Hogyan töltötte gyermekkorát? Hol nőtt fel, milyen emlékei vannak?

Első hét évemet Ferencvárosban töltöttem, ott jártam óvodába és az iskola első osztályába. Maga volt a paradicsom, bár sok olyan dolog nem volt, amit a mai komfortos világ biztosít, például a mellékhelységre az udvarra kellett menni.

Ezt leszámítva nagyon kellemes helyen nőttem fel, egy gyönyörű zöld övezeti részben egy kertes házban. Amikor innen elköltöztünk, anagyon jó érzés volt, hiszen beköltöztünk egy új panelbe, ami akkor nagy szó volt. Az Újhegyi lakótelepen ekkor egy darab iskola volt.

Később aztán a kerület mind a négy sarkában épült egy-egy új tanintézmény, és szerencsétlenségemre mind a négybe járhattam, hiszen mindig, mikor megépült egy, engem körzetesítettek és másikba kellett mennem.

Egyedüli gyermek a családban?

Nem, van egy bátyám, aki három évvel idősebb nálam, és kiváló tanuló volt. Mindig megvolt közöttünk a jó testvéri viszony, az összetartás, főleg a külső veszélyekkel szemben, de persze az nem jelenti azt, hogy néha ne kergettük volna egymást keresztül-kasul a lakáson, ha éppen úgy alakult.

Milyen volt a családi háttér?

Abszolút értelmiségiek voltak a szüleim, édesapám mérnök, édesanyám pedig szociálpolitikus. Talán innen ered a szociális érzékenység és a baloldali érzelem.

Mindketten baloldaliak voltak, de párttagok nem, és mai napig megőrizték a baloldali gondolkodásukat ellentétben sok politikussal, akik az előző rendszerben élték fénykorukat és most büszkén feszítenek jobbikos vagy fideszes színekben. A következetes értékek képviseletét kaptam otthonról és talán a legfontosabb amit édesapámtól tanultam, hogy a becsület nem árucikk és a hazugság semmiféleképpen nem elfogadható.

Ehhez az eszméhez mai napig is tartom magam és úgy vélem sikeresen képviselem. Az őszinteség kifizetődő dolog, jó ha úgy ismerik meg az embert, hogy amit mondd az úgy is történik.

Politikus szerepkörből is kifizetődő ez az álláspont? Hiszen nem mindig népszerű az, aki kimondja az igazságot, láttunk erre példát az elmúlt években, hogyan tud negatívan hatni néhány igaz szó.

Ez igaz és ezért is kaptam már figyelmeztetést a barátaimtól, hogy őszinteséggel nagyon nehezen fogok érvényesülni a politikai életben, ezzel együtt én ezt vállaltam, és így kívánom végigjárni az utamat. Sokkal fontosabb az út, mint a cél, hiszen a cél az csak egy pillanat, viszont az addig megtett út egy hosszabb folyamat.

Nem mindegy, hogy az ember reggel bele tud-e nézni a borotválkozó tükörbe, vagy nem. Harmincadik születésnapomra édesapámtól a legelső autónk tartalék visszapillantó tükrét kaptam, amire azt írta rá, hogy: „azért, hogy mindig tudd honnan jöttél”.

El kéne tűnni az olyan embereknek a politikából, akik erkölcsileg nincsenek olyan szinten, hogy egy közösséget irányítsanak. A politikus presztizs megsemmisüléséről beszélünk, márpedig a politika, mint szakma, az ország egyik legkevésbé elismert hivatása.

Következnie kellene annak a kornak, amikor a politika kiveti magából azokat, akik lejáratják ezt a hivatást.

Nem lehet, hogy azért van ez, mert sok a megélhetési politikus Magyarországon, akik bármiféle munkatapasztalat és hozott egzisztencia nélkül, kimondottan önös érdekek miatt politizálnak?

Ezzel szokták támadni egymást a politikusok, hogy ki megélhetési politikus, ki pedig nem. Aki soha életében nem foglalkozott mással csak politikusként működött és emellett nagy vagyonra tett szert, az mindig gyanús.

Én akkor kezdtem el politizálni, amikor stabil financiális hátterem volt. Nem az állam által biztosított jövedelem miatt választottam ezt a munkát, ebből származó bevételem jó részét mai napig jótékony célokra fordítom anélkül, hogy nagy felhajtást csinálnék körülötte.

Alapítványt hoztam létre a hajléktalanok megsegítésére és emellett több karitatív tevékenységet is folytatok. Többször fordult már elő hogy, pénzbeli segítségért fordultak hozzám emberek, és természetesen, ha tudok, akkor segítek, de ehhez nem kell politikusnak lenni, csak embernek.

Miért lett politikus?

Kétféle embertípus van. A közügyek után a polgárok többségében érdeklődnek, ha más nem bosszankodnak amiatt, hogy kátyús az út, vagy éppen egy bürokratikus rendszer gondot okoz ügyeink intézésénél. Van, aki ezeket a dolgokat lerendezi úgy, hogy káromkodik egyet és továbblép, de van aki tettekkel szeretne változtatni ezeken a dolgokon. Ezekből lesz a politikus.

Alapvetően szerintem mindenki azért lép erre a pályára, hogy változtasson valamin, és ezt egy demokratikus rendszerben csak politika eszközeivel teheti meg.

Önnek mi volt ez a konkrét ok?

Először is volt egy gyerekkori emlékem. Nagyjából öt éves lehettem, amikor édesanyámmal sétáltunk a Keleti pályaudvarnál és találkoztunk egy nagyon idős nénivel, aki kéregetett, ami harmincöt évvel ezelőtt nem volt egy tömegjelenség, ugyanakkor gyerekként nagyon megérintett és igazságtalannak éreztem. Kértem egy kétforintost és odaadtam a néninek.

Ekkor szembesültem először azzal, hogy az én kicsi életemen kívül, ami addig jól működött, azon kívül vannak problémák. Azóta is mindig adok a kolduló embereknek akkor is, ha azt érzem, hogy ezzel nem biztos, hogy segítek nekik, mert valószínűleg alkoholra költik. Talán Budapest összes hajléktalanja ismer vagy névről, vagy arcról, hiszen találkoztunk már az elmúlt években.

A másik ok amiért talán igazán politikus lettem az az Orbán-kormány volt. A történelem ismétli magát, ugyan az az agresszivitás jellemezte az első öt hónap munkáját, mint most, igaz a támogatottsága jóval kisebb volt.

Viszonylag későn kezdte meg felsőfokú tanulmányait, mi volt ennek az oka?

A Puskás Tivadar Távközléstechnikai szakközép iskolában végeztem, ami egy kiváló tanintézmény volt. Tizennyolc évesen akkora volt bennem a tenni akarás, a bizonyítási vágy, hogy mindenképp dolgozni akartam, így fél évet dolgoztam a Matáv. Rt.-nél, utána katona lettem. Később megalapítottam saját vállalkozásomat, mely mai napig működik, de már nem az én irányításom alatt. 1998-ban láttam elérkezettnek az időt, hogy továbbtanuljak, azóta is rendszeresen képzem magam, hiszen a holtig tartó tanulás elvét vallom. Aki nem fejleszti magát folyamatosan, amelett elszalad az idő, és utána már nehéz behozni a hátrányt.

Mindig is harciasan támogatta a sportot. Honnan ered ez iránti szeretete?

Igazából, félelemből kezdtem el sportolni, lehet első hallásra kicsit érdekesen hangzik. Testnevelés órán az iskolában időre kellett lefutni négy kilométert, én pedig nem tudtam elképzelni, hogy ne teljesítsem szintidő alatt a távot.

Minden délután vagy este a háztömbünk körül futottam, végül oly annyira felfejlődtem, hogy amikor a megmérettetésre került a sor, a harmadik legjobb eredménnyel értem célba. Azóta életem része a futás.

Részt vett a Magyar Dal Napja gáláján a Vígszínházban. Mennyire határozza meg az ön és családja életét a kultúra?

Rengeteg kulturális eseményen veszek részt, átlagosan minden héten egy-két alaklommal ellátogatok valamilyen színházi előadásra, koncertre, kiállításra. Legutóbb a kisfiammal voltam a Madách színházban a Jézus Krisztus Szupersztár premierjén.

Nagyon szeretem a színházat és ebből a szempontból Budapest Európa egyik legjobbja. Se szeri se száma a jobbnál jobb, előadásoknak, mindig kihasználom a lehetőséget, hogy megnézzek egy-egy darabot.

Verebes Istvánt a Kabaré24 igazgatóját is ön nevezte ki. Hogyan értékeli eddigi munkáját?

Úgy vélem vérfrissítésre volt szüksége az intézménynek, és nagyon jót tett a Verebes-féle irányvonal. Tetszenek az új darabok, az új színészek és valószínűleg a jövő heti premierükön is ott leszek.