Hétvégén történt

Március 14-e az erdélyi magyarság számára nem csak Sólyom László magyar köztársasági elnök látogatása miatt lehet emlékezetes. Az államfő nemzeti összetartozás érzését erősítő beszéde és a székelyföldi látogatás melletti kitartása (a román gáncsoskodás ellenére) érzelmileg az elmúlt évek talán legerősebb gesztusa volt – már ami Magyarországról érkezett Erdély felé.

Történt azonban más is, Gyergyószentmiklóson ugyanis tisztújításhoz gyülekeztek az MPP potentátjai. A szombaton megrendezett I. Országos Tanács azonban kis híján botrányba fulladt, amikor kiderült: nem csak a szavazati joggal rendelkezők, de a szavazati joggal – az alapszabály szerint – nem bíró meghívott küldöttek is voksolhattak.

Tiltakozás gyanánt a tisztújításról a szavazás után távozott a küldöttek harmada, Szász Jenő eddigi elnök pedig maradhat további négy évre a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke.

Az RMDSZ köszöni szépen

Az érdekes persze az egészben az, hogy az MPP utólag legitimálta az RMDSZ-t. A választás szabadságából a választás kötelezettsége lett, szabadság nélkül. Az erdélyi „jobboldal” igen gyakran kritizálta az RMDSZ-t a 2003-as szatmárnémeti kongresszus miatt, amely során megszüntették a tiszteletbeli elnöki pozíciót (ezt akkor Tőkés László királyhágó-melléki református püspök töltötte be). Mindezek után azonban az MPP-nek a legkisebb alapja sem lesz megszólalni ez ügyben: az a párt, amelyik a saját alapszabályát rúgja fel, nem való a politikai életbe.

Ezzel a lépéssel persze az RMDSZ lehet a legelégedettebb, hiszen – azon túl, hogy kiváló pozíciók nyíltak számukra a Sólyom kontra Románia affér kiváló kezeléséért – az MPP saját magát focizta ki az erdélyi magyar politikai pályáról – immáron eldőlt, hogy végérvényesen. Igaza volt Bakk Miklós erdélyi magyar politológusnak, amikor a HírExtrának nyilatkozva azt mondta, hogy Szász Jenő történelmi érdeme ugyanis az alternatíva felmutatása. Történelmi hibája azonban, hogy pont ezt az esélyt tette alig létezővé – ha (még) nem is verte atomjaira.

A botrány nem jó ajánlólevél

A botrány nem jó ajánlólevél, ugyanis azt sugallja, hogy egy párt nem csak a társadalom, de még a saját ügyeit se tudja normális keretek között elintézni. Szász most pontosan az MPP impotenciájáról győzködi – vélhetőleg akaratlanul – a közvéleményt.

Mindezen túl Szász Jenő elérte azt is, hogy immáron nem csak ő az RMDSZ ellenzéke, hanem csoportba rendezte a saját ellenzékét is. Az MPP „jófiús” arculatának ezzel vége, azaz már nem tudják úgy definiálni magukat, mint a „korrumpálódott” RMDSZ „makulátlan”, „külső”ellenzéke. Az alapszabály figyelmen kívül hagyása eloszlatta a makulátlanság látszatát, az MPP mostantól ugyanolyan párt, mint az összes többi, nem hogy több, de inkább kevesebb erkölcsi alappal ahhoz, hogy további bírálja, mondjuk az RMDSZ-t.

Problémás jelszó még problémásabb lett

A választás szabadsága eddig is problémás jelszó volt. Egyfelől azért, mert ezen a jelszón túl az MPP-nek nem volt látható/érezhető politikai programja, másfelől azért, mert szórványban nem biztos, hogy jót tesz, ha szét lehet szavazni. Az elnökség megerősítése helyett MPP egysége vált kétségessé az OT-n: azzal, hogy Szász szavazati jogot adott az amúgy azzal nem rendelkezőknek elmondható, hogy a pártot válságba sodorta, saját maga pedig megerősödés helyett legitimációs deficittel kell, hogy szembe nézzen.

Harmadfelől bármit is beszél a továbbiakban Szász a választás szabadságáról, az teljesen hiteltelen lesz. A mostani tisztújítás ugyanis bemutatta, hogy a választás szabadsága még a párton belül sincs szavatolva. A szabad voks szabályok szerint történik, ezért szabad – de csak azoknak, akik betartják a szabályokat, illetve akikre a szabályok vonatkoznak. Akikre nem vonatkoznak a regulák, azoknak nem szabadna szavazni, mert az inkorrekt azokkal szemben, akikre viszont vonatkoznak.

Nem régen még rendben volt

Ehhez képest a párt kilátásai nem régen még igen kedvezőek voltak. A Markó-Tőkés megegyezéssel az MPP-nek is kijuthatott volna egy képviselői hely az Európai Parlamentben, amivel Szász Jenő mennybe mehetett volna. Ennek éppenséggel most is megvan az esélye, viszont a belső ellenzék ilyen módon történő kifúrásával még kérdésesebb, hogy az RMDSZ és az EMNT szeretne-e MPP-s jelöltet a lista (eséllyel befutó) negyedik helyén (különösen azért, mert a jelölt eséllyel lenne Szász Jenő jelöltje, s nem az MPP-é).

Amikor az elnök dönt, a másképp gondolkodók helyett is, az egyfelől véleménydiktatúra, másfelől a párt antidemokratikus működésére utal. Bundázott választás, ami minden volt, csak szabad nem. Ideje új jelszó után nézni.