Szabó Miklós akadémikus, egyetemi tanár az MTI-nek elmondta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészeti Intézete a Bolognai Egyetem kezdeményezésére kapcsolódott be a feltárásokba. Ez régi kapcsolat a két intézmény között: az ELTE és a Bolognai Egyetem archeológusai a franciaországi Mont Beuvray-n (az ókori Bibracte) kelta oppidum (erődített város) feltárásán dolgoztak együtt, majd az olaszok a kelet-magyarországi kelta temetőásatásokban is részt vettek.

"A Bolognai Egyetem vetette fel, hogy hasonló témában Olaszországban is lehetne folytatni az együttműködést" - mondta az előzményekről Szabó Miklós.

Tájékoztatása szerint Povegliano mellett június közepén kezdődik a harmadik ásatási szezon. Korábban itt már végeztek leletmentő feltárásokat, s a két éve folyó projekt a Kr.e. II. század második felére és a Kr.e. I. század első felére datálható kelta temető teljes feltárását tűzte ki célul. Az első két ásatási szezonban igen gazdag leletanyag került elő.

"A törzsről ókori forrásokból sokat lehet tudni. Ezek a cenomanusok, akik a Kr.e. IV. század elején, az úgynevezett történeti kelta vándorlás során érkeztek Észak-Itáliába. Erről római szerzők, elsősorban Titus Livius tudósít. Azt is tudjuk, hogy valószínűleg Közép-Galliából vándoroltak Itáliába a cenomanusok, akiknek a mai Le Mans térségében volt az eredeti szállásterülete" - mondta a professzor.

Itáliában a venetusok szomszédságában települtek le, központjuk Brixia, a mai Brescia volt. Történetük folyamán a cenomanusok és a venetusok általában Róma-barát politikát folytattak, szemben a Bologna környékén megtelepedett boiusokkal, vagy az insuber törzzsel, amely Milano környékén élt.

"Amikor a Kr.e. II. század elején Róma a pun háborúk után olyan helyzetbe került, hogy képes volt expanzív politikát folytatni, legyőzte az északi kelta törzseket. Szemben a boiusokkal, akiket gyakorlatilag kiűztek Itáliából, a cenomanusok ott maradhattak, sőt fegyvereiket is visszakapták Rómától, tekintettel korábbi érdemeikre.

Ez azért lényeges, mert a temető a cenomanusok veresége utáni időszakra keltezhető, ugyanakkor azonban a sírokból teljes fegyvergarnitúrák kerülnek elő. Ezek vasfegyverek - pajzsok, kardok, lándzsák és közelharcban alkalmazott vaskések. Tehát a törzs tényleg rendelkezett fegyverekkel. Ilyen értelemben az ásatás igazolja azt az antik hagyományt, amelyet Titus Livius őrzött meg, vagyis hogy a cenomanusok a rómaiaktól visszakapták fegyverzetüket" - emelte ki az akadémikus.

Másrészt a cenomanusok akkor már szoros kapcsolatba voltak a római kultúrával. Ennek tükröződéseként a sírok "tele vannak" római készítésű bronzedényekkel: egy-egy temetkezésből akár 8-10 is előkerül.

"Vagyis tanúi vagyunk a romanizációs folyamat kibontakozásának" - magyarázta a régész. A vasfegyverek és római bronzedények mellett nagy mennyiségben találtak kerámiaedényeket, akadt olyan sír, amelyből 80 is előkerült.

Míg a temető központi zónájában az úgynevezett arisztokrata sírok vannak, a külső részén szegényebb temetkezések találhatók. - "Társadalmi szempontból is nagyon érdekes a temető szerkezete. Az arisztokraták mellett ott feküdtek a szegényebbek is, ami nem zárja ki, hogy az utóbbiak közt is voltak harcosok" - tette hozzá.

Eddig 120 sírt tártak fel a körülbelül egyhektáros területen. Az idei ásatási szezonban kutatóárkokkal a temető teljes kiterjedését szeretnék behatárolni. Időközben megindult a leletek restaurálása, amelyben magyar szakemberek is részt vesznek.

"A fémanyag egy része már restaurálásra került, és komolyan felvetődik annak a lehetősége, hogy viszonylag záros határidőn belül kiállítást rendezzünk a leletekből a két érintett országban, Magyarországon Olaszországban" - tette hozzá Szabó Miklós akadémikus.