Kárpátalján a botanikusokat citrusfélék, teacserjék és eukaliptusz meghonosításával bízták meg - írja a kijevi Vecsernyije Vesztyi című lap.

A cikk szerint a növényadaptációs kísérletek Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után megszűntek, de akkorra a kárpátaljai szakemberek már komoly sikereket könyvelhettek el a teacserje meghonosítása terén: a Vörös-hegyen, tölgyerdőktől övezve életképes teaültetvényt hoztak létre kéthektáros területen.

A kárpátaljai teaültetvényt grúz, indiai, jávai és ceyloni fajtákból alakították ki, s a kísérlet annyira jól sikerült, hogy a telepítést követő harmadik évben már több mint két és fél tonna levelet szüreteltek - nyilatkozta a lapnak az ültetvény megmentésén évek óta fáradozó Vaszil Komendar geobotanikus, az Ungvári Nemzeti Egyetem professzora.

Grúz teanemesítők véleményére hivatkozva Komendar elmondta, hogy a Kárpátalján termesztett tealevelekből készült ital minősége - a hely különleges mikroklímájának köszönhetően - jobb, mint a szovjet utódállamokban ma is népszerű grúz teáé. Megfelelő gondoskodás mellett a kárpátaljai teanövényekről évente három alkalommal lehetne szüretelni az aromás leveleket - állítja a geobotanikus, aki szerint az ültetvény azért került a pusztulás szélére, mert nincs felelős gazdája, egyik erdőgazdaságtól a másikhoz kerül.

Gondozás híján az ültetvény sorközeit felverte a vadmálna, fekete áfonya és sok más erdei növény. Amit a természet megkímél, azt a helyi lakosság teszi tönkre azzal, hogy télidőben az örökzöld teacserjét használja temetői koszorúk készítéséhez.