A Magyar Önvédelmi Mozgalom vezetői Kovács Géza és Kakuk Attila, a MIÉP-ből annak idején a menetvezető Toroczkaihoz hasonlóan kizárt tagjai. Hasonló karriert futott be a Jobbik több vezetője. A JMM azóta is gyűjtőhelye a kigolyózott MIÉP-eseknek. Csurka István rutinosan zárja ki pártjának soraiból a tagokat, indokaként az ügynök vád éppúgy előfordult, mint az hogy az illető „zsidónővel” él (Toroczkai). A kiakolbólítások forgatókönyve minden esetben ugyanaz volt. A belső ellenzék azt rótta fel a pártelnöknek, hogy az aktivitás elsikkad, pártjuk nem más mint a vezér (vagy élettársa) magánbirodalma, nem szól másról, mint hogy legyen közönsége a saját szónoklataiba szerelmes írónak. És valóban, Csurka többször visszafogta a túlvezérelt ifjakat, annyira gyanakvó volt mint egy gyakorló diktátor, és igen megszűrte legközelebbi munkatársait. Közismert szónoki hajlamai most kevésbé fontosak.



Elsősorban az ifjú titánok okoztak neki fejfájást. A MIÉP Ifjúsági Tagozatát többször is átrendezte a pártvezér. Így távozott a Jobbik vezérkara vagy Novák Előd. Nem véletlenül, volt idő amikor a MIÉP vonzó volt a szélsőjobbos ifjúsági szubkultúra tagjainak. Az angol skinhead mozgalom magyarításával született csoportok, több-kevesebb vonzódással a harmadik birodalom ideológiájához nehezen erőszakolhatók be a pártelnök lebetonozott érvrendszerébe. A Csurka -féle nemzeti radikalizmus nem előzmények nélküli. Bajcsy-Zsilinszky Endrével és Szabó Dezsővel kezdődik. A nagy elődök antiszemita és harmadik utas világnézete egy az egyben megegyezik a „magyar út” célkitűzéseivel. Az internacionalista szocializmusban és a liberális kapitalizmusban éppúgy magyarellenes nemzetközi összeesküvést orrontó nemzeti radikalizmus ugyanakkor mindig hangsúlyozta a magyar jelleget, nem külsőségeiben hanem nemzeti lelkületre szabottnak tekintve magát.

Ilyen formán mindig is ódzkodott az importált rokon ideológiáktól. Ameddig az Előőrs szerkesztője és publicistája függetlenségi, németellenes nacionalizmusból váltak náciellenesé, addig Csurka olyan eszközt lát a neonácikban ami azon bizonyos nemzetközi körök érdekeit szolgálja. Sose mulasztja el az aktuális közellenség származásának firtatását, legyen az Szabó Albert vagy Bácsfi Diána. Ugyanerre a sorsa jutottak a nemzeti radikalizmus történelmi előzményeiben kevésbé járatos, vagy arra kevésbé fogékony, nézeteiket más helyekről összefércelő szélsőséges fiatalok is. A MIÉP vezetője mindig is gyanakodva nézte a harcias jobboldali ideológiát nem csak a tiszta forrásból merítő kamaszokat. A túl bőrfejű, túl újnyilas külsőségektől féltette a pártját. A kirúgottak által életre keltett formációkra ez már kevésbé igaz.



Vannak akik a miniszterelnök nyilvánosságra került balatonöszödi beszéde óta valóban nem csak pofáznak, cselekszenek is. A „hatvannégy vármegyés” Toroczkai hétfőn, az MTV székház ostroma után másodjára állt olyan balhés fiatalok élére akiknek be nem jelentett tüntetése zavargásokba torkollott. A Szabadság térre a MÖM rendezett koncertekkel összekötött tüntetést, az interneten keringő felhívásnak és a fellépő zenekaroknak köszönhetően rendbontásra készülő bőrfejű közönséggel. Nem is kellett csalatkoznunk, azt kaptuk amit várhattunk. Olyan megmozduláson ahol elröppent egy zsidózás, vagy más politikailag inkorrekt nézetet artikulált a világba egyénileg egy demonstráló már voltunk. Hol tetszést aratott, hol nem. Olyanon ahol papírmasé robot segítségével zsidóznak, és ahol a közönség ütemesen és hosszan skandálja a mocskoszsidó, illetve a mocskosbuzi kifejezéseket még nem. Olyanon sem ahol a résztvevők karlendítéssel köszöntik egymást, majd leplezetlenül azt kérdezgetik egymástól, hogyan és mikor is fognak bűncselekményt elkövetni, szintén nem. Kezdjük érteni Csurkát miért gondolta úgy, hogy akár be is szánthatják a pártját, ha hagyja hogy az ismertetett rendezvényt szervezők a MIÉP-en belül kanalizálják a bennük buzgó tettvágyat.