Történelmi bizonyosság hajszálak segítségével

A vizsgálatban lengyel és svéd régészek, antropológusok és genetikusok vettek részt, akik eredményeikről az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia, a PNAS (Proceedings of the National Academy of Sciences) legújabb számában számolnak be.

Kopernikusz könyvében, amelyet jelenleg az Uppsalai Egyetem Gustavianum múzeumában őriznek, néhány hajszálra bukkantak, közülük négy genetikai vizsgálata értékelhető DNS-profilt eredményezett. Két hajszál ugyanazt a DNS-profilt mutatta, mint a katedrális padlózata alatt talált csontváz, amelyről feltételezték, hogy Kopernikusz földi maradványai, s amelynek a fogait és a csontszövetét vetették alá genetikai vizsgálatnak - olvasható az EurekAlert (http://www.eurekalert.org) című hírportálon.

"Noha eredményeik arra engednek következtetni, hogy a vizsgálati anyag egy és ugyanazon személytől származik, véletlen egybeesés is lehet" - óvott Marie Allen, az Uppsalai Egyetem kutatója.

Mint rámutatott, a DNS-anyag igen korlátozott mennyiségben és rossz minőségben állt a kutatók rendelkezésére, ezért az anyai ágon öröklődő úgynevezett mitokondriális DNS-t vizsgálták, amelynek relatíve kisebb a bizonyítási ereje. A tesztet általában kiegészítésként bűnügyi nyomozásban alkalmazzák.

"A bizonyításhoz a DNS-eredményeket régészeti és antropológiai adatokkal együtt kell vizsgálni, s nem árt az arcrekonstrukciót is elvégezni" - hangsúlyozta Marie Allen.
Nikolausz Kopernikusz (1473-1543) csillagász, matematikus és közgazdász, az ő nevéhez fűződik a heliocentrikus világkép megalkotása.

A Porosz Királyságban dolgozott, mint plébános, kormányzó, adminisztrátor, közgazdász, bíró, orvos, asztrológus, csillagászattal csupán szabadidejében foglalkozott. Elméletét, amely a világmindenséget úgy modellezte, hogy a Nap van a központban, nem pedig a Föld, a tudomány történetének legfontosabb hipotézisei között tartják számon, ezen felül a csillagászat és a modern tudományok kiindulópontjának is tekintik.

Kopernikusz elméletét a De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásáról) című könyvben írta meg, amely csak halála után jelent meg.