Hugh Laurie-t Dr. House-ként ismeri a világ egyik fele. A másik pedig fanyarkás humorú bestseller íróként, tv-show-ban fellépő komikusként, netán evezőlapáttal a kezében, esetleg kulturális antropológiával foglalkozó értelmiségiként.

Az Angliában született, manapság a Dr. House című világhírű tévésorozat miatt jobbára az Egyesült Államokban időző Hugh Laurie kétségkívül átlagfeletti tehetséggel megáldott úriember. De milyen utat járt be a világhírnévig? Hogyan talált a színészi pályára, mikor gyermekkorában még sportkarrierre és elektromos gitárra fájt a foga? Igaz, hogy közel negyven éve küzd anyjától öröklött depressziójával?

Az James Hugh Calum Laurie néven született színész Oxfordban látta meg a napvilágot 1959. június 11-én. Apja jó hírű háziorvos, mellesleg olimpiai bajnok evezésben, anyja háztartásbeli anyuka, aki minden erejét négy gyermekük felnevelésére szentelte, már ami a súlyos depresszióval való folytonos küzdelmén felül még megmaradt neki.

Hugh – pechére – legkisebb gyermekként igen későn született, állandó hangulatingadozásban szenvedő édesanyja ezért mind kevesebb időt szentelt neki. Mint később kiderült, ez mély monyokat hagyott a legkisebb Laurie-kölyökben:

„Az anyám mániás depresszióban szenvedett, és ez minden energiáját felemésztette. Nekem nem maradt sok, sem törődésből, sem szeretetből” – vallotta be egy interjúban Laurie, aki apjától sem remélhetett sokkal több gyengédséget. Ran Laurie olimpiai aranyat nyert evezésben, majd sikeres és jól kereső orvos vált belőle, és ahelyett, hogy igyekezett volna levenni az „atyai terhet” utódairól, inkább az övéhez hasonló teljesítményt várt el gyerekeitől is.

„House doki” persze igyekezett megfelelni a fokozott elvárásoknak. Utólag visszagondolva, próbálkozásait maximális siker koronázta, ám mindez nem ment simán. Hamar kiderült ugyanis, hogy anyja depressziós hajlamából neki is jócskán kijutott.

„A depresszió több mint egyszerű lehangoltság, az embernek semmihez sincs kedve. Ez az állapot pedig mindenre kihat, a családra, a barátokra. Nagyon magányos és zárkózott gyerek voltam, nemigen volt kapcsolatom a külvilággal. Biztos vagyok benne, hogy később ez a depresszió segítette a karrieremet, a játékomat” – vallotta meg nemrég egy interjúban a sztár.

S, ha már játék. Az ifjú Hugh esetében ezen nem csupán a színészi produkciót kéretik érteni: az igazi talentumnak tekinthető angol egészen zsenge korától fogva kiváló érzékkel kalimpál pianínón, (nem véletlen, hogy Dr. House-t játszva is gyakran tűnik fel a zord zongorista szerepében egy-egy epizódzáró betét erejéig), s már igen fiatalon kacérkodni kezdett egy elektromos gitárral is.

Apja ugyanakkor úgy gondolta, jobb, ha az immár tizenhatodik életévéhez érkező Hugh-ot születésnapjára valami férfiasabb ajándékkal lepi meg: így tett szert egy vadító versenymotorra, amely gitárja mellet (merthogy persze azt is beszerezte) leghűségesebb társává vált.

Miután szülőföldjén, a dél-angliai Oxfordban elvégezte a középiskolát is, elhatározta: minél messzebbre kerül a szülői ház mélabús magányától, annál jobb. Így „keveredett” a szigetország (s talán az egész földkerekség) leghíresebb egyetemére, a Cambridge-re.

Itt régésznek és kulturális antropológusnak tanult természetesen kiváló eredményekkel, emellett pedig apja nyomdokaiba lépve evezni kezdett és néhány év leforgása alatt a világelitbe küzdötte fel magát, igaz, apja ötkarikás diadalának végül nem sikerült a közelébe férkőznie.

Ebben persze a balszerencsének is tevékeny szerepe volt: egy komoly immunbetegség okozta állandó állandó láza és gyengesége miatt volt kénytelen kiszállni az egyetemi evezőcsapatból. Ekkor talált rá a színjátszókörre, ahol megismerkedett első nagy szerelmével, Emma Thompsonnal.