Most például egyedül vagy?

Egyedül? – kérdezett vissza Anikó, s közben vészjóslóan felhúzta a szemöldökét. – Most jól vagyok, köszönöm szépen, de inkább beszéljünk másról! Visszatérve a könyvre: nem az volt a célom, hogy a mások magánéleti titkait kibeszéljem, hanem hogy az én gondolataimat, érzéseimet megértessem az olvasókkal. Hiszen volt nekem olyan kapcsolatom is nemrég, amiből csak óriási nehézségek árán tudtam szabadulni, háromszor akartam öngyilkos lenni a férfi mellett és a végén még életveszélyesen meg is fenyegetett a pasi!

Ez döbbenetes! Ilyen sztorikkal lesz tele a könyv?

Lesz benne minden, de elsődlegesen csak egy lányról szól, egy harminchárom éves nőről, aki annak idején beköltözött egy valóságshow-ba, meztelenül szerepelt a férfimagazinok címlapjain, megnagyobbítatta a mellét és a bulvárlapok hasábjain élt együtt a kapcsolataival. Mégsem bántam meg semmit! Ha most kellene újra döntenem, hát ugyanúgy végigcsinálnék mindent, ha már így alakult. A könyv ugyanis arról is szól, hogy hol rontottam el az életemet.



Elárulod a HírExtra olvasóinak, hogy hol?

Ott, hogy annak idején szinte még gyerekfejjel mindenáron orvos akartam lenni. A középiskolában aztán, amikor magas is voltam, vékony is voltam utolért a modellkedés. Belekerültem abba a világba, és teljesen meghülyített! Nem kellett tanulni, mégis bármit könnyedén elérhettem.

Megbántad, hogy nem tanultál tovább?

Meg. De még mennyire!

Viszont akkor nem lennél országszerte ismert, lám ebben a kávézóban is, ahová beültünk percenként köszön rád valaki, pedig nyilván még nem is láttad soha!

De egy nagyon boldog orvos lennék.

Egyébként zavar az, hogy lépten nyomon felismernek az emberek?

Őszintén szólva soha nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam, és az sem, hogy megbámulnak. Sőt mostanában már egy kicsit zavar is, mert én nem vagyok az az asztalra felmászós, kiabálós fajta, hogy „Halihó, én mekkora celeb vagyok!”. Vannak azonban ilyenek szép számmal a celebtársadalomban. Én soha nem voltam ilyen, inkább szerettem a háttérben meghúzódni, a Való Világ előtt is, és utána is.

A Havas Henrik-féle könyv hamarosan elkészül, a kézirat már a nyomdában van. Mivel foglalkozol manapság azon kívül, hogy várod a „botránykönyv” megjelenését?

Van egy másik könyv is, amibe bele szeretnék fogni. A pánikbetegségről fog szólni, ugyanis én magam is küszködöm ezzel a betegséggel.

Ez megdöbbentő! Ugyanis ehhez képest egész jól nézel ki – böktem oda döbbenten Anikónak: hiszen mit lehet erre mondani?

Ezek a gyógyszerek tartják bennem a lelket – mutatott a táskájából előhúzott tégelyre Anikó. – Tavaly nyár óta nem tudok kikecmeregni belőle, először pont itt a moziból kijövet tört rám a szörnyű érzés – mutatott át a vállam fölött a Való Világban és a Nagy Ő-ben még csillogó lány. – Kicsit félek az írástól, mert valószínűleg amikor elkezdem, elő fognak törni belőlem a már-már leküzdött érzések. Mégis, az ebben a betegségben szenvedő több tízezer ember miatt kötelességemnek tartom megírni. A pánikbetegség egy rémálom. Szerintem háromféle ember van: aki valaha volt már pánikbeteg, aki most az és aki majd egyszer belekerül. Mivel akik benne vannak, vagy voltak valaha mind azt mondják, hogy ez a betegség a saját démonainkkal való küzdelemről szól. A könyv címének A démon markában-t választottam.

Mit vársz ezektől a könyvektől? Hiszen köztudott rólad, hogy mostanában komoly anyagi mélypontra kerültél.

Ezt az utóbbi könyvet például nem a pénz miatt írom – persze kár lenne tagadnom, hogy jól fog jönni az értük kapott pénz. Azt viszont nem fogom például ruhákra költeni, először is elkezdem az én és a családom 12 milliós hitelét törleszteni, de a kutyákkal is tovább akarok foglalkozni.

Egykori „sorstársaid” közül többen csináltak karriert a médiában. Molnár Anikó soha nem fog televíziózni? Hiszen ez is egy megoldás lenne.

Megmondom őszintén, hogy ez a mostani média – s nem bántani akarom azokat, akik benne dolgoznak – egyáltalán nem mozgatja a fantáziámat. Nem is lennék alkalmas hozzá. Nem érzem magamban sem a tudást, sem az energiát, hogy mondjuk egy reggeli műsort vezessek valamelyik kereskedelmi tévénél.



Akkor mihez kezd hosszú távon Molnár Anikó magával?

Csak rövid távra tervezek. Másfél hét múlva lesz egy nagyobb durranás, de nem árulhatom el, hogy mi. Ősszel pedig egy nagyobb lélegzetű projekt, amiben szerepet vállalok. Remélem idővel kiderül, hogy milyen is az igazi énem, megértik az emberek, hogy én nem az a hülye picsa vagyok, mint amit sokan gondolnak rólam.

Végszónak is tökéletes lenne. Molnár Anikó életének – mondjuk úgy: kalandjainak – azonban még messze nincs vége. Csak mintha egy fokozattal alacsonyabb hatásfokon pörögne már. A szedett gyógyszerek miatt van? Vagy Havas Henrik hatása? Ki tudja...

A pánikbeteg volt nagy ő betűs villalakó ugyanis beül egyszerű fekete Suzukijába és visszatér a harmincnyolc pomázi kutyához. Őket ugyanis nem érdekli, hogy mekkora a melle, milyen gyógyszert szed és hogyan ért véget a kapcsolata Bochkor Gáborral.

Sőt még csak a könyveit sem fogják tudni elolvasni…