Na, de Szerbia ne verjen már meg nyolc góllal bennünket! Hiszen eddig azt hittük, semmivel sem jobbak tőlünk a déli szomszédaink, legalábbis utánpótlás szinteken semmiképpen sem. – Ez a kérdés annak idején, amikor mi 2-1-re vertük meg a szerbeket pont fordítva vetődött fel – osztotta meg érzéseit a Hírextrával a 21 éven aluliak előző edzője, Róth Antal. – Én még nem futottam bele ekkora zakóba, s azt gondolom, hogy ez egy negatív szenzációt is hozott magával – tette hozzá a hét évig ugyanazt a korosztályt irányító mester.

"Nagy volt a meleg"

De itt van ez a 8-0. Ezt nem kell megmagyarázni – nem is lehet egyébként. Nyolc gólos vereség után az ember nem mondja azt, hogy „A játékvezető óriási hibát követett el, amikor Pintér Ádámot kiállította, és tizenegyest adott a szerbeknek. (…) a második játékrészben azonban a nagy melegben menni sem tudtak a mieink” – így érvelt a szégyenteljes eredmény után a magyar szövetségi edző, Várhidi Péter. Szóval még mindig divat inkább a játékvezetőt és a körülményeket szidni, ahelyett, hogy beismernénk: egész egyszerűen nem hogy felnőtt csapatunk, de utánpótlásunk sincs – legalábbis nemzetközi szinten biztosan nincs. (S most ne jöjjön senki a nagy válogatott dánok elleni döntetlenével, hiszen ilyen pocsékul játszó dán válogatottat sem láttunk már jó néhány évtizede.)

Tanítsátok a gyerekeket futballozni… – mondta annak idején Puskás Öcsi bácsi és igaza volt. Tanítani kell, de az sem mindegy, hogyan és mire. Az, amire ő gondolt ugyanis még néhány évtizede, az tényleg a futball volt. Meg lehetett rá tanítani a srácokat. Ha azonban ma kimondjuk ezt a mondatot, már más az értelme. A mai magyar futball nem azonos a régi időkével, azaz már csak erre tudják megtanítani a fiatalokat, erre a futballnak látszó dologra, aminek egyszerűen és mintegy a sajátosságát bizonyítandó magyar foci a neve. A magyar focinak pedig az az utánpótlása, amely éppen az elsajátításának valamely fázisában tart.

Felborított értékrend

Ráadásul ahogyan Róth Antal elmondta, az ilyen eredmény nagyon sok komoly tanulsággal szolgál, azoknak kell ebből tanulni, akik érintettek. – Azt érzem, hogy van egyfajta felborított értékrend a magyar futballban, vannak, akiknek nehéz azt földolgozni, hogy a fiatalítás alatt A válogatottságból úgymond vissza kell lépni – na ez azért elég nagy jóindulattal magyarázható csak. – Felelősséggel kell döntéseket hozni, hiszen a játékosok sorsát befolyásolja az ember. Ez persze a szakmától el nem különíthető pedagógia feladata lenne, de ezeknél a srácoknál ugyan használhatjuk a kőkemény profi kifejezést, de ezalatt nem gépeket értünk – tette még hozzá a mindenki által nagyra tartott szakember, és bizony azok is: Vass Ádám, Filkor Attila vagy Feczesin Róbert is a magyar utánpótlás kirakatemberének számít. Nem mellesleg magyar viszonylatban óriási fizetésért koptatják a padot valamelyik nyugati klubnál.

Mert hát ugye hívhatjuk Németh Krisztiánt, esetleg Filkor Attilát, meg a többi nem reménytelen fiatalt tehetségnek, attól ez még nem egyenlő egy olyan egyetemes és átfogó dologgal, mint hogy „utánpótlás”. Az utánpótlás ugyanis nem kap ki egy szintén messze nem az elitben jegyzett ország utánpótlásától, vagy hívjuk őket úgy, hogy a reménységektől. Az utánpótláshoz ugyanis komoly pénz, szakemberek és lehetőségek kellenek. Mint mondjuk a manapság oly divatos akadémiák, amelyek egyre másra alakulnak szerte az országban – tegyük hozzá, hogy szerencsére. Itt ugyanis legalább már szervezett formában fogják a magyar fiatalok megtanulni azt, ami már amúgy is átitatta a honi labdarúgás minden kis szegletét, azaz a speciális magyar mentalitást, ami oly jellemző minden egyes öltöző levegőjére, minden egyes edzés és meccs perceire.