Április 15-17-én rendezték meg a Kriminalexpo nemzetközi biztonsági, bűnmegelőzési, bűnüldözési, igazságszolgáltatási, katasztrófavédelmi és informatikai konferencia és szakkiállítást az Európa Kongresszusi Központban. Az egyik, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága által szervezett programon az előadók közt ott volt Budai Péter nyugalmazott büntetés-végrehajtási ezredes is, aki a büntetés-végrehajtás lőfegyver-használati szabályainak változásáról beszélt.

Budai Péter előrebocsátotta, hogy nem szeretne jogászkodni, hiszen nem is jogász, legfeljebb jó jogalkalmazó; így tárgyilagosan fogja szemlélteti a problémát. A büntetés-végrehajtásban dolgozók lőfegyverhasználata fontos kérdés, hiszen ezek az emberek veszélyes bűnözőkre, erőszaktevőkre, gyilkosokra vigyáznak, így elengedhetetlen, hogy fel legyenek szerelve olyan eszközökkel, amelyekkel megvédhetik tőlük önmagukat és a többi polgárt, és azokat szükséghelyzetben használhassák is.



Előadását az ezredes egy kis visszatekintéssel kezdte: kényszerítő eszközök mindig is léteztek a büntetés-végrehajtásban a történelem során, céljuk az volt, hogy a börtönök működése megfeleljen az elvárásoknak. Ezek legfélelmetesebbike és leghatásosabbika a lőfegyver, amely használatának célja a fogva tartás biztonsága. Az őrök az évtizedek során egyre korszerűbb eszközökkel felfegyverkezve őrizték a rabokat. 1990-ig gyalogsági lőfegyvereket használtak a büntetés-végrehajtásban. Minden börtönőr maroklőfegyverrel, illetve a férfiak géppuskával voltak ellátva, a raktárakban pedig támadó kézigránátokat is tartottak.

Azonban, az alkalmazott fegyverek tűzereje túlméretezettnek bizonyult; a biztonságos őrzéshez kevesebb is elegendő lett volna, ugyanis az ezekből az eszközökből leadott lövések veszélyeztették a környéken tartózkodók testi épségét, hiszen a lőtávolságuk mintegy ezer-kétezer méter volt. 1990-ben, a fegyverkorszerűsítés évében változtak a szabályok; csökkentették a készleteket, és kisebb tűzerejű fegyvereket szereztek be. 1993-ban a ma is alkalmazott sörétes puska és a Merlin-puska használatát vezették be a büntetés-végrehajtás területén, ezek lőtávolsága már sokkal kisebb, harminc-hetven méter; őrzési és biztosítási célokra használták őket. A gumisörét töltetű puskákat a büntetés-végrehajtás a bevezetés előtt vizsgálat alá vetette: tanulmányozták a lőszerek töltését, alkatrészeit, valamint megfigyelték, hogyan viselkedik a lőszer a kilövés után. Megállapították, hogy közelre lövés esetén súlyos sérülést okozhat, így a fegyver preventív hatása nagyobb jelentőséggel bírt a bevezetés után: a fogva tartottak jobban féltek tőle, ezért kevesebb volt a rendbontás - ez az örömteli állapot egészen 2007-ig, a lőfegyverhasználat korlátozásáig tartott.

A büntetés-végrehajtásban való lőfegyverhasználatot 1995-ig miniszteri parancsok és utasítások szabályozták. Az 1995. évi CVII. törvény változtatásai értelmében a fegyvert a fogva tartottak ellen csak abban az esetben lehetett használni, ha azokat különösen súlyos bűncselekmény miatt tartották fogva. A fogva tartott egyén szökésének megakadályozására igen, ám a már szökésben lévő rab üldözésekor csak a fent említett esetben alkalmazhattak fegyvert. Éppen ezért fontos volt az őrzéshatár kijelölése; azaz annak megállapítása, hogy meddig minősül szökésnek egy szökés, és mikor válik befejezetté; ugyanis abban az esetben a lőfegyverhasználatra már más szabályok vonatkoznak. Valamint az egyes szervezetek együttműködésre vonatkozó részletszabályokat is ki kellett dolgozni, lőfegyverhasználatukat összehangolni; tudniilik, addig a rendőrség és a büntetés-végrehajtás különböző szabályok alapján dolgozott. A CVII. törvény tizenegy évig volt érvényben; ez idő alatt jogtalan lőszerhasználatra a büntetés-végrehajtók részéről nem volt példa, jogos használatra is csak három, ám személyi sérülés egyik esetben sem történt.

A lőfegyverhasználat új szabályai 2007. július 1-jétől léptek életbe. A büntetés-végrehajtási szerveket nem érte váratlanul a törvénymódosítás, ugyanis például 2004-ben az Alkotmánybíróság a lőfegyverhasználatra vonatkozó akkor hatályos, 1995-ös törvény egyes részeit alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette; valamint az élethez való jogra hivatkozva bizonyos esetekben megszüntették a lőfegyverhasználat lehetőségét. Úgy határoztak, hogy szökés esetén az épp menekülő rab életének kockáztatása nem engedhető meg; ugyanis, ha a fogva tartott kijut a büntetés-végrehajtási intézetből, az az őrzés hibája, amelyet nem lehet lőfegyverhasználattal korrigálni.

Budai Péter említette, hogy a tiltás bevezetésekor félelem volt benne és kollégáiban, hogy a rabok a médiából tudomást szereznek a határozatról, és többen próbálkoznak majd a szökéssel, mint addig. Szerencsére félelmük alaptalannak bizonyult. Viszont, mivel a lőfegyver használatára kevésbé van lehetőségük a büntetés-végrehajtóknak, más eszközökkel kell gondoskodniuk a megfelelő őrzésről; így szükségessé válik a büntetés-végrehajtási intézmények külső-belső biztonságának megerősítése, a kényszerítő eszközök alkalmazásának jelentősége pedig megnövekszik.

Azonban a tiltások és korlátozások ellenére sem fog kiveszni a fegyverhasználat a büntetés-végrehajtási szakmából: ahogy rózsa nincsen tövis nélkül, börtönőr sincsen fegyver nélkül, ugyanis a büntetés-végrehajtói állomány kiképzésére továbbra is szükség van, mert előfordulhatnak olyan esetek a börtön világában, melyekre eddig még nem volt példa - hiszen, a krimik tanúsága szerint - gondoljunk például A remény rabjainak alagutat ásó, majd azt egy lenge ruházatú Rita Hayworth-ös poszterrel eltakaró Andy Dufresne-jére - a rabok fantáziája határtalan.