Nincsenek adatok

Harnos Zsolt akadémikus főként azon aggodalmát fejtette ki, hogy rengeteg fontos kérdéshez nem készítettek tudományos felmérést, a válaszhoz elengedhetetlenül szükséges társadalmi kutatásokat, így csomó olyan dologról nincs információnk, amik létfontosságúak lennének (mennyibe kerül a zöldülés és kifogja azt megfizetni ?). Például a klímaváltozás gazdasági részéhez csak egy, nagy port kavaró jelentés született másfél éve (az se megerősített) és e szerint a világ GDP-jének 1 százalékát kellene évente erre a célra felhasználni, már ha tartani akarjuk az előre meghatározott célokat.

Hangoztatta a technikai háttér fontosságát, és hogy ennek megteremtéshez folyamatos kutatások szükségesek. Sajnálattal közölte, hogy manapság a rövid távú politikai gondolkodás a jellemző, pedig a klímaváltozás hosszútávú kérdés. „ Ha azonnal nem cselekszünk, később már lehet, hogy nem is tudunk, de ha mégis, az biztos, hogy sokkal drágább lesz”.

Aki szóba hozta a cigányokat

Dr. Kerekes Sándor, közgazdász megpróbálta szakmája szemével nézni a klímaváltozást. Felhozta nagy gondolkodók, Nobel-díjas közgazdászok elméleteit, valamint azt, hogy nem kellene feltétlen azt az utat bejárni, mint a fejlett országok, hanem azok hibáit elemezve,egy alternatív alagutat építve kellene haladni. Azt is megjegyezte, hogy hazánk CO2 kibocsájtása nem azért csökkent az elmúlt években, mert annyival környezettudatosabban élnénk, hanem mert enyhe telünk volt 2007-ben, és mert a gazdaság összeomlott. Megemlítette a fúziós energia és az energiacellák jövőbeli alkalmazási lehetőségeit is.

Kis kitérővel beszélt a cigánykérdésről is (gazdasági térkép szerint azokon a helyeken alacsony GDP, ahol a cigányság többsége él), és hogy ezzel is kezdeni kell valamit (oktatás, szocializáció), hisz kihatnak mind a válságra, mind környezettudatos gondolkodásra (negatívan). Elmélete szerint a válságot úgy lehetne a legegyszerűbben és olcsóbban megoldani, ha a szegény munkanélküliek elkezdenének kertjükben termelni - a sok szabadidőt és energiát termelésre használnák.

Futottak még

Dr. Bozó László az Országos Meteorológia Szolgálat elnöke a világ meteorológia technikáiról beszélt, Havas Ferenc a paksi atomerőmű képviseletében az atomenergia hasznosságáról és környezetbarát mivoltáról tartott előadást, míg Dr. Nagy Andor KDNP-s képviselő nevetséges módon fogott a kormány szapulásba és olyan ötletekkel rukkolt elő, amire az isten se tudja honnan lesz pénz.

Szanyi Tibor képviselő pedig kifejtette, hogy „az emberiség az elmúlt pár ezer évben nagyot randalírozott ezen a földgolyón, és mint minden házibuli után, most megpróbálunk rendet rakni”. Kitért a formálódó klímatörvény fontosságára, valamint azt is kijelentette, hogy „a miként fontosabb, mint a mennyi”.

Riogattak olyan elméletekkel, minthogy ha minden így megy tovább, akkor 2050-re a Föld fajainak 37 százaléka kihallhat, meg tíz évvel később a felmelegedés akkora károkat okozhat, mint a világ teljes egyéves GDP-je, de reménykedjünk, hogy addigra megjön a bolygó legokosabb fajának a magához való esze.

Végjáték

A felszólalások után a hivatalos sajtótájékoztató következett, ami kínos paródiába torkollott. Ugyanis mindössze négy kérdés hangzott el a négy, amúgy teljesen korrektül és értelmesen válaszoló megjelenthez - Varga Dávid, Kovács László, Szabó Imre, Láng István - (pontosabban nem hozzájuk), de egyik sem volt érdemi sajtómegnyilvánulás.

A Hírtv riportere kezdte, aki némi felületet keresett a miniszter úr páncélján a szurkálódáshoz (nem visszás-e, hogy olyanok is támogatják a konferenciát, akik a legnagyobb szennyezők közé tartoznak?), de ezt Kovács szépen hárította (nem, mert így legalább ők is kinyilvánítják változtatási szándékukat, és ez világviszonylatban így szokás - a miniszternek meg az egészhez semmi köze).

Aztán következett a három, vélhetően a négy bedurcizott civilszervezet által küldött vagy motivált (lásd az első felvonást, valamint Varga megemlítette, hogy a civilek által küldött levél szerint valami bajt akarnak a sajtórészlegnél) újságíró (kettő zöld, egy független) olyan kérdésekkel, amik egyrészt indulatból születtek, másrészt nem a jelenlévőkhöz és nem a csúccsal kapcsolatban szóltak, harmadrészt értelmük is csupán provokáció volt.

Pár órával később összeült három szabizottság szerűség, akik az energetika, a mezőgazdaság és a civil szféra klímavonatkozásairól tárgyaltak. Így záródott az első magyar klímacsúcs.