A 21. század megkérdőjelezhetetlenül a szórakozás évszázada. Őrült verseny folyik az emberek, főként persze a fiatalok kegyeiért. A klasszikus számítógépes játékok filmekké alakulnak, az online játékok köré milliárd dolláros iparág épült. Egy fiatalnak nehéz elkerülni, hogy besszippantsa a digitális játékbiznisz. Ám vannak kitörési lehetőségek.
Az élő táblás játékokat egyre többen játszák, ahogy a szerepjáték alapokon nyugvó kártyajátékok is igen népszerűek. Vehetjük ezt akár egy underground mozgalomnak is: önszerveződő ellenállás a lassan bitekké és pixelekké alakuló valósággal szemben.
Ennek a mozgalomnak különleges szelete a
M.A.G.U.S. kártyajáték. Különleges, mert a kizárólag a hazai fejlesztésű M.A.G.U.S. szerepjátékra épül és töretlenül játszák már 22 éve.
A digitális és a fantasy világ
A M.A.G.U.S. szerepjáték neve még azoknak is ismerősen csenghet, akik nem próbálták soha a szerepjátékot csupán nyitott szemmel járnak a világban. Míg az eredeti szerepjáték gondokkal küszködik, addig a kártyajáték verziója egyre népszerűbb. Az asztaloknál a 12 éves gyerektől 60 éves meglett korú felnőttig gyakorlatilag minden korosztály képviselteti magát.
Az elektronikus kütyük ránkömlesztett világában, ahol már egyes asztaltársaságok tagjai is csak csetelve beszélnek a mellettük ülővel, ahol magányos otthainkban előbb szólunk a mesterséges intelligenciához, hogy rendeljen valamit a netről, mintsem felhívnánk a barátunkat, hogy leugorjunk egy sörért, mindenképpen tisztelettel kell szólni azokról, akik néhány órára elszakadni kívánnak a bőrünk alá is beférkőzni kívánó digitális életmód agyzsibbasztó agresszivitásától.
A valódi közösség
Öröm tudni, hogy léteznek olyan közösségek, ahol mindeféle érdekes fazon „csupán” azért gyűlik össze, hogy megmutathassa dédelgetett (egyébiránt igencsak igényesen rajzolt, szép kivitelezésű) kártyáit, majd izgalmas partikon próbálja elérni az édes győzelmet. Amihez nem csupán szerencse, de jó adag logika, memória és stratégiai érzék is szükségeltetik.
Öröm, mert ők játék közben nem szemrontó monitorok előtt, hanem testi valójukban, szemtől-szemben beszélgetnek-nevetnek-veszekednek-békülnek egymással; öröm, mert másokkal egy légtérben töltik el az értékes időt, amely így az emberi kapcsolatok kialakításának valódi esélyét teremti meg.
A M.A.G.U.S. kártyaklubbok tagjai nem csupán kártyapartnerek, nem csak ellenfelek, nem kizárólag a fordulatos partikért látogatnak el a helyszínekre, de barátok, akik a közös szenvedélyen kívül is keresik egymás társaságát; akiket lehet hogy eredetileg a játék hozott össze, ám idővel az élet egyéb területein is kapcsolatot találtak a másikkal. És ha egy barátság vagy szerelem ilyen közösségből növeszt bimbót, már megérte...
Csak egy pakli kell hozzá.
idősebb "Belső Jenő"
Csömödér -> Lovászi -> Tatabánya
Idősebb Belső Jenő 1956 őszén, abban az október végi, november elejei néhány napban beállt forradalmàr szerepbe. Elmondása alapján, megegyeztek a Hóbor nevű ávós nyomozóval, hogy egymást majd úgymond bevédik. Márhogy, ha a forradalom győz, akkor B.J. védi meg a komcsi nyomozó tisztet majd, ha meg bukta lesz, akkor a Hóbor elvti B.J.-t.
Ezt még idős fejjel, 2006 tàjàn is büszkén elregélte a Lovásziban élő, azonos nevű, legidősebb fiának.
Volt ugyan fegyvere azon napokban, de el nem kellett sütnie soha. Ahogy a többi olajüzemi dolgozóból lett néhány nemzetőr, ő sem harcolt, mert itt nem volt semmi harc.
