Irán nem adja fel

Irán vasárnap bejelentette, hogy hamarosan 20 százalékosra fogja tisztitani uránkészletének egy részét - ami indoklása szerint orvosi célra használnának fel, és nincs semmilyen katonai vonatkozása (fűtőelemnek ez a fok már „túl” tiszta, igaz szóba került egy különleges, reaktor üzemeltető üzemanyag előállítása is - 80 százalék a minimum az atomfegyverhez). A bejelentés szerint - amit Ali Akhbar Szaleh, az Iráni Atomenergia Ügynökség elnöke tett - 164 centrifuga dolgozik láncban a tisztításon, ami havi 3-5 kilónyi mennyiséget termelhet - noha a szakértők szerint Iránnak elviekben nem lehet szüksége többre, mint másfél kilóra.

A bejelentés erőfitogtatásnak is beillik, ugyanis a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közvetítésével zajlott sikertelen atomcsere-tárgyalások után Amerika határidőt adott az év végéig Iránnak atomprogramja leállítására - ellenkező esetben súlyos szankciókat ígért. Ezzel szemben Irán nemhogy leállt volna a folyamatokkal, hanem új szintre lépett - szankciók pedig egyenlőre sehol.

Diplomáciai csaták

Amerika is kezdi érezni szava hitelességének csorbulását, és megpróbál mindent elkövetni azért, hogy ígérete beteljesüljön - ehhez viszont az ENSZ Biztonsági Tanácsát kell rávenni a szankciók egyhangú megszavazására. Eddig Oroszország és Kína ellenezte mind az Iránnal, mind az Észak-Koreával kapcsolatos komolyabb megszorításokat - azonban Oroszország Iránnal kapcsolatban már a szankciók hangos támogatójává lépett elő. Kína viszont sok fosszilis energiahordozót importál Iránból, és jelentős befektetéseket is eszközöl az országban - így nem érdeke az ország büntetése.

Hillary Clinton amerikai külügyminiszter ezért is próbálta a múlt héten rábeszélni a kommunista államot, hogy neki is érdekében áll Iránt a „helyes” irányba terelni: indoklása szerint Irán konoksága fegyverkezési versenyt indíthat el, ami izraeli katonai csapással járna, ez pedig destabilizálhatja a térséget - ami nem fog jót tenni a kínai olaj importnak. Azonban az egyre eljegesedő Kína-Amerika viszony nem járul hozzá a meggyőzés sikerességéhez. Igaz, ennek ellenére Kína kedden szorgalmazta a diplomáciai nyomás erősítését – bár ez még nem tudni pontosan mit takar.

A szankciók célpontjai

A szankciók által leginkább sújtott érdekek közé tartozik az Iráni Központi Bank, és a Forradalmi Gárda. Azonban nem biztos hogy a világ egyik legnagyobb olajexportőre jó néven venné ezeket, és nem vezetne be válaszként olyan korlátozásokat, amelyek a szankciókat életre hívó államokat sújtják. Az is igaz, hogy ez visszahatna az iráni gazdaságra, így nem csak a külföld, hanem önmaguk szankcióitól is szenvednének.

A gazdasági visszaeséssel együtt a belföldi elégedetlenség is növekszik - amit viszont az iráni vezetés minden lehetséges eszközzel igyekszik elkerülni. Így lehet, hogy a belső lázongások teszik lehetővé Amerika nagy álmát: vagyis hogy a szankciók tényleg húsbavágóan érintsék az országot.