Európai turnédátumait szerdán tette közzé levelezőlistáján a Dead Can Dance. A koncertsorozat szeptember 19-én Isztambulban indul és alig egy hónappal később ér Budapestre. A bejelentés alapján a turné biztosan érinti még Görögországot, Hollandiát, Franciaországot, Belgiumot, Németországot, Csehországot, Oroszországot, Lengyelországot, Olaszországot, Svájcot, Portugáliát, Angliát és Írországot.

A világzene egyik kultuszcsapatának számító, leginkább a nyolcvanas és kilencvenes években aktív Dead Can Dance hat évnyi szünet után tavaly tavasszal jelentette be, hogy újra dolgozik és tizenhat év után új stúdióalbumot is megjelentet. Ennek előfutáraként tavaly ősz óta három négyszámos EP-t is közzétettek Live Happenings címmel az interneten ingyenes letöltésre az eddigi utolsó, 2005-ös turné anyagából. Gerrard és Perry még tavaly Ázsiát, Ausztráliát és Dél-Amerikát is említette a lehetséges turnéhelyszínek között.

A középkori és reneszánsz zenéket a gothic rock elemeivel elegyítő Dead Can Dance eredetileg négytagú együttesként alakult 1981-ben Ausztráliában, de 1982-ben áttette működését Londonba. Az addigra megmaradt két tag, az elsősorban gitáros, de számos más hangszeren is játszó Brendan Perry, valamint Lisa Gerrard énekesnő már első, cím nélküli albumával felkavarta a világot. Bár az 1984-ben megjelent debütáló lemez hangulatában emlékeztetett néhány "melodikus álompopot" játszó kortárs zenekar, elsősorban a Cocteau Twins és a Cure világára, a sejtelmes zene és az egymást nagyszerűen kiegészítő két vokál egészen különleges atmoszférát teremtett.

Ez az út vezetett aztán ahhoz a neoklasszikus, emelkedett zenéhez, amely a következő lemezeken kiteljesedett Dead Can Dance-hangzást meghatározta: felfedezhetőek voltak ebben arab-bizánci elemek, középkori spanyol, kelta, ázsiai és dél-amerikai hatások egyaránt.

Jobbnál jobb lemezeiket - Spleen and Ideal (1985), Within the Realm of a Dying Sun (1987), The Serpent's Egg (1988), Aion (1990), Into The Labyrinth (1993), Toward the Within (1994), Spiritchaser (1996) - az azóta legendássá vált független kiadó, a 4AD adta ki. (Ehhez az istállóhoz tartozott-tartozik mások mellett a Bauhaus, a Birthday Party, a Tindersticks, a Cocteau Twins, a Pixies és a The The is). A Spleen and Idealt például Baudelaire versei ihlették, a zene barokk hangszerelésű kelet-európai dallamokra és középkori madrigálokra épült.

Koncertjeik különleges élményt jelentettek a hallgatóknak; 1996-ban Budapesten, a néhai Budai Parkszínpadon is felléptek a Mandel Róbert által szerevezett World Music Festival keretében; a közönség a környékbeli fákat is megtöltötte. Számos filmzenét készítettek, a legemlékezetesebbet a Baraka című mozihoz. Dalaikat olyan előadók dolgozták fel, mint a Ride, a Paradise Lost, a Gathering vagy Sarah Brightman.

Perry és Gerrard útjai 1998-ban elváltak, mindketten szólóban folytatták, csak egy búcsúturnéra álltak össze 2005-ben. Brendan Perry már 1999-ben szólóalbummal jelentkezett (Eye of the Hunter), a másodikkal azonban több mint tíz évet várt: az Ark tavalyelőtt tavasszal jött ki. Az új albumot bemutató turné keretében Perry 2010 márciusában remek koncertet adott a budapesti Diesel klubban.

Lisa Gerrard első szólóalbuma még a Dead Can Dance idején született The Mirror Pool (1995) címmel, a The Silver Tree 2006-ban jelent meg, a The Black Opal pedig 2009-ben. Számos zenésszel készített közös lemezt (Pieter Bourke, Patrick Cassidy, Klaus Schulze), a legtöbb energiát azonban a filmzenékre fordította: ezek közé tartozott A bennfentes, a Gladiátor, az Ali, A Nap könnyei, valamint Koltai Lajos Sorstalansága is.