Mi a véleménye a történtekről?

Nemcsak mint képviselő, de mint magyar állampolgár is ámulattal nézem, hogy mi történik ebben a világban. Ez egyszerűen arconcsapása Magyarországnak. Itt van az Európai Unió, ami feltételezi, hogy partnerként viselkedik egyik ország a másikkal, mégis két ország úgy tesz, mintha esküdt ellenségek volnának. Ez elfogadhatatlan.

Ki most a hibás?

Úgy gondolom, hogy a magyar külügyminisztérium ez esetben igazat mondott, mikor kijelentette: két hónappal ezelőtt egyeztettek a szlovák féllel. Éppen ezért világos, hogy Szlovákia a hibás.

Miért tették ezt?

Ennek belpolitikai magyarázata van. Tudjuk, hogy a szlovák gazdaság tavaszig tündöklően nézett ki. Emlékszünk még arra, mikor a szlovákok az erős euróval ellepték a közeli magyarországi településeket. Ma már közel sincs így. Az incidens ezért egy populista gesztus is. Célja elterelni a figyelmet a belső gondokról. Ilyenkor vannak ott a magyarok, akik szlovák szempontból mindig, mindenért a felelősek. A „vasfüggönyös” időkre emlékeztet, mikor a nyugati baloldal mindenért a CIA-t tette felelőssé. A világ azért ennél bonyolultabb.

Szlovákiát komoly problémák terhelik. Ugyan Nyugat-Szlovákiában viszonylag jól mentek a dolgok, ám keleten egyre növekszik az elégedetlenség - és nemcsak a romák, de a szlovákok körében is. Erről akarja Fico ideig-óráig elterelni a figyelmet.

Milyen következményei lehetnek Fico számára ennek az „elterelésnek”, a diplomáciában?

Ez valamennyire tőlünk is függ. Egyrészt a külügyminisztériumtól, illetve személyesen a külügyminisztertől, másrészt attól, hogy mi Brüsszelben milyen lépéseket teszünk. Ez esetben eléggé egyértelmű, hogy szóvá fogjuk tenni, amilyen hatékonyan csak tudjuk. De sok minden múlik a magyar kormányon is. Ha képes hatékonyan fellépni például az Európa Tanácsban, hogy „szóljon oda” más is Szlovákiának, és viselkedjenek kissé önkorlátozóan. Sajnos ez egyelőre egyfajta hidegháború.

Nem tehetnénk valamit az Unió nélkül, azonnali válaszként?

Nem tudom pontosan, hogy most mi történik a külügyminisztériumban. De bízom benne, hogy valami lépést terveznek. Mindig az a probléma, hogy a nem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy agresszívan viselkedünk. Az óvatosságot el is fogadom. De közben azt is tudjuk, hogy eközben a szlovákok mindig a legagresszívabban állnak hozzá a magyarokhoz. És itt nincs sok különbség a Fico vagy az előző Dzurinda-kormány között.

Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy a szlovák értelmiség – és akár szlovák külügyminisztérium is – egyre kellemetlenebbül érzi magát ilyen esetekben; tudják, hogy így nem lehet viselkedni. Biztosan nagy nyomás alatt vannak Slotától és Ficotól egyaránt.

De mi az a konkrét lépés, amit tehetünk?

Fordulhatnánk a svéd elnökséghez. Feltételezem, hogy ennek lenne valamiféle eredménye. A svédek nem nézik jó szemmel ezeket az eseményeket. Carl Bildt (svéd külügyminiszter – a szerk.) komoly tapasztalatokkal rendelkezik dél-kelet Európában. Ezért a svédeken keresztül az Európa Tanácsban is szóvá kellene tenni - de semmiképpen sem a nagy nyilvánosság előtt.

A gond, hogy senki sem akar igazából beavatkozni. Én már őt évvel ezelőtt feltettem egy hasonló kérdést az akkor bővítési biztosnak, de határozottan jelezte, ő ilyen ügyekkel nem foglalkozik. Ezt a két ország kell, hogy elintézze egymás közt. Ám, ha az egyik fél semmiképpen sem akarja elintézni, akkor nehéz megoldást találni. A kérdés az, elérte-e ez a konfliktus azt az ingerküszöböt, amire már más tagállam is felfigyel.