Horváth Csaba, az MSZP újdonsült fővárosi vezetője pénteken bejelentette: az új elnökség zéró toleranciát hirdet a visszaélésekkel szemben. Csak nem a Wieszt-ügyre célzott?

Szerintem olyan, hogy Wieszt-ügy, nem létezik. Legalábbis nem abban az értelemben, hogy sokan az egyéb fővárosi botrányok sorába állítják. Az ügyészség, ahogy minden más esetben is, már teszi a dolgát, az ő dolga lesz annak tisztázása, hogy Wieszt János követett-e el bármiféle törvénytelenséget vagy sem. Jelen pillanatban ugyanis két – egymásnak ellentmondó – állítás van az ügyben.

Meg egy videó, amelyen egy elég egyértelműnek tűnő szituáció látható.

Az is az ügyészek dolga lesz, hogy eldöntsék: a nyilvánosságra került felvétel eredeti-e vagy sem, és ha igen, akkor azon pontosan mi látható-hallható. Még egyszer mondom: nincs extra ügy, Újbudán eddig is a törvényesség és a rend volt az első.

Hisz Wieszt ártatlanságában?

Abszolút hiszek. És hadd mondjak ezzel kapcsolatban még valamit: nagyon világos és egyértelmű jelzés volt számomra a folyamatosan belső hatalmi harcokkal foglalkozó újbudai Fidesz-szervezet esetleges feloszlatásáról szóló hír. Nagyon sajátos volt az elmúlt hetekben, hónapokban látni azt a mérhetetlen küzdelmet , amely arról szólt, hogy ki lesz a Fidesz polgármester-jelöltje ebben a kerületben, amely végül bohózatba illő véget ért.

Amit az elmúlt években a XI. kerületi Fidesz művelt, nagyon komolyan zavarta a kerület működőképességét, ezt ki kell mondani. Nem volt kivel tárgyalni, nem volt kivel megállapodni, mert a helyi Fidesz-frakció gyakorlatilag csak azzal volt elfoglalva, hogyan lehet megakadályozni itt bármit, ami a kerületiek érdekében történne.

De mi köze mindennek Wieszt Jánoshoz?

Visszatérve Wieszt Jánosra: nagyon sok olyan hírt hallok az elmúlt hetekben, hogy a fideszesek vállalkozókat, civileket bíztatnak arra, hogy álljanak elő és mondjanak akár valós, akár valótlan tényeket, csakis azzal a céllal, hogy bizonyítsák, hogy ebben a kerületben a dolgok nem mennek jól.

Miközben én azt gondolom, hogy – bár hibákat természetesen mi is követtünk el – ez a kerület ma a főváros legdinamikusabban fejlődő része, s minden egyes döntésünknél arra törekedtünk, hogy a lehető legtisztábban, legtisztességesebben járjunk el. Mindezt úgy, hogy közben sikerült a kerület költségvetését stabilizálni, az érkezésemkor meglévő 1,7 milliárdos hiány mára a múlté.

Arra bíztatnám a helyi fiatal demokratákat, hogy a folyamatos rombolás helyett most már az építkezésre is fordítsanak energiát, mert könnyen lehet, hogy ősztől át kell venniük a kerületet…

Ezt hogy érti?

Nézze, az elmúlt hetek eseményei után nagyon komolyan elgondolkoztam azon, hogy elinduljak-e ősszel a polgármesteri posztért. Ennek két oka is van: az egyik, hogy olyan eszközök jelentek meg a helyi politikában, amelyek az én ízlésemtől nagyon távol állnak. A másik pedig, hogy olyan választási eljárási törvényt fogadtak el az elmúlt héten a Parlamentben, amely a győztes mindent visz logikára épül. Ha az Országgyűlés szeptemberig nem fogadja el a polgármesterek jogállásának megerősítéséről szóló tervezetet, akkor a nagyvárosokban, kerületekben áldatlan háborús állapotok fognak kialakulni, hiszen a képviselő testületi többségtől elválhat a polgármester személye.

Tehát ha semmi nem változik, visszalép a jelöltségtől.

Tavasszal negyvenöt százalékot kaptam, így ma az MSZP harmadik legerősebb politikusa vagyok az emberek véleménye szerint. Negyvenöt százalékkal ősszel itt nyerni lehet, hiszen mindenki tudja: áprilisban azért szavaztak annyian a Fideszre, mert változást akartak, októberben viszont alighanem a folytatásra voksolnak majd itt, a XI. kerületben is. Én is úgy gondolom, hogy jó lenne folytatni, de van egy határ, amit túllépett a helyi politika, emiatt pedig úgy érzem, valami megrendült bennem és ezt már jeleztem is a helyi MSZP-nek.

Mikor dönt arról, indul-e vagy sem?

A következő napokban. Ha nem vállalom el az indulást, akkor a továbbiakban a Fővárosi Önkormányzatban tenném tovább a dolgom.

Ha már főváros: mi a véleménye arról a komédiába illő főpolgármester-jelölti kavalkádról, ami a napokban zajlik?

Tulajdonképpen ami most történik, az pontosan az, amit körülbelül háromnegyed éve előre vetítettem. Akkor azt mondtam a budapesti pártvezetésnek, hogy várjuk meg a jelöléssel az áprilisi választásokat, mert gyökeresen új helyzet teremