Mi a kódex?

Maga a kódex hét pontot tartalmaz, rövid bevezetővel társítva, jegyzője Herényi Károly. Minden pont és a bevezető is nemes, ám igencsak megkésett gondolatokat tartalmaz, amely ahhoz hasonló, mintha valaki sortűz után kiáltana „megállj” parancsot. Íme a dokumentum, némi személyes kommentárral ellátva:

"A Magyar Demokrata Fórum szerint nem normális az, ami az elmúlt hónapokban történt Magyarországon.” (Csak az elmúlt hónapokban? Na és az elmúlt évekkel mi a helyzet? Az teljesen normális? Itt, azt hiszem, komoly nézőpontbeli gondok vannak…) „A magyar belpolitika soha nem látott mélységekbe süllyedt,” (Mindig azt hisszük, hogy nincs már hova lejjebb, de minden egyes alkalommal be is bizonyítjuk, hogy de igen, ide nézzetek, mert van!) „hiszen elfogadhatatlan stílusjegyek és eszközök váltak meghatározóvá, és ezek egyre inkább rátelepednek a mindennapokra.” (Én inkább úgy fogalmaznék, hogy e stílusjegyek és eszközök kissé nagyobb nyilvánosságot kaptak, mint eddig.) „Az MDF konzervatív pártként úgy látja: minden országgyűlési képviselő közös felelőssége és feladata, hogy feltartóztassa ezt a folyamatot, máskülönben nem lehet visszaszerezni a választók politikába vetett bizalmát.” (Jó reggelt Magyarország! Na végre, valakinek eljut az agyáig. Nem mintha nem ezért tépné a nép a szegény kis száját több mint egy évtizede, de úgy néz ki, hogy végre valaki odafenn „hivatalosan” is meghallotta a kánont. Esetleg még tíz év, és eljut az is az agyukig, hogy feleennyien is bőven elegek lennének.)

„A tisztességes a békés közélet megteremtését nem lehet elérni sem egymásra mutogatással, sem a „ki kezdte előbb” játszma parttalan folytatásával.” (Nem akarom ismételni magam, de: ez is leesett? Még a végén elhiszem, hogy olyan értelmes emberek ülnek odafenn, akiknek előreválóbb az ország helyzete, mint egymás szarral való bőséges befedése és saját jóléte.)
„Az MDF ezért kiadta a „Kódex a Tisztességes Politikáért” című dokumentumot, melyben megfogalmazta a tisztességes, egyenes politizálás hét alapelvét:” (Jobb későn, mint soha.)

1) Egy tisztességes politikai kultúrában soha és semmilyen körülmények között nincs helye törvénytelen, vagy morálisan elfogadhatatlan eszközök alkalmazásának.
(Magyarországon mikor volt tisztességes politikai kultúra? Egyáltalán magának a politikai kultúrának a megléte is kérdéses mostanában. Itt némi fizetés felvétele munka nélkül, ott villaépítés, amott egy kis Zuchlag, hogy az Almássy-botrányt ne is említsem. Először mindenki nézzen magába, mielőtt felemelne egy követ.)

2) Egy tisztességes politikai kultúrában a választott országgyűlési képviselőtől elvárható, hogy megbízatásához méltó magatartást folytat, a közéletben végzett tevékenysége során a szalonképtelen és személyeskedő megnyilvánulásoktól, cselekedetektől tartózkodik.
(Anyázás, lógni fogtok, zsidózás, kivonulás és csorda módjára való bebégetések. Van még mit tanulni.)

3) Tisztességes politikában nincs helye politikai vetélytárs illegális megfigyelésének, lehallgatásának, ő vagy családja burkolt vagy közvetlen megfenyegetésének.
(Szerintem már ott hatalmas probléma van, hogy egy ilyen mondatot bele kell írni ebbe a kódexbe… Remélem, addig nem jutunk el, hogy „képviselőtársunk meggyilkoltatása, vagy családjának felrobbantása nem túl etikus dolog, így kérem, mindenki tartózkodjon ettől”.)

