifejezésének.
„A nevetés az élet sója. Nevessetek a tévedéseiteken, de okuljatok belőlük, űzzetek tréfát a megpróbáltatásaitokból, de merítsetek erőt belőlük, a nehézségeket tekintsétek vidám játéknak, de küzdjétek le őket!” (Lucy Maud)
Az ember kacagása sok mindent elárul a jelleméről. Kutatók a nevetés hangjának megfigyelésével a következő következtetésekre jutottak:
-Akik az „A” magánhangzót ismételgetve (hahaha) nevetnek, azok nyílt, becsületes, izgalmat kedvelő emberek, bár gyakran szeszélyes természetűek.
-Az „E”-vel nevetők (hehehe), állítólag melankólikus és flegmetikus személyek.
-Az „I”-vel (hihihi) nevetés, leginkább a gyerekekre jellemző. Felnőttek közül a naiv, gyengéd, szégyenlős és határozatlan emberek ismérve.
-Az „O” magánhangzó hallatása (hohoho) a nagylelkűség és a merészség jele. Nem véletlen, hogy Télapóhoz is ezt a nevetés fajtát kapcsolták…
-Az „U” hanggal (huhuhu) nevető embereket állítólag jobb elkerülni, mert a kutatások alapján az elvtelen emberek vihognak így.
