Székelyhon mítoszai közösségrombolóak?

A román nemzetiségű Manolachescu, aki anyai ágról félig magyar származású is, dolgozott rádióknak, televíziós csatornáknak, újságoknak, volt kiadó és főszerkesztő, producer és igazgató médiaintézményekben. Annak a Közösségért Alapítványnak az elnöke és alapító tagja, amely jelentős tevékenységet fejt ki az együttélés és az interetnikai kommunikáció szolgálatában. Néhány évvel ezelőtt hosszú körutat tett Európa nyolc térségében, így Koszovóban is, ahol a többség és a kisebbség együttélését tanulmányozta. Az utóbbi időben a politika színpadán is megjelent a román Demokrata Liberális Párt (PD-L) sepsiszentgyörgyi elnökeként.

- A Székelyföld mítoszai (Mituri ale Tinutuliu Secuiesc) című könyve egyszerre jelent meg román és magyar nyelven, nyilvánvalóan azért, mert a szerző mindkét közösség tagjaihoz kívánt szólni. De milyen mítoszokról is van szó?

- Sokrétűek ezek a mítoszok. Egyrészt a bukaresti politika és az országos román média sem képes elszakadni tőlük, amikor Székelyföld kerül szóba. Több román politikus a román kisebbség jogait látja lépten-nyomon csorbulni a Kovászna és Hargita megyében többséget alkotó magyarok által. De a székelyföldi magyarok is sokszor nacionalista magatartást tanúsítanak. A Realitatea hírtelevízió műsorában egy román pártelnök egyszer úgy fogalmazott, hogy "a Kovászna és Hargita megyei románoknak csak akkor adnak kenyeret a boltban, ha magyar nyelven kérik azt".

Amikor a székelyföldi románság "védelmezőinek" elfogyott minden magyarellenes muníciójuk, az az egyetlen érvük maradt, hogy még kenyeret sem vásárolhatnak. A kenyér szó egyébként is gyakran kap nacionalista töltetet. Romániai magyar politikus szájából is elhangzott már, hogy annak a románnak, aki a magyar többségű Székelyföldön "magyar kenyeret eszik", kutya kötelessége lenne megtanulni magyarul. Sok magyar azonban kifejezetten büszkélkedik azzal, hogy eszébe sincs jól megtanulni a román állam nyelvét.

- Ez a kölcsönös viszolygás egymás nyelvével szemben csak az idősebb korosztályban él?
- Egyszer Brassóban magyar középiskolásokkal beszélgettem, akik már az elején kikötötték, hogy csakis magyarul akarnak beszélni. Megkérdeztem tőlük, mikor voltak utoljára román fiatalokkal szórakozni, rendeztek-e olyan összejövetelt, amelyre legalább egy román fiatalt is meghívtak volna, van-e valamelyiküknek román barátja.

Az egyik fiatalnak volt, mégpedig egy bizonyos Ionut. Vezetéknevét azonban nem tudta, kiderült ugyanis, hogy nem is barátja, csak szomszédja. A harmincból csak két tanuló felelte azt, hogy volt már román fiatalok között szórakozni, és "előfordult", hogy az ő körében is jelen voltak román fiatalok. "Hogyan fogjátok egymást megérteni húsz év múlva, ha ma a román nyelv használata nektek púp a hátatokon, és a román ifjúság is ódzkodik, hogy elsajátítsa a magyar nyelvet?" - kérdeztem tőlük. Szóval, a fiatalok is bezárkóznak.
- A magyarság által óhajtott székelyföldi területi autonómiától valóban fél a helyi románság?

- Sajnos ezt a fogalmat is számos mítosz övezi. Szerintem Romániában a kulturális autonómia már ténylegesen létezik, hiszen lehet használni a magyar nyelvet a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, az anyanyelvi oktatás minden szinten megvalósul, vannak magyarok vezette kulturális intézmények. A területi autonómiát a magyar közigazgatás biztosítja, amelyet szavazással választanak. De fontos megjegyezni: az autonómiát mindig az állam adja, nem önhatalmúlag kiáltja ki azt az adott kisebbség.

Az autonómia egyébként folyamatosan valósul meg. A Romániában jelenleg zajló decentralizációs folyamat biztosítani fog számos jogot, és egy idő múlva a román és magyar közösségen belül egyaránt eltűnik a mai gőg, a székely szimbólumok tisztes helyre kerülhetnek a román jelképek mellé, a székely himnusztól senki nem kap majd hidegrázást, és a március 15-i ünnep sem fog senkit megijeszteni.

- A PD-L sepsiszentgyörgyi elnökeként jelentős szerepe volt abban, hogy a párt mai kormánykoalíciós partnerével, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) Kovászna megyei szinten is megegyezzen az állami intézményvezetői posztok elosztásáról. Ez az egyezség elősegítheti-e Ön szerint a székelyföldi román és magyar közösség jövendő közeledését a hétköznapokban is?

- Szeretném minél magasabb szinten terjeszteni a székelyföldi multikulturalitás eszméjét. Szerintem a román és a magyar politikusokkal egyaránt meg kellene értetni a kulturális sokszínűségnek és a kommunikációnak az előnyeit. Miközben mi, románok és magyarok saját identitásunk, hagyományaink és szokásaink megőrzésére teszünk erőfeszítéseket, elhanyagoljuk mindazt, ami összeköthetne bennünket.