Szoktál színházba járni?

Havonta egyszer-kétszer el szoktam menni, de igazából én egy visszatérő típus vagyok, mert egy dolgot többször is megnézek. A Centrál Színházban (régi Vidám Színpad) már majdnem minden darabot többször végig ültem. De néha vidéki előadásokra is ellátogatok.

Van egy konkrét kedvenced, amit többször is láttál?

Igyekszem vidám darabokat nézni. Általában véve mindent nagyon szeretek a Centrálban, épp ezért nincs konkrét kedvencem. Ennek a színháznak a repertoárjában elsősorban Off Broadway jellegű darabok vannak, amik nagyon jók szoktak lenni. Ezek nagyon helyes énekes előadások, tehetséges színészekkel, akiket öröm nézni. Sajnos kevés helyen lehet valóban tehetséges embereket látni, de ezekben a színházakban nem kell sokáig keresgélni. Nekem egyébként elég markáns véleményem van erről az országról, a helyzetéről és arról ami felé tart.

Szerinted merre tart ez az ország (kultúra szempontjából)?

Miközben az emberek általában azon keseregnek, hogy az úgynevezett celebek mit és hogyan csinálnak, közben elfelejtik, hogy el lehetne menni olyan helyre is, ahol afféle emberek vannak, akik tényleg megérdemelnék a híressé válást. Ilyen embereket bármelyik színházban találhatunk és számomra ők a celebek.

Azért a színházi színészek is híresek a maguk módján, nem?

Nagy mániám a Madách Színház. Amikor ott bármelyik darab végén kijönnek a színészek, látható, hogy megvárják őket, tehát valóban érezhető, hogy megvan a rajongó táboruk. Legutóbb amikor voltam a Vámpírok bálján (amit most ötödszörre láttam), amikor jöttem el, örömmel láttam, hogy a színészbejáróknál tömeg várta a szereplőket, ahogy annak lennie kell.

Baromira tudom sajnálni és némileg lesajnálni azokat, akik otthon ülnek a karosszékükben és azt ismételgetik például, hogy a valóságshow-k nem jók. Ha tényleg nem tetszene nekik, akkor egyrészt nem néznék, kimozdulnának helyette és keresnének más típusú szórakozási lehetőséget. De sajnos többnyire nem teszik… Pedig amiket én nézek vidám darabok, musicalek; nem nehezen befogadható dolgok.

Ezek szerint te a színházért rajongsz. Van valami vicces színházi élményed a közelmúltból?

Múltkor a Spamalotot néztem és sikerült túl előre váltanom jegyet, Steve végig zrikált, hogy én is énekeljem velük az Always look on the bright side of life-ot.

És énekeltél?

Nem, nem. Én nem énekelek. Az senkinek sem lenne jó… De annyira jó volt és én annyira szeretem ezt a világot. A színészekkel úgy vagyok, mint ahogy mások a tévésekkel szoktak lenni. Bár eleve nem értem, hogy miért rajonganak az emberek a tévésekért.

Ezt hogy érted pontosan?

Az amerikaiakat állandóan lehülyézzük és valljuk be, néha nem is alaptalanul… De az világos, hogy ott azok a hírességek, akiknek van produkciójuk... kivéve mondjuk Paris Hiltont. Az amerikaiak például csodálkoznak azon, hogy nálunk hogy lehet az, hogy a tévések, a rádiósok és a modellek a celebek.

És a múzeumokkal, kiállításokkal hogy állsz? Szoktál járni?

Nem igazán. Néha a Szépművészetibe elmegyek, de nekem az inkább egy relax program. Hülye vagyok a művészetekhez. Azt szoktam csinálni, mint a sörrel: évente egyszer iszok egy kortyot, hogy kiderítsem, még mindig utálom-e. A Múzeumokat nem utálom, csak mikor újra elmegyek egy kiállításra: ilyenkor ismét rá szoktam jönni, hogy még mindig nem értem.

Zenélni tanultam, a zenét nagyon szeretem és azt sokkal jobban bírom, még a komoly zenét is. Képes vagyok olyan kompozíciókat is végighallgatni, amitől a többség kiborulna. Én elsősorban a zenére és a show-ra vagyok kondicionálva. A filmeket is nagyon szeretem: jót, rosszat, közepeset… az is művészet.

Mi a véleményed a bulvár világról?

Nekem nincs bajom a bulvárral. Csak úgy gondolom, hogy a bulvár másról is szólhatna. Egy bulvár szereplőnél többet kéne érniük, vagy legalább ugyanannyit az említett darabokban játszó színészeknek. Ezek húsvér fiatal gyerekek , akik aranyosak, hülyéskednek ha kell, tehetségesek, csak éppen értenek valamihez. És ez az igazi különbség.

Az rendben van, hogy vannak a celeb-kategóriában olyan emberek, akiket gyűlölünk, vagy lenézünk. De rendszeresen felmerül bennem a kérdés, hogy kikért rajongunk?! Semmit nem ér a gyűlölet, ha nincs olyan, akiért viszont odavagyunk. Most már nem megyünk koncertekre, színházakba, nem szeretünk semmit, de azt nagyon ügyesen fel tudjuk sorolni, hogy kiket utálunk. Ez egy korcs élet így és ezen kellene változtatni.


A televíziót is rengeteget kritizálják. Neked erről mi a véleményed?

Kifogásolják az emberek a tévét, de vannak tematikus csatornák is. Kedvenc sorozataim egyike, például a Hogyan készült. Szerintem zseniális az a műsor, de még sorolhatnám... annyi jó van.

Aki valóban nem szereti a jelenlegi helyzetet, annak rengeteg menekülési útvonala van. És amit a leginkább tudok ajánlani, hogy mindenki menjen színházban. Mert amellett, hogy kitűnő szórakozás, még az országnak is óriási segítség. Ha az lenne a kifogás, hogy szomorúk és fáradtak vagyunk, akkor nézzünk vidám darabokat. Ahogy azt már említettem, számos ilyen darab közül választhatnak a kikapcsolódni vágyó nézők.

Azt még szeretném elmondani, hogy - amennyire tudom - egyetlen teljesen magánfinanszírozású darab van, ami a Vámpírok bálja és a csőd szélén áll. Pedig rengeteg nézőjük van és a darab is nagyon sikeres. Ez így nincs rendjén. Tegyünk ellene, mert a színházak világa nyújtja az igazi szórakozást.

Sorozatunk korábbi részeiben Zoltán Erikával, illetve Farkasházy Rékával beszélgettünk.