Aztán nem igazán védte meg senki november 4. után a verésektől. Más, komolyabb büntetést megúszott viszont. Elmondása alapján, a zalai magasrangú rokonai miatt nem lett neki baja. Varga Gyula megyei első titkár neje Belső Erzsébet volt, tán csömödéri származással szintén. De még a pákai származású Németh Károlyt, országos pártvezért is emlegette ezzel kapcsolatban.
Azzal sem törődött, hogy ezeket elmondva kompromittálja a "forradalmár" személye hitelességét. (Úgy ment bele az eseményekbe az elején, mint a kétesélyes totóba! Hisz' el is mondta, többször így ezt.)
Aztán 1962 után elhagyta Lovászit, elvàlt, a kis családjàt is itt hagyta.
Zalaegerszegen élt, egy Rózsa nevű ápolónővel.
Később Tatabányára került és még a Rózsa nevű volt szeretője lakását is ügyes trükkel megszerezte magának. (Ott mondták el, 1966 tàján ezt is, az első feleségének.)
Később egy maszek zöldséges asszonysággal állt össze, a nála idősebb Erzsike nénivel. Na, az a matróna végül kirúgta, mehetett haza, a Réti u. 56. tömbházba.
Onnantól lett újra egy másik eü. dolgozó hölgy a "szíve választottja". Be is nősült, egy volt pufajkás, akkor màr munkásőr, zenészroma elvàlt lányát nőül véve. Onnan összejártak a városba települt szovjet "mérnökökkel" (akiket az uránium miatt helyezett oda a "nagy testvér"). Volt is minden "szovjet" csere-bere, szamovàrtól a háztartási gépekig... De, vagy 40 éven át használt autókkal is seftelt, ügyesen. Panaszkodott, hogy abból fizette ő az összes rezsit, mert a hàzasságuk anyagi része el volt különítve, a neje àltal. Ő mondta ezeket!
Leszázalékolása után a Komárom megyei IBUSZ "futára" munkába állt be és egy "háromperkettes" ügynök, valaki Tál(?) nevű igazgató főnökkel is autózott a valutával(?). Meg "csajoztak", idősebb fejjel, ő pl. kardio-rokkantként... Ő mesélte, ezeket is!
Csak 1989/90 tàján jutott újra eszébe neki, hogy ismét a forradalmár múltat kellene kidomborítani.
Lovásziban évtizedeken át nélkülöztek és szívtak, az ottani volt első felesége és a két gyermeke! Az ő 1956-os "szerepe" miatt ugye. Ő úgy kétévente egyszer-egyszer megjelent Zalàban, hogy megvillantsa, "virítsa" az aktuális kocsijával, ékszereivel, drága-trendi ruhàival a jóléti-fölényét. (!)
Tényleg, mint az "úri romák", ahogy "virítanak" kérkedve...
A zalai kis család meg ette a halat, gombát, vadhúst, az első fia "vademberré szocialódása" àltal, ott a kis ártéri erdei "szúnyogkempi" hàzikóban. (Ő nem lehetett vadőr sem, na miért ugyan, ahogy határőr sorkatona sem.)
A t.bányai pufajkás unokája pedig manapság már "szabadságharcost" emleget, meg emléktáblát állíttat. Hja, az idő múlása elfedi az emlékezetet, mint a föld fokozatosan, az akkori lovászi események hiteles tanúit. Messzire ment ember pedig azt mesélhet, amit csak akar.
Amikor ezeket leírtam, még él 93 évesen a volt lovászi első neje. Akiből még bolondot is csinált 1966 tàjàn! Elcsalta Tatabányára, hogy "összebékül" a volt kis családjával és lakjanak ott, vele.
Pár hét után meg kiderült, hogy még akkor is járt a Rózsa nevű, Zalából vele oda ment ápolónőcihez! Amikor a megalàzott kis család vissza cuccolt Lovásziba, a nagy hős "szabadságharcos" elbújdosott a segíteni jött, zalai teherautón érkező, felháborodott rokon férfiak elől...
A "hős"!
"Szebb múltat!" 😉
Tatabányán színház volt az az élet, láttam néhányszor, sajnos. De színhàz azóta is, tovább írják és alakítják a teátrális mi a jó éppen darabot...
☝️😝