"Egy egész kis könyv, amely óriási kérdést boncolgat. Egy könyv, amely semmilyen eddig ismert műhöz nem hasonlítható, szellemes, szenvedélyes, magával ragadó még akkor is, amikor idegesítő: ezeken az oldalakon hiszünk a gondolatok erejében" - véli a párizsi baloldali újság kritikusa a magyar gondolkodó "filozófia-fikciónak" nevezett 56 oldalas művéről, amely Natalia Zaremba-Huzsvai és Charles Zaremba fordításában a közelmúltban jelent meg franciául önálló kötetben az Actes Sud kiadó gondozásában. A német és angol nyelvterületeken ismert magyar esszéistának, irodalomkritikusnak ez az első franciául megjelent munkája.
A rövid esszé, amely "Dosztojevszkijt, az elveszett lelkek íróját állítja szembe Hegellel, a nyugati racionalizmus alakjával", az orosz író szibériai száműzetéséről szóló Egy halottas-ház emlékiratai című művéből indul ki. Dosztojevszkij itt tesz említést azokról az estékről, amikor Hegelt tanulmányozta, aki azt állította a tundráról, hogy az nem járulhat hozzá a történelemhez.
Éric Aeschimann szerint Hegel alakján keresztül Földényi a bizonyosságaiba bezárkózott Öreg Európát szólítja meg, amely a másiktól, a haláltól, az igazolhatatlantól való félelme miatt kapaszkodik racionalizmusába. Az ellen a "bűnös autizmus" ellen szól a haragtól és szemrehányástól vibráló oldalakon, amelyről azt állítja, hogy az élet szenvedését a legnagyobb szenvedések árán tüntette el, s a modernitás totalitarizmust szült.
A kritikus úgy véli, hogy a magyar szerző politikakritikájával - amelyben arra figyelmeztet, hogy az életnek vannak olyan dimenziói, amelyek nem redukálhatóak a történelemre - számos ponton a neokonzervativizmussal és a domináns antimarxizmussal cseng egybe, ami ambivalenssé teszi az esszét, hiszen a baloldali ellenség eközben lenyűgözi. Miközben a magába zárkózott Európát elítéli, hosszan ecseteli Hegel Afrikáról szóló mondatatait, amellyel a magyar szerző például maga adja bizonyítékát annak, hogy az európai filozófiát régóta foglalkoztatta a feketék helyzete.
A könnyek, amelyeket Földényi Dosztojevszkijnek tulajdonít arról szólnak, hogy egy minden ember számára közös világ gondolata továbbra is álmokat ébreszt és könnyeket fakaszt. A paradox helyzet az, hogy ezt a világos és szívfacsaró gondolatot egy magyar antimarxista mondja ki - írta a Libération.
