Pontosan milyen munkákban veszel részt, ha éppen nem odahaza dögönyözöd a kisfiadat?

Másfél éve indult el a DIGI sportcsatorna, és én magam elsők között csatlakoztam ehhez a remek csapathoz. Rég dolgoztam olyan klassz kollégák között, mint itt: nagyon egészséges a munkamorál, mindenki imádja azt, amit csinál, ez tartja össze ilyen jó kedélyben ezt a társaságot! Mára a sporttelevíziózás legjavát mi csináljuk, nem csoda, hogy szinte mindenki minket néz. A sportos kollégák jelentős része már vagy nálunk dolgozik, vagy hozzánk tart.

A Klubrádióban van műsorod, a DIGI-ben közvetíted második éve a (szíved csücske) tornász világbajnokságokat, Vendégjátékos címmel hetente van egy saját beszélgetős műsorod, amelyben ismert művészekkel, zenészekkel és az általuk választott sportolókkal csevegsz. Emellett dolgozol egy reggeli műsorban, vezeted az olasz labdarúgó magazint, méghozzá nőként, egyetlen nőként!!! Rendes, jóravaló tornászlányként honnét szedted ezt a foci iránti rajongásodat?

Sajnos, kevesen tudják, hogy tavaly én közvetítettem mindvégig a Bundesliga meccseit, idén az olasz liga mérkőzéseit, de én voltam a műsorvezetője a gyorsasági motoros világbajnokságnak, bár igaz, mindig volt mellettem 2 technikai szakkommentátor.

Azért az nem semmi – főleg egy nőtől!!, vasárnaponként, 18 futamon át, alkalmanként öt órában végigbeszélni egy technikai sportág közvetítését! Ehhez már nemcsak rutin kell…

Ennek az egésznek az a magyarázata, hogy én a mai napig nagyon szeretek tanulni, nagy érdeklődéssel és rácsodálkozással viseltetek az élet különféle dolgai iránt, ami pedig komoly emberi teljesítmény, az engem mindig lenyűgöz! Ha ez a kíváncsiság megvan valakiben, szerintem bármit meg lehet tanulni, bár arra azért vigyázni kell, hogy ne legyünk okosabbak mindenkinél, de annyira legyen felkészült, hogy szakmához méltó dolgokat tudjon kérdezni, ugyanakkor legyen érdekes és szórakoztató! Én mindig veszem a fáradtságot, hogy utána olvassak dolgoknak, hogy mélységében is elbeszélgessek az adott terület szakértőivel.

Le a kalappal előtted, hiszen itt nem arról van szó, hogy egy bulvárműsorban elcsevegj valamiről. Meggyőződésem, hogy nagyon kevesen tudnák ezt utánad csinálni…

Ma, amikor szinte minden a celebvilágról, a balhékról, a botrányokról szól, örülök, hogy másfél éve egy olyan televíziónál dolgozhatok, ahol olyan munkát végezhetek, amit nem tud bárki – aki csak úgy bejön az utcáról – megcsinálni! Nagyon sajnálom, hogy ennek az értékét, fajsúlyosságát nem igen ismerik fel nálunk, még csak a vállamat sem veregetik meg egyik magazin interjúban sehol, hogy hát igen, gratulálunk, tényleg nagyon komoly meló, amit csinálsz..!

Ha számít neked valamit ennyi év ismeretség után, én büszke vagyok rád és lenyűgözőnek találom a teljesítményedet. Gondolom, a férfikollégáid is nagyra értékelnek…

Hogyne, a pozitív visszajelzéseikből abszolút ez vonható le. Amúgy ha nem volna jó és színvonalas, amit csinálok, az már régesrég kiderült volna... Büszke vagyok rá, hogy nemrég például az egyik kitűnő szakkommentátor kollégám, S… István azt mondta az egyik Európa Liga focimeccs közvetítésem után, hogy „figyelj Zsuzsi, te annyira jókat kérdezel! Nem csak jelen vagy, de élvezetes, pörgős, szórakoztató, informatív, szakmai amit és ahogy csinálsz!”Hát ezért is érdemes.

Négy térdműtéttel a hátad mögött nem rúgod a bőrt, de nézni és beszélni a fociról annál inkább szeretsz. Úgy tűnik: te vagy a férfiak álma, hiszen veled még meccset is lehet nézni!

Én nemcsak a munkámat imádom, de azt is, hogy közben nő, ezen belül anya, feleség, és háziasszony is vagyok. Viszont az tényleg igaz, hogy vasárnap este gyakran mondom azt a férjemnek, hogy gyere drágám, nézzünk meg inkább egy jó meccset egy bugyuta film helyett.

