Gratulálhatunk a kormányalakításhoz is?

Előre ne igyunk a medve bőrére, mert igaz, hogy ez néhány nap alatt ki kell, hogy derüljön, de egyelőre zavaros a helyzet. Igaz, hogy nagyon jó eredményt értünk el, azt is mondhatnám, hogy győztünk, de jobb lett volna, ha a választásokat a román pártok közül valamelyik nagyobb előnnyel nyeri. Így fej-fej mellett van két párt, s folyik a vita a kormányalakítási lehetőségekről. Az RMDSZ-re számítanak, de várjuk ki a végét.

Már sokan el is könyvelték, hogy az RMDSZ kormánytag lesz, hiszen csak így biztosítható egy stabil, többségi kabinet.

Igen, tehát nélkülünk is megvan egy törékeny többség, például úgy, hogy a szociáldemokraták, vagy a demokraták összeállnak a liberálisokkal, de a következő időszakra szerintem ez nem elég. Viszont van egy olyan elég furcsa képlet is, mely szerint a szociáldemokraták a demokratákkal lépnének koalícióra. Ennek nagy többsége lenne, tulajdonképpen több mint kétharmad, viszont ez egy szörnyszövetség lenne.

Miért?

Mert ez a két párt mindvégig szemben állt egymással, aminek az oka a programbeli különbözőség, valamint a személyi ellentétek. Furcsa lenne, ha ketten összeállnának.

Mennyi esélye van egy nagykoalíciónak?

Nem hiszem, hogy ez megtörténik, ez a legrosszabb és egyfajta végső megoldás, amelynél vannak reálisabb lehetőségek.

Ezek szerint valószínűbb forgatókönyv az, amire Mircea Geoană PSD-elnök nyilatkozata utalt, amely szerint ők ellenzékben is el tudják képzelni magukat.

Én is úgy látom, hogy erre most egy árnyalattal nagyobb lehetőség van ebben a pillanatban.

Úgy néz ki tehát, hogy a legesélyesebb koalíciós felállás egy PD-L-PNL-RMDSZ hármasfogat…

Igen, az államelnök akarata kétségtelenül efelé billenti a mérleg nyelvét. Neki nagy szerepe van abban, hogy ki lesz kormányon, mivel ő nevezi meg a miniszterelnök személyét.

Azt tudjuk az RMDSZ-ről, hogy viszonyt ápolnak a PNL-vel. Ha a PD-L kap kormányalakítási megbízást, akkor a PNL ragaszkodni fog-e az RMDSZ részvételéhez?

Igen, de szerintem a PD-L is így akarja majd, mert így számukra is nyugalmasabb a helyzet, stabilabb a többség. A liberálisokkal abban az esetben nem lesz közös az utunk, ha ők egy adott pillanatban ellenzékbe vonulnak, mi pedig úgy látjuk, hogy van értelme másokkal kormányozni. Csak azon múlik, hogy minek van értelme.

Mennyiben fog változni a román politika hangulata most, hogy a szélsőjobboldal búcsúzott a parlamenti részvételtől?

Mindenütt, mindegyik pártban vannak olyan emberek, akik hajlanak a szélsőséges retorikára. A magyarellenesség adott pillanatban a Nagy-Románia Párt nélkül is fellángolhat, de kétségtelen, legalább nem lesz ott egy olyan párt, amely kötelességének tartja ezt a nacionalista retorikát ébren tartani, s amely – a szavazótábora igényeinek megfelelően – következetesen ultranacionalista üzeneteket fogalmaz meg. Lehet abban reménykedni, hogy ez így jobb lesz, de óvatlan sem lehet az ember.

Jól érzem, hogy az „óvatlanság” célzás az egyéb román pártokban helyet foglaló ultranacionalista politikusokra?

Persze. Ha a közhangulat úgy alakul, akkor Romániában szinte bármelyik román párt meg tudja ütni az ultranacionalista hangot.

