Miután regisztráltunk magunkat a honlapon, és megnéztük, mennyit keresnek átlagosan a velünk azonos foglalkozást űzők; rájövünk, hogy szeretnénk testet és személyiséget cserélni velük. Majd kíváncsiságból rákattintunk előbb a takarítóra, majd a tanárra, és ráeszmélünk, hogy a diplomát valóban inkább az ágy lába alá érdemes helyezni, akkor legalább nem inog a bútor. Láthatjuk továbbá, hogy egy kétszeres doktor nem keres annyit, mint egy key account manager, de utóbbira mégsem irigykedünk; megérdemli a pénzét, hiszen ő tudja, amit mi nem: hogy mit csinál egy key account manager.

A business development and planning manager-t már könnyebben lefordítjuk, bár nem értjük, mindezt miért nem lehetett volna magyarul elmondani. A business travel consultant-nál már inkább a fantáziánkra hagyatkozunk: ő biztosan az, akivel az üzletembereknek meg kell beszélniük azt, hogy el akarnak utazni. Egy nagy cégnél miért ne vennének fel erre egy embert, hisz van rá keret. A culinary specialist, azaz kulináris specialista pedig a szakács lehet vagy inkább a McDonald’s-os; ja, nem; utóbbi gyorséttermi dolgozóként szerepel. Az étteremlánc elterjedésével erre a speciális foglalkozásmegnevezésre természetesen szükség volt, ugyanúgy, ahogy a fornettisütőre vagy a dohányzásleszoktatóra - utóbbi kettőt nem én találtam ki; valóban szerepelnek a honlapon. Az álláskereső és a munkanélküli megnevezésekre bukkanásunk után kíváncsiságból megnézzük, ők mennyit keresnek. Nem rossz. De nem irigykedünk rájuk sem: nekik nincsenek kollégáik, akikkel jókat lehet együtt nevetni.

Szívesen találkoznánk aktívan dolgozó aktuáriusokkal, andragógusokkal, higiénikusokkal, diszponensekkel, ergoterapeutákkal és dozírozókkal; meséljenek már egy kicsit a munkájukról. Hasonlóan sok állatidomár, hóhér, esernyőkészítő, gulyás, tejesember, fedélzetmester, sírásó, révész, inas, komornyik, kefekötő és drágakőcsiszoló tevékenykedhet manapság az országban; így valóban érdemes ezeket is feltüntetni. Kiváltképp, hogy némelyiknek akad is egy-két képviselője az oldalon. (Bár szerintem csak poénból jelölték be, de legyünk optimisták: valóban sikerült megőrizni ezeket a hagyományőrző hivatásokat.)

Apropó, képviselő. A listán a kormányzó, szenátor, városatya, politikus, képviselő, sőt, miniszter foglalkozásokat is megtaláljuk, de „meglepő módon” igen kevés felhasználó választotta ezeket az adatokat. Jobb is így. Nem szeretném, ha a miniszter urak ahelyett, hogy az ország felemelkedésének elősegítésén fáradoznak, össze-vissza internetezgetnének. Egy pillanatra vissza kell térnünk a divatos angol kifejezésekhez, ugyanis a night manager-t és a pathology collector-t nem lehet szó nélkül hagyni. Az előbbi talán sztriptíztáncosnőket vagy prostituáltakat menedzsel, esetleg magát az éjszakát? Fellépéseket szervez neki, tizenkét óránként egyet-egyet az éjszaki és a déli féltekére? Utóbbival kapcsolatban pedig felmerül: mit lehet gyűjteni egy patológián? Szerveket? Mindenesetre, ha állást keresünk, válasszunk olyat, amelyek angolul van a neve: nem baj, ha fogalmunk sincs, mit takar; biztos jól fizet.

Hasonlóan divatos és komolykodó, ám legalább magyar foglalkozásnevek következnek, melyek hallatán azon kezd el gondolkodni az ember, valóban léteznek-e olyan cégek, ahol már a levegőt is más veszi helyettünk. Itt van például az áru-összekészítő. Ha mondjuk valaki a kisboltban kér egy kiló kenyeret és egy liter tejet, összekészíti a kettőt, majd átnyújtja az eladónak; és ezért havi fizetést zsebel be. Az anyag- és készletgazdálkodó pedig nyilván az anyaggal és a készlettel gazdálkodik: elintézi, hogy mindig legyen készlet, és az anyagból is maradjon. A beosztott folyamatvezető munkája egyértelmű; feltételezve, hogy minden munkahelyen egyetlenegy munkafolyamatot végeznek, hiszen egyébként előfordulhatna, hogy a „Felvettünk, fiam, mától te vezeted a folyamatot!” nem tartalmaz elegendő információt az új munkaerő számára. A berendezéskezelő kezel mindent, ami berendezésnek nevezhető, például bekapcsolja a tévét, felkattintja a villanyt, megöntözi a virágokat. Az értékesítéstámogató hálás feladattal bír: ha kollégája el szeretne adni valamit, elég, ha ennyit mond: „Én támogatom.” A beszerzés nagyon bonyolult lehet. Erről tanúskodik az is, hogy számtalan részfeladatra bontották. Van beszerzési asszisztens, beszerzési menedzser és beszerzési tanácsadó. Minden bizonnyal a menedzser irányítja a beszerzést, melyben az asszisztens segít, a tanácsadó pedig jótanácsokkal látja el őket. De akkor ki végzi magát a beszerzést? Úgy látom, erre még nincs külön ember, de majd lesz; mondjuk a beszerzés-végrehajtó. Az arboréta esetében nem tudom eldönteni, hogy egyszerűen a kertész arisztokratikusabb elnevezése, vagy olyasvalakit jelöl, aki konkrétan arborétumban dolgozik. Ennek mintájára a gépipari technikumban dolgozó lehetne gépipari technika, a vadaspark munkatársa pedig vadasparker.

Mindezek után ne csodálkozzunk rajta, ha gyermekünk a „Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre így felel: „Kukás. Á, nem, mégis inkább metal price risk administrator.”

(További agymenéseket és összegeket a www.fizetesem.com honlapon találunk.)