Az alkotmánybíró-jelölt az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsági meghallgatása után kedden újságíróknak azt mondta, ahogy korábbi munkáit, közte a kancelláriaminiszterséget, szakmai feladataként fogta fel, úgy az alkotmánybírói posztra is így tekint.

Megismételte: 25 éven keresztül olyan munkahelyeken dolgozott, olyan vezető pozíciókban volt, amelyhez szükséges az állam- és jogtudományi végzettség.

Felidézte, állam- és jogelmélet oktatásával kezdődött a pályája, ez kibővült a Harvard Egyetemen szerzett tapasztalatokkal, megerősödött a közigazgatás- és az államtudomány irányába, most az egyetemi habilitációval olyan szintre jutott, amely egyértelműen demonstrálja, hogy ezen a területen jelentős tudományos eredményeket képvisel.

A jelölt úgy vélekedett, hogy az Alkotmánybíróságon most is számos, hozzá hasonló tudományos háttérrel rendelkező bíró tevékenykedik; az alkotmánybírósági döntések többsége pedig az állam, a közigazgatás és az állampolgárok konfliktusát fedi le.

Többször aláhúzta: kancelláriaminiszteri tapasztalata kifejezetten hasznára válhat az Alkotmánybíróság működésének.

A függetlenséggel kapcsolatban az amerikai modellt emelte ki, amely szerint ha egy republikánus elnök egy republikánus érzelmű bírót jelöl, akkor annak függetlenségét az biztosítja, hogy ha bekerült a testületben, onnantól kezdve saját jogmeggyőződése alapján dönt.