2024. május 17. - Paszkál

Irán választ: Elég volt-e Ahmadinezsádból?

Hivatalosan is megkezdődött az iráni kampányidőszak, az eredetileg regisztrált 475 jelölt közül mindössze 4 indul az elnöki címért. A jelöltek között egyetlen olyan arc tűnt fel a közelmúltból, aki „tisztán” reformszellemiségűnek vallja magát.
2009. május 25. hétfő 18:59 - Tatai Gábor
A négy jelölt között Mahmud Ahmadinezsád, a holokauszt tagadásáról, a vitatott atomprogramjáról és a széles körben felháborodást keltő Izrael ellenes kijelentéseiről hírhedt jelenlegi elnök is megtalálható. Rajta kívül még a keményvonalhoz tartozik Mohsen Rezaie, a Forradalmi Gárdisták volt feje is. A másik két jelölt: az egykori elnök, Mirhoussein Mousavi, és Mahdi Karoubi, volt parlamenti szónok.

Az elnök



Az Ayatollák
A legfőbb vallási vezető szerepének az alkotmányba való iktatása Ayatolla Ali Khomeini, a jelenleg az ország elsőszámú vezetői pozícióját betöltő pap egyik felmenőjének az ötlete volt. Az Ayatollák lassan harminc éve pöffeszkednek az iráni politikai erőrendszer legtetején, a jelenlegit a bírói testület fejévé is kinevezték, ő az Őrizők Tanácsának 6 tagja közül az egyik, a fegyveres erők főparancsnoka, a pénteki imavezető és természetesen a rádió és TV vezetője is. Mindezek mellett, ő erősíti meg a választott elnököt a hivatalában. Az iszlám köztársaság fennállásának harminc éve alatt a politikai instabilitást az a periodikusan fel-felerősödő feszültség okozta, ami a legfelsőbb vezető és az elnöki hivatal között áll fenn. Ez a szembenállás az ex-elnök, Mohammad Khatami ciklusában például soha nem látott módon éleződött ki a társadalom vallási vezetést szorgalmazó, és az igazi demokrácia után vágyódó tömegei között.
Az iráni elnököt négy évre választják, és egymás után következő két ciklusnál tovább nem maradhat hivatalban. Az alkotmányban meghatározott titulus szerint, az elnök az ország második számú hivatalos vezetője, az ő kezében összpontosul a végrehajtó hatalom és az ő felelőssége biztosítani az ország alkotmányos elveinek érvényesülését. A gyakorlatban azonban az elnöki hatalom a papok, a legfelsőbb vezető és az iráni erőstruktúra egyéb konzervatív elemei által van körülhatárolva. Példának okán, a fegyveres erők irányítója, a döntéshozó biztonsági és védelmi, vagy főbb külpolitikai kérdésekben egyáltalán nem az elnök, hanem a legfelsőbb vallási vezető.

Talán már ennyiből is látszik, hogy Irán összetett és a legkevésbé sem hagyományos politikai rendszere egyszerre ötvözi a modern iszlám teokráciát a nyugati demokráciák egyes elemeivel. Az elmúlt évtizedek tanulságai közül világosan kitűnik, hogy az iráni politikát az ezen tényezők közötti egyensúly eltolódások határozták meg. A rendszer konzervatív alapintézményei nem választhatóak, így ha véletlenül egy reformok iránt elkötelezett elnök, és vele együtt egy egész parlament kerül pozícióba, az négy évnyi kínkeserves vergődést jelent, szignifikáns változás nélkül. Hogy ilyesmi ne történhessen, a keményvonalas konzervatívok 2004-2005 során megszerezték a parlament feletti valós kontrollt, és napjainkra a kormány legfőbb szervezeteiben ők vannak többségben.

