Tegyünk rendet a fejekben!

Morvai Krisztina igazán összetett jelenség: egykor az ENSZ-ben kardoskodott a nők jogaiért, most pedig a "legmagyarabbikokért" küzd a Jobbik színeiben - legalábbis a gyakorlatban. Mert elviekben egészen máshogy néz ki a dolog. Most nem Morvai házas életéről van szó, amelyben egy lakáson osztozik a nem éppen jobbikos beállítottságú Baló Györggyel(bár egyes pletykák szerint már külön költöztek), és amelyről az aktív fantáziájú politológusok egész kitalált legendakört töltöttek. Nem, most sokkal komolyabb dolgokról van szó.

Ugye nem lenne sok ember, akit ha egy kvízkérdés során megkérdeznének, hogy Morvai Krisztina melyik pártra fogja leadnia szavazatát bármely választás alkalmával, akkor nem a helyes választ mondaná be. Morvai viszont adott egy interjút a Heti Válasznak, amelyben ahelyett hogy a Jobbik EP kampányát vennék górcső alá, Morvai személyiségének egyes jelei kerültek a középpontba - és itt bújik ki pár szem a jogásznő jobbikosnak nevezet zsákjából.

Többek közt Morvai saját  gondolatait olvashattuk, hogy ő nem lépett be a Jobbikba, tehát nem tagja a pártnak - sőt a Magyar Gárdával is hasonló képpen áll. Igaz, hogy ezeket olyan kérdésekre válaszolva mondta, amelyekben a riporter Morvait faggatta bizonyos, kissé visszásnak tetsző gárdás és jobbikos témáról, de legalább sejthető indokkal együtt „derültek ki” ezek a tények.

Ugyanis, mint tudjuk a Jobbik Magyarország egyetlen olyan nagyobb pártja (legalábbis a párt maga ezt kommunikálja), amely nem hazugságokra és képmutatásra épül - tehát illene tagjainak felvállalni magukat, még akkor is, ha így rájuk is lehetne kenni pár kétes beszólást (amiből Morvainak is egyre több van mostanság). Aki a Jobbik elveit támogatja és az ő EP kampányában listavezető, az jobbikos és punktum - legalábbis a gyakorlat ezt mutatja. Nincs itt akkora különbség, mint például Bokros és az MDF között...

Emberek és fajták

Morvai lassan évfordulós magukfajtái-magunkfajtái egyértelműen a Magyarországot megosztó példázatok közé tartozik, ám aki megpróbál konkrétabban rákérdezni, hogy ezeket alatt pontosan kik is értendőek, azt a tisztelt jogászasszony elküldi Palesztinába titkos alagutat ásni. Nem meglepő módon Gusztos Péter is erre a sorsra jutott, amikor a Morvaitól elorzott műfajjal, a nyílt levéllel próbálkozott, míg az említett interjút készítő Stumpf András csak enyhe dorgálást kapott.

Igaz, ő azt is meg merte kérdezni, hogy a Fidesz szavazói melyik csoporthoz tartoznak. A reakció legalább annyira volt egyértelmű, mint Morvai jobbikos szerepvállalása: „Van sok magunkfajta Fidesz-szavazó, és sok olyan is, aki nem az, hiszen része a bennfentes haveri köröknek. Nem pártokról: emberekről szól a történet.” Úgy látszik a riporter ezt nem értette, mert rákérdezett Orbánra, és magára Balóra is: magunkfajták-e vagy magukfajták. Morvai, miközben odavetette, hogy a Fidesz meghülyíti az embereket (amiben van némi igazság), közölte, hogy „nem kategorizálok kényszeresen minden embert csak azért, mert írtam egy könyvet Magunkfajták címmel. Higgye el, sem önt, sem a szüleimet nem így határozom meg”.

Eme bonyolult logikai feladatra (hogy kiderítsük, most ki is a magunkfajta meg a magukfajta) még mindig nem kaptunk megoldást, így jogosan törhetjük a fejünket: a szomszéd néni vajon miféle-kiféle? Ám egy blogger írt egy igen egyszerű megoldást, amelyet bátran felhasználhatunk: „Nem minden fajta szarka farka tarkabarka, csak a tarkabarka farkú szarkafajta farka tarkabarka, mert ha minden fajta szarka farka tarkabarka volna, akkor minden szarkafajta tarkabarka-farkú szarkafajta volna. Vagy valami ilyesmi.”

Apropó, könyvek. Morvai Krisztina és Vona Gábor (a Jobbik elnöke) is ott lesz a Kettős kereszt avagy a gárdajelenség című könyv bemutatóján. Itt most feltehetnénk a kérdést, hogy mit keres egy nem Jobbikos, nem gárdás hölgyemény a Jobbik által prezentált gárdakönyv bemutatóján - de felesleges lenne. Úgyis csak az derülne ki a végén, hogy egy szarka többféle képpen lehet tarka, főleg ha árpádsávos.

Jobbik és a média

A Jobbik számtalanszor hajtogatja (többek közt az említett interjúban Morvai is), hogy a sajtó nem vesz tudomást róla, kivéve néhány igen jobboldali orgánumot - azon kívül csak szapulják őket. Beírtam hát a baloldali Népszabadság online verziójába azt hogy Jobbik, és máris hat cikket dobott ki, csak a mai dátummal - pedig még vége sem volt a napnak (2009.05.19, 15:40). Nem tudom, hogy ez mi, de hogy nem „kizárás a médiából”, annyi biztos.

A sajtóval már csak azért sem lehet túl sok bajuk, mert az összes EP-n induló párt közül nekik sikerült összehozni a legszínvonalasabb és legfrappánsabb kampányfilmet - így nyugodtan megveregethetik a készítők vállát (igaz a mezőny nem volt túl erős). Egy nemrég közzétett felmérés szerint pedig a lakosság 9 százaléka szavazna a gárdára, ha párt lenne, így nem mondhatni, hogy a Jobbik nagyon bemutatásra szorulna a média által (a párt ismertsége közel száz százalékos).

A jobbik egyre erősödik, amelynek nem biztos, hogy csak a válság kitörése, és az ilyenkor törvényszerűen erőt nyerő szélsőséges nézetek az oka. A párt programja is tartalmaz értelmes gondolatokat, amennyiben leszámítjuk a nagyon hazafias, ám ostoba elgondolásokat. A taktika sem rossz: gyűléseken tüntetéseken szélsőségesen kommunikálni, a sajtóban pedig visszafogottan (igaz e kettős játék könnyen visszaüthet).

Annyi viszont biztosnak látszik, hogy júliustól egy Morvaival szegényebb lesz Magyarország, Brüsszel viszont annál gazdagabb. Ám az nagy kérdés, hogy odakint ki lesz a magunkfajta, és ki a magukfajta...