Egy demokráciában az a lényeg, hogy a nép mondja meg ki legyen hatalmon. Mégis milyen demokrácia az, amelyben a választópolgárok csupán 46,64 százaléka járul az urnákhoz? Ez azt jelenti, hogy az választásra jogosult emberek több mint a felét egyáltalán nem érdekli, hogy a szűkebb környezetében ki legyen az, aki a hatalmat gyakorolja.

Pedig ha az önkormányzatiságnak van valami értelme, akkor az, hogy közelebb vigye az emberekhez azt a mechanizmust, ami gyakorlatilag a mindennapi életet szabályozza egy magasabb szinten. A választópolgárok több mint fele úgy határozott, hogy teljesen mindegy, hogy ki és hogyan költi el azokat a pénzeket, amiket adó formájában befizetünk.

Miért maradtak ennyien távol?

Önmagában a szavazás nem túl megeröltető dolog. Ki-ki elbandukol a hozzá legközelebb lévő választókörbe, tesz egy pár ikszet, aztán mehet Isten hírével. A többséget mégis visszatartja valami. Valami, amit nehéz definiálni, ebből kifolyólag pedig az okát még nehezebb megtalálni.

Rengeteg oka lehet annak, hogy ilyen kevesen mentek el. Kezdve azzal az általános nihillel, ami uralja az országot, egészen addig, hogy az emberek nagy része úgy gondolja: a pártom akkor is nyer szinte mindenhol, ha otthon maradok. Nem az én szavazatom számít.

A másik ok az lehet még, hogy az emberek több mint fele egyszerűen nem tudja hová tenni azokat, akikre a voksot kellene adnia. (Persze ez alól kivételt képeznek a kistelepülések.) Viszont a nagyvárosokban és főleg Budapesten a képviselő-, illetve a polgármester-jelöltek csupán arcok a plakátról. Persze van kampány,  még ha olyan is amilyen. Vannak szórólapok, stb. Ezekből meg lehetne ismerni a plakát-embereket. Azonban lakosság nagy része azt sem hiszi el, ha egy politikus kérdez. Nemhogy a kampányígérteket.

Gyökeres változásra lenne szükség

Churchill mondta egyszer, hogy „a demokrácia költséges, bonyolult és rossz hatékonyságú rendszer, de jobbat még nem találtak ki.” Nos, ha körülnézünk Magyarországon, akkor ez a mondat teljesen megállja a helyét. Lassú és költséges a rendszer. Mindent átsző a korrupció.

Egyáltalán: mutasson nekem valaki egy olyan országot, ahol valaha is rendesen működött a demokrácia. (Nehogy valaki az ókori Görögországgal példálózzon, mert ott csak a szűk elit dönthetett a közügyekről.)

Valami újat kellene kitalálni, és az alapoktól felépíteni. A politikust, mint állást, és mint pályát el kellene felejteni, úgy ahogy van. Túlságosan sok mocskot hordtak már össze, pártállástól függetlenül. Ha pedig már itt tartunk, pártokra sincs szükség.

Kis településeken szinte már nem lehet pártszínekben labdába rúgni. Lassan ugyan, de kezdenek megerősödni a civil mozgalmak. Talán ez lehet a jövő. Talán egyszer eljutunk odáig, hogy nem megélhetési politikusok irányítják egy ország életét, egy párt elvei szerint. Hanem a megfelő emberek kerülnek a megfelelő helyekre. A munkájukat hivatásnak érző szakemberek.

Most viszont ébredjünk fel.