A választások tétje, nyugati szemmel



Példanélküli beégés lesz Ahmadinezsádnak a választás?
Ha június 12-én Ahmadinezsádot nem fogják újra választani, ő lesz az első olyan iráni elnök, akit a szavazóurnákon keresztül váltanának le tisztségéből. A dologra kicsi az esély, lévén, hogy a papság és az Őrizők Tanácsa is őt támogatja, ám a közelmúltban számtalan bírálat is érte főleg a gazdaságpolitikájával kapcsolatban. Sok iráni a választásokhoz közeledve egyre hangosabban teszi fel a kérdést: mi történt az olajexportokból származó állami bevételekkel, melyek olyan hírtelen váltak köddé, mint ha soha nem is lettek volna, ráadásul még azokban az időkben, amikor hordónként 150 dollárért mérték a fekete aranyat. Az átlagos iráninak egyre nagyobb aggodalmakat jelent a növekvő munkanélküliség és az emelkedő árak is, melyek zömében a felelőtlen külpolitika nem várt következményeiként jelentkeznek. Ilyen és ehhez hasonló kritikákat már nem csak az utcán járva-kelve lehet hallani, de közvetlenül a magasságos konzervatív kartársak szájából is – tudtuk meg a BBC hírportáljáról.
Teherán egykori polgármestere, a konzervatív Ahmadinezsád 2005-ben kezdte meg elnöki ciklusát, miután a második választási körben kiütötte Akbar Hashemi Rafasanjani-t, a köztársaság történelmének 4. elnökét, Rafasanjani törvénytelen kampányolással vádolta meg a győztest. Ahmadinezsád ’81 óta az első olyan elnök, akinek nincs papi tisztsége. Ahmadinezsád elődje, Mohammad Khatami ’97-ben a szavazatok 70% százalékával nyert, hivatali idejének legelejétől fogva azon volt, hogy reformgondolatait keresztülvihesse az Őrizők Tanácsán is, ám négyévnyi folyamatos kudarc után, a konzervatívok Ahmadinezsáddal újra többségbe kerültek a parlamentben.

Ha a mostani választásokkor, az Ahmadinezsád gazdaságpolitikája okozta belső aggodalmak egészen odáig fajulnának, hogy újra a reformerek kerülnek nyeregbe, azzal a politikai instabilitás újabb négy éve vehetné kezdetét. Lényegi változás sem az atomprogramban, sem a nyugattal kapcsolatos kedvezőtlen attitűdben nem történhetne, de az aggasztó folyamatok legalább lelassulhatnának. Mohsen Rezai, bár annak a Forradalmi Gárdának az egykori feje, melynek évtizedekkel ezelőtt még Ahmadinezsád is tagja volt, független jelöltként azzal vádolja a mostani elnököt, hogy az egész országot a „szakadék széléig” vitte. Mirhoussein Mousavi ha gyökeres változtatási szándékkal nem is, de azzal futott neki a kampánynak, hogy változtatni akar Irán nemzetközi megítélésén, melyet szerinte jelenleg a „szélsőséges” szóval lehetne egyszerűen visszaadni. Az elemzők szerint egyébként ő Ahmadinezsád legveszedelmesebb riválisa, a pletykák szerint a kampánya mögött maga Mohammad Khatami áll.

A remény



Ők még csak nem is reformerek, de a Nyugat szempontjából már csak azért megérnék a pezsgőbontást, mert Ahmadinezsád így vagy úgy de végre sufniba került. Ám a bizakodásra legtöbb okot adó jelölt, Mahdi Karoubi, volt parlamenti szónok, a körülményekhez képest nyiltan reform elveket vall, bár nagy súlyt helyez arra is, hogy kellően óvatosan mutassa be az általa hasznosnak gondolt változtatásokat, nehogy azok az ország konzervatív őrállóinak eszmeiségével kibékíthetetleneknek tűnjenek. Ám vagy nem volt eléggé résen, vagy csak egyszerűen nem is rá gondolt Ayatollah Khamenei, aki máris azt „tanácsolta” a választóknak, hogy ne szavazzanak olyanra, aki nyugatbarát elveket vall a magáénak. „Hatalmas katasztrófa lenne Irán számára egy olyan jelölt, aki megválasztása után az általános nemzetközi arroganciának vagy a nyugati hatalmaknak kezdene el kedveskedni” – mondta a pap, és a diszkréció legapróbb szándéka nélkül kezdett el lapátolni hűséges bábja, Ahmadinezsád mellett. Karoubi egyetlen egy nappal az utolsó határidő előtt rakta le nevét a jelöltek asztalára.
Forrás: HírExtra / IRNA / Al Jazeera / BBC News / www.ahmadinejad.ir
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Külföld témában
Mit várhatunk Joe Biden elnökségétől?
Visszatér a józan ész a Fehér Házba
Újra jön a neoliberalizmus
Semmi nem változik
Biden megbuktatja az európai féldemokráciákat
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását