A szövetség szerdán Budapesten tartott sajtótájékoztatóján Fekete Csaba elnök emlékeztetett arra, hogy a hővel kapcsolt áram termelésben a villamosenergia kötelező átvételének megszűnésével megszűnt a támogatás, helyette, a lakosság számára, a távhőt támogatják majd.

A MATÁSZSZ azt javasolja, hogy ne csak a lakosság kapjon támogatást, hanem a többi távhő-felhasználó is, mert azzal, hogy ezek leválnak a rendszerről a lakossági távhő ára emelkedhet.
A szövetség azt is javasolja, hogy a fejlesztési miniszter által meghatározott ár egységes módszertan alapján költség alapú és szolgáltatónként eltérő legyen. A 110 távhőszolgáltató ugyanis nagyon különböző tőkeerejű, technikai felszereltségű, így egységes ár csak hosszabb távon képzelhető el.

Az új árszabályozás alapkérdéseit ismertetve a kockázatok között a tűzelőanyag, a hőbeszerzés és a hővel kapcsoltan megtermelt áram piaci árát említette Fekete Csaba. Az idén június végéig ugyanis az áram árában kapott támogatást a tárvhőtermelés. Azzal a szövetség is egyetértene, ha az országos átlagban 30-70 százalékban meghatározott alapdíj-hődíj arány maradna, de rugalmasságot engedne azért, hogy – külön megállapodás alapján - a magasabb hőár-aránnyal takarékosságra, korszerűsítésre lehessen ösztönözni a felhasználókat.

A hőszolgáltatóknak nyereségre is szükségük van, elsősorban a fejlesztések finanszírozásához. Az optimális az lenne, válaszolta az MTI kérdésére a szövetség elnöke, ha tőkearányosan legalább 4-6 százalék közötti nyereség elérését tenné lehetővé a hatósági ár.

Németh István, a MATÁSZSZ elnökségi tagja, aki a kisebb - döntően önkormányzati tulajdonban lévő - szolgáltatókat képviselte a sajtótájékoztatón – hangsúlyozta, hogy a látszat ellenére a távhőszolgáltató piacon is verseny van, mert a jogszabályok ma már lehetővé teszik a leválást.

Ezért a szolgáltatók önkéntes árkorlátozásra kényszerülnek. A nyereség ezeknél a cégeknél nem árképzési tényező, ha volt is, van is profit, az a költséghatékonyság eredménye. Az MTI kérdésére Németh István elmondta azt is, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő távhőszolgáltatók fejlesztéseit nem finanszírozták a tulajdonosok, így azok nem „járultak hozzá” egyes önkormányzatok adósságához.

Fekete Csaba fontosnak tartotta kiemelni, hogy a távhőszolgáltatásban nem a fennmaradás, hanem a bővülés a fontos. Ehhez új szolgáltatásokat kell bevezetni és el kell terjeszteni a költségmegosztást. A lakásokba beszerelt költségosztó nem a felhasznált hőmennyiséget, hanem annak arányát méri. A hőmennyiségmérő már nagyobb beruházást igényelne – fűzte hozzá. A költségosztóval lakásonként 15-17 százalékos csökkenést lehet elérni, korszerűsítéssel együtt pedig akár 30-50 százalék is lehet a hő- megtakarítás mértéke.

Az új szolgáltatási lehetőségekről szólva a szövetség elnöke példaként megemlítette, hogy ha az épület lakói egyben fizetnek, az költségmegtakarítást jelent a szolgáltatónak és csökkenti a kockázatokat. De kínálhatnak különböző szolgáltatást az úgynevezett szekunder rendszereken, azaz a hőközpont utáni, az épületeken belül lévő, nem a jelenlegi távhőszolgáltatás részét képező terekben.

H. Szováti Miklós pártoló elnökségi tag szóvá tette, hogy a távhőszolgáltatók fejlesztés nélkül lemaradnak, és korszerűsítésük nélkül nem teljesíthetők az európai uniós megújuló energia vállalások.