4) Tisztességes politikai kultúrában az adott szónak súlya van. Nincs helye a populista, felelőtlen, fedezet nélküli ígérgetéseknek. Felelős képviselő a választók felé csak vállalható, betartható ígéreteket tesz, s azokhoz tartja is magát.
(Ezt a pontot fogja minden párt villámgyorsan elfelejteni, amikor közelednek majd a választások.)

5) Felelősségteljes politikai kultúrában minden választott képviselő egyértelműen elhatárolódik a szélsőséges, erőszakos szerveződések minden formájától, érkezzen az bal –vagy jobboldalról.
(Ez eddig is megvolt többé-kevésbe, aminek egyetlen oka az, hogy több választót vesztenének ennek ellentétével, mint amennyi a szélsőségesektől jönne.)

6) Egy tisztességes politikai kultúrában a politika segíti a társadalom különféle területein tevékenykedő civil szervezeteket pozitív céljaik megvalósításában, de soha nem telepszik rájuk, öncélú politikai tőkét tevékenységükből nem kovácsol.
(Lásd Tarka Magyar! és Charta. Bár mintha a „de” utáni mondatrészt elfelejtették volna.)

7) Egy tisztességes és felelősségteljes politikai kultúrában nincs helye az egész közéletet mérgező korrupciónak. A megválasztott országgyűlési képviselő nem él vissza választói bizalmával, s minden rendelkezésére álló eszközzel felveszi a harcot a korrupció ellen.
(Azt hiszem a „no komment” rész következik, ugyanis nem akarok oldalakat fröcsögni autópályákról, pályázatokról, és minden más egyébről. Sőt: úgy legyen!)

Szarnak egy pofon

Maga a szándék, amivel a dokumentum íródott, sőt maga tett, hogy egyáltalán megírták és benyújtották, maximálisan pozitív és dicsérendő dolog. Elvben arra hivatott, hogy rendbe és egyenesbe hozza enyhén szólva is görbülő politikai magatartásunkat és politikusaink viselkedését. „Ez azért fontos, mert talán lépésváltás történik a magyar politikai gondolkodás és kultúra területén” – fogalmazott Herényi Károly. Hozzátette: „úgy tűnik, a többi parlamenti párt is belátta, nem normális, ami az elmúlt időben Magyarországon történik.”

De az egész alig látszik többnek egy egyszerű médiafogásnál, mellyel az MDF igyekszik némileg visszahozni eddigi becsületét, a pártot szinte szétverő botrányok után. Ugyanis az egész dokumentumot már az aláássa, hogy az a politikai párt adja be, amely „gerincességére” igen nagy csapásokat zúdított az Almássyval szembeni kőkemény fellépés, a Tisztelet Társaságának óvó szárnyai, és az a káosz, mely a párt belső politikai életét (például tagnyilvántartását) jelenleg jellemzi.

Szintén a „szarnak adott pofon” szindrómáját erősíti az a tény is, hogy elviekben mindenki aláírta (a Tarka Magyart! is, mert aki nem tenné meg, az lenne a „gonosz”). Amennyiben mindenki "valóban" elfogadná ezt a dokumentumot, akkor eleve nem tartanánk itt, tehát nem kellett volna megírni a kódexet. Ebből következik, hogy biztosan vannak olyanok, akik az aláírás után se fogják betartani a benne foglaltakat (ugye senki sem gondolja, hogy ezek után minden politikus kisangyal lesz?). És innentől jön majd az egymásra mutogatás, szarral dobálózás, lehallgatás, megvesztegetés, és a többi, ami eddig volt. Elviekben minden, gyakorlatilag semmi nem változott.

Megjegyzés

Félreértés ne essék, én maximálisan támogatom eme kódex minden egyes betűjét, csak úgy látom, hogy az egész nem több egy halom papírra vetett betűnél, melynek az égvilágon semmi foganatja nem lesz. Ha - adj isten - tévednék, személyesen fogok Canossa-járást szervezni annak a többszázezres tömegnek a nevében, akik a dokumentum elolvasásakor hasonló következtetésre jutnak, mint szerény személyem.