Mennyiben lesz könnyebb az RMDSZ-nek ebben a helyzetben elérnie a céljait?

Valószínűleg könnyebb lesz dolgozni, de azért a sajátos magyar célkitűzésekkel szemben más pártoknál is találtunk ellenállást. A kisebbségi törvény-tervezetünket nem a Nagy-Románia Párt gáncsolta el, hanem olyan párt, amellyel azt megelőzően már megegyeztünk a szövegről. A politikában érdekek döntenek, s az a kérdés, hogy kinek milyen érdekei lesznek. Az elmúlt években nagyon erős pozíciónk volt a kormányban, hiszen kisebbségi volt a kabinet, nagyon fontos tárcákat vezettünk. Azt lehet mondani, hogy ez valószínűleg egy kivételes állapot volt, ha kormányban leszünk, akkor sem biztos, hogy hasonló helyzetbe kerülünk. A parlamentben persze más volt a helyzet, hiszen magának a kormánykoalíciónak sem volt többsége, ezért sok törvényt nem tudtunk elfogadtatni. A dolgok tehát alapjában véve attól függenek, hogy kik alkotják a többséget.

Mi a véleménye az alacsony magyar részvételről?

Ez egyszerűen nem igaz. Ezt azok mondják, akik az RMDSZ kiváló eredményét kisebbíteni szeretnék, nem is értem, hogy ez hogy szivárgott szét. Az RMDSZ pontosan olyan, 6,5 százalék körüli részarányt ért el a választásokon, mint amilyen a magyar lakosság részaránya Romániában. A matematika nem igazolja, hogy a magyarok kevesebben mentek volna. Volt olyan régió, ahol kevesebben mentek el az átlagnál, s volt olyan, ahol azonban sokkal többen. Ilyen különbség volt. A romániai választás részvétele volt relatíve alacsony, s ehhez illeszthető a magyar részvétel is, amely általában megegyezik a román részvétellel – tehát nem igaz az sem, hogy a magyarok korábban mindig nagyobb arányban voltak szavazni, mint a románok.

Este hat óra után jött ki az eredmény, amely szerint a magyarok körülbelül négy százalékkal kevesebben mentek el szavazni, mint a románok.

Egy megyében volt ilyen, Háromszéken, Kovászna megyében, azonban más megyékben magasabb volt, mint az átlag. Mi magunk adtunk nagy súlyt ennek a hírnek annak idején, így próbáltuk meg mozgósítani az ottani szavazókat.

Ami felemásra sikeredett, hiszen a magyarokban is lett volna még kapacitás…

Ez természetesen így van, sőt, ha a magyarok 100 százalékban mennek el szavazni, akkor még jobb eredményt értünk volna el. Ez azonban a társadalom működési szabályi szerint nem szokott bekövetkezni. Nyilvánvalóan a politikához való viszonyulás azonos románok és magyarok között, még ha etnikailag a magyarok külön entitást képeznek is.

A 100 százalék azonban irreális.

A magyarok ugyanolyan arányban mentek el szavazni, mint a románok, s azok, akik elmentek szavazni, óriási többségben az RMDSZ-re szavaztak. Mi a baj ezzel?

A világon semmi. Mennyire elégedett Elnök úr a mozgósító kampánnyal, mondjuk százalékosan kifejezve?

A mi kampányunk sikeres volt, a magyarok ránk szavaztak, s a velünk szemben induló független jelöltek egytől egyik csúfos vereséget szenvedtek. Az én választókerületemben a Magyar Polgári Párt mindent bedobott a független jelölt támogatására, mégis én kaptam 66 százalékot, a független jelölt pedig 6 százalékot. Miért probléma, ha azt mondjuk, hogy ez nekünk siker?

A kérdés csupán az, hogy lehetett volna-e magasabb arányt produkálni.

Mi produkáltunk egy nagyon fontosat: minden megosztási kísérlet ellenére a magyarok ránk szavaztak, akik bevallottan ellenünk indultak, azok pedig csúfos vereséget szenvedtek.