Cseh Tamást az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) saját halottjának tekinti. A művész temetéséről később intézkednek - közölte a tárca sajtóirodája szombaton az MTI-vel.

Cseh Tamás 1943. január 22-én Budapesten született. Tizenhárom éves koráig a Fejér megyei Tordason élt, a középiskolát már a fővárosban végezte. A Budapesti Tanítóképző Főiskolán, az egri Tanárképző Főiskolán, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult, ezt követően, 1967-74-ig rajzot tanított egy budapesti általános iskolában.

Cseh Tamás 1970 körül kezdett dalokat írni, ebben társa Bereményi Géza író, filmrendező volt. Első lemezük 1974-ben jelent meg Levél nővéremnek címmel, ezt számos további album követte.

A művész 1974-től a 25. Színházban, majd a Várszínházban, 1982. és 1998. között a Katona József Színházban adott önálló esteket, 1998-tól a Bárka Színházban lépett fel. Önálló estjei: A dal nélkül, Antoine és Désiré, Fehér babák takarodója, Frontátvonulás, Jóslat, Új dalok, Nyugati pályaudvar, Levél nővéremnek, A telihold dalai. Cseh Tamás több mint ezerkétszáz dal szerzője, ezek mindennapi élethelyzetekről, vágyakról szólnak.

Az előadóművész számos filmben szerepelt, ilyen volt a Nyom nélkül, A turné, a Csinibaba, valamint a 6:3 című alkotás. A Csillagokkal táncoló Kojot című, 2006-ban megjelent mesekönyv történeteit Cseh Tamás válogatta és fordította. Művészi munkája elismeréseként 1993-ban Liszt Ferenc-díjat, 2001-ben Kossuth-díjat kapott.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével is kitüntetett művésznek idén májusban jelent meg Dal nélkül címmel egyik 1973-as estjének felvétele a Hungaroton kiadónál. Az albumra az ismert dalok mellett korábban nem hallható szerzemények is felkerültek. Budapesten 1972 és 1977 között a 25. Színházban "futott" Cseh Tamás estje, amelyeken Bereményi Géza verseit tolmácsolta az Ad Libitum együttes kíséretében.

Bakonybél gyászol

Néma gyászmenetet tartanak az elhunyt Cseh Tamás emlékére szombat este 20 órakor Bakonybélen a falu központjától a művész házáig - közölték a szervezők az MTI-vel. Cseh Tamás csaknem ötven éve kötődött a faluhoz, amelynek áprilisban díszpolgára lett.

Cseh Tamás két éve már állandó bakonybéli lakos volt, csak gyógykezelésekre járt fel Budapestre. Ismert, hogy Cseh Tamás 1961 óta szervezete a bakonybéli erdőkbe az indiántáborokat, mert - mint egykor mondta - úgy gondolták, hogy "ha elmennek az erdőkbe, a bakonyi rengetegbe, akkor kilépnek a hazug és ideológiai szörnyűségekkel terhelt akkori világból", s olyanok lesznek, mint az indiánok: tiszták, bátrak, egyenes jelleműek és önfeláldozóak.



A Veszprém megyei település áprilisban díszpolgári címet adományozott Cseh Tamásnak, aki az elismerés átvételekor azt mondta: "Bakonybéllel egy különösen szép barátság nőtt a lelkemben és hozzá én is hűséges voltam. Ez a falu vigyázott ránk, a Jóisten áldja meg Bakonybélt és minden lakosát!"

"Ötven év alatt összenőttünk a faluval" - mondta a díszpolgári oklevél átvételekor Cseh Tamás.

Szamóca

Az ünnepségen a díszpolgárrá avatott művész egyik legjobb barátja, Eperjes Károly, Kossuth-díjas színművész úgy fogalmazott, Cseh Tamás "egy gyémánt ember volt, s reménykedtünk, hogy bírja tovább a küzdelmet ez a kemény férfi, de most meghajolt Isten akarata előtt".

Eperjes Károly, aki Cseh Tamás közeli barátja volt, hozzátette még: "köszönöm, hogy volt nekünk, és köszönöm azt a hihetetlen szabadságot, amit mindig árasztott magából".