Ezt a kérdést teszi fel a Blikk cikke címében. Az elképesztő hír a mai kultúrlapban a nap témája. Arról van szó, hogy van egy „ember”, aki - mivel sírt – a 2 éves gyerekét odavágta az ágy sarkához. Nem oda akarta, oda sikerült. A kicsi nem halt meg, de szellemi fogyatékos lesz, valamint mozgáskoordinációs problémái lesznek.

Ennyi erővel a muter beadhatta volna a zaciba is. Egy árvaházban is jobb nevelést kap a kicsi, mint egy állat „anya” mellett, meg egy olyan fater mellett, aki miután kijött a tököli bv-ből (sittről), rá se bagózik a családra.

Szép világ, nem? És ezeknek ugyanolyan jogaik vannak, mint egy normális embernek…

Persze ez már el lett kúrva, hiszen a gyerek örök életére nyomorék lesz, az anya pedig remélhetőleg egy jó darabig börtönben. Ilyenkor azért örülünk, hogy létezik olyan, hogy gyámhatóság.

Amúgy meg naponta hányan szenvednek a családon belüli erőszaktól anyák, gyerekek, apák? Most csak egy eset lett kipécézve, hogy a Blikket utcára tudják dobni, s jól meghízzon rajta a tulajdonos, de itt életeket tönkretevő tettekről van szó, amiket még mindig nem tud a társadalom kezelni. Sürgősen tennünk kellene valamit az ilyen esetek megakadályozására.