A légi mentők cáfolják azokat a sajtóállításokat, miszerint késlekedtek volna a férfi mentésével, mert több kórház sem akarta fogadni a halálos sérüléseket szenvedett munkást.

Közleményükben azt írják: "Időbe telt, míg a baji férfit kiszabadították a targonca alól, és az is, míg a helyszínen a legsürgősebb ellátásokat megkapta. A fogadó kórház keresése a betegellátás alatt zajlott, s a helybiztosítást az Országos Mentőszolgálat szolgálatvezető főorvosa végezte. Ennek megfelelően sem a telefonálás, sem a szervezés nem okozott időveszteséget, a mentőhelikopter nem körözött a beteggel a levegőben kórházról kórházra, mint ahogy az sem fedi a valóságot, hogy tehetetlenül a földön álltak volna a kollégáink. Mire a beteg állapotát stabilizálták, és fel tudtak vele szállni, addigra ismert volt a végleges fogadó kórház."

Csaba Károly, az ÁNTSZ Közép-Magyarországi Regionális Intézetének tiszti főorvosa pénteken beszámolt a mentés részleteiről. Elmondta: a baleset után kihívták a légi mentőket, akik miután a helyszínre értek, a műszaki mentés ideje alatt "tették, ami tőlük tellett" a sérült életben tartása érdekében, és felvették a kapcsolatot mentés-irányítással, hogy jelezzék a fogadó kórháznak az érkezésüket.

Az első célpont a tatabányai kórház volt, amely elhárította a sérült felvételét azzal az indokkal, hogy ilyen súlyos beteget nem tudnak ellátni. Ezt követően - a mentőszolgálaton belüli kapcsolat és koordináció folytán - fővárosi kórház segítségét kérték az irányítástól, annak ellenére, hogy az már másik régió.

A mentés-irányítás - mint ahogy az sok más esetben is előfordul - felvette a kapcsolatot az aznap ügyeletes intézetekkel, hogy helyet keressen. Ezt a helyet a műszaki mentés befejezésének az idejére meg is találták, és a Szent László Kórház telephelyén lévő regionális traumacentrumba szállíthatták a beteget. "Tehát amint a sérültet szállítani lehetett, a mentőhelikopter egyenest oda repült. Minden, ami addig történt, az az irányítás és a kórházak közötti koordinációnak a része volt, és szolgálati információnak számít" - mondta Csaba Károly.

Az Árpád Kórház traumatológiája fogadta volna, de annak nincs helikopter-leszállója. Annak, hogy az aznap nem felvételes - tehát teljes műtéti kapacitásával programozott műtéteket végző, szabad orvos nélküli Állami Egészségügyi Központnak a tetejére szálljanak le vele, "annak semmi értelme nem lett volna" - jegyezte meg Csaba Károly. Felmerült a Szent János és a Péterfy Sándor Kórház, ahol azt mondták, "ha nem sikerül sehol elhelyezni, felveszik, de senki nem mondta azt, hogy oda ne vigyék. Csak azt mondták, hogy momentán a műtők tele vannak".

Mint mondta: a lényeg, hogy a beteg a helikopterrel egyenesen a fogadó kórházba repült. De akárhova repült volna, sajnos nem lehetett megmenteni, mert az élettel összeegyeztethetetlen sérülései voltak. Amikor a mentőhelikopter megérkezett, a férfi a helikopterből való kiemelésekor gyakorlatilag halott volt. Az életesélyei olyanok voltak, mintha a felső testére esik rá a targonca. Ezt nem lehet túlélni - tette hozzá a tiszti főorvos.