Elhunyt a női James Bond

Daphne 1948-tól egészen 1979-ig dolgozott az MI6, a híres brit felderítő szolgálat kebelében. Kongó, Moszkva és Vietnam színterein bizonyította be, hogy a nők is tudnak cselekedni - egy olyan korban, amikor még az volt az elfogadott, hogy a nő helye a gyerekek mellett és a konyhában van. De mindez nem szállt a fejébe: "Nem vagyok bátor - mondta egy alkalommal a bárónő -, inkább a kíváncsiság és az optimizmus egyfajta keveréke hajt."

Így volt vagy sem, az adottságok e kombinációja lehetővé tette számára, hogy kikeveredjen a legnehezebb helyzetekből, szembeszálljon a diktatórikus rezsimekkel, sértetlenül kerüljön ki a háborúkból.

Daphne Margaret Sybil Desirée Park 1921-ben született és életének első éveit Afrikában töltötte. Diplomatának készült, de végül a titkosszolgálathoz került. Első jelentős küldetése 1954-ben Moszkvába vezette, ezzel kezdődött a kémkarrierje. A Szovjetunióból Kongóba küldték, ahol nem egyszer halálos veszedelembe került, de lélekjelenlétét mindig megőrizte és végül megmenekült.

Egy ízben, mint arról a Daily Telegraph nekrológja is megemlékezett, egy házába behatoló idegent a helyi körülmények ismeretében egyszerűen azzal űzött el, hogy az ablakból rákiáltott: "Boszorkány vagyok és ha nem távozol azonnal, kezed-lábad leszakad".

Ugyancsak Kongóban egy másik alkalommal észrevette, hogy machetével felfegyverzett támadók zárják el az útját. Kiugrott autójából, felnyitotta a motorház tetejét és úgy tett, mintha defekttel bajlódna. Amikor a csoport odaért, megszólította őket: "Jó hogy találkozunk, attól tartok, elromlott a motor." A meglepett férfiakban felülkerekedett az udvariasság, segítettek a gyenge nőnek, még a nádvágó késeikről is megfeledkeztek: megszűnt a veszély. "Mindig egy kissé molett apácára hasonlítottam, ami gyakran hasznosnak bizonyult" - mondta egy alkalommal Park.

Vietnam után Mongóliába küldték, majd Londonban, a központban fejezte be pályafutását. 1979-ben ment nyugdíjba, 1990-ben kapta meg nemesi címét, de csak 1993-ban vált ismertté, hogy kémnő volt.

Élete során számtalan titkos küldetésnek volt részese, nem egy olyan kalandot élt át, mint amilyenekről a kémregények szólnak - bár ezek részletei mindmáig jobbára homályban maradtak. Az angol nekrológok bátorságának méltatása mellett kiemelték a bárónő született vonzerejét, azt a képességét, hogy könnyen megnyerte a hatalmasok bizalmát, és azt is, hogy rendelkezett egyfajta gátlástalansággal is, amelynek révén mindig ott jelent meg, ahol a leginkább szükség volt rá.