Ha már szóba került a család: az otthonodban hogyan-mivel telik az időd? Mosol, főzöl, takarítasz, gyereket nevelsz?

Így, ebben a sorrendben…. Viszont óriási szerencsém van, ugyanis a férjemre mindenben számíthatok, és ez így volt az első perctől kezdve. Az esti fürdetések mindig a férjeméi voltak, és ez így maradt, vagyis akkor is Norbi felügyeli a pancsolást, ha én éppen otthon vagyok. Tavaly, amikor újra elkezdtem dolgozni, , nagyon sok időt töltöttek együtt, mára ezért is lett annyira szoros köztük az apa-fia kapcsolat. Ha elhúzódik tévében-rádióban a munkám, vagy amikor vasárnap motorversenyt közvetítek, addig ő van a kisfiunkkal, és olyankor mindig remekül elvannak együtt.

Nekem óriási megnyugvás, hogy Norbi százszázalékos értékű szülő, hogy minden problémát meg tud oldani. Ez nem jelenti persze azt, hogy én nem hiányzom nekik, vagy hogy ők nem hiányoznak nekem, de hát ez egy ilyen hivatás: amikor mások pihennek, én akkor dolgozom, illetve szórakoztatom őket. Az én szüleim sajnos már nem élnek, a férjem szülei pedig 150 kilométerre laknak tőlünk, úgyhogy ritkán vannak unoka-nagyi találkozók, de azért néha-néha összehozzuk, mert ez fontos mindnyájunknak.

A kisfiad most három és fél éves: mennyire igényli sokat dolgozó mamája társaságát?

Mindkettőnket nagyon igényel, az apját is, engem is, azt szereti legjobban, ha mind együtt vagyunk, nem tesz köztünk különbséget.

Tudom, hogy a bölcsit kihagytátok, most viszont óvodás. Hogy jön ki a gyerekekkel?

Krisztián egyre jobban elvan a kortársaival, mostanában kezd belejönni a barátkozásba, bár a felnőtt társaságot picit még mindig jobban kedveli. Nem csoda, hogy az óvónénikkel lett azonnal jóba, amint bekerült az oviba, de jó úton halad, úgy érzem.

Milyen karácsonynak néztek elébe, hogy zajlik majd?

Szerintem az idei lesz a legizgalmasabb, mert bár Krisztián már tavaly is nagyon élvezte az ünnepeket,most már tökéletesen tisztában van a karácsonnyal és a jelentésével. Annyira bolondul például a karácsonyfáért, már most annyira készül a Szentestére, hogy ha valami rossz fát tesz a tűzre, és már nincs több nevelés ötletünk, végső érvként megfenyegetjük az apjával, hogy ha nem lesz jófiú, akkor nem lesz karácsonyfánk: ez mindig azonnal hatni szokott!

Valószínűleg szokás szerint hozzánk érkezik a Jézuska 24-én, ezért egy-két nappal korábban a nagyszülők utaznak fel Budapestre, de elképzelhető, hogy idén hazakísérjük őket.

Azt mondod, Krisztián nagyon készül a Szentestére: lehetséges, hogy már készít nektek valami kis ajándékot, egy rajzot például?

Azt nem tudom, hogy ez az ajándékozás dolog bevett gyakorlat-e már egy három és fél éves gyereknél, nem hinném, hogy konkrétan megéli, miszerint neki is kellene viszonoznia a kapott holmikat, viszont annyi bizonyos, hogy Krisztián nagyon jószívű kisfiú! Ha például kedvenc ennivalói közül eszik épp valamit, mindig megkérdezi, hogy kérünk-e belőle, és ez nagyon édes tőle! Magától még nem alakult ki benne az ajándékozási készség, de az elmúlt évben némi szülői segítséggel szülinapra, Anyák napjára szívesen készített egy kis apróságot.

Úgy hiszem, nem lesz túlzottan irigylésre méltó a karácsonyi készülődésed, hiszen miközben nappal díszíted a lakást, sütöd a pulykát, kevered a csokikrémet, éjjelente készülsz a tavaszi államvizsgádra…

Hát igen… Nagyon bízom benne, hogy ez lesz az utolsó karácsonyom, amikor alvás helyett könyvek fölé kell görnyednem éjszakánként. A büntető-, és polgárjogi vizsgáimon már túlvagyok, remélem, tavasszal kezembe kapom a diplomámat.

2011-ben a diplomán túl van még valami nagyon nagyszabású terved, ami megvalósításra várhat?

Nyilván nagyon szeretném a doktorim megszerzésén túl, ha továbbra is abban a remek csapatban dolgozhatnék, amiben most, de mindenekfelett egy ideje már „napirendre tűztük” a férjemmel egy kistestvér vállalását: boldogok volnánk, ha jövőre valóra válna az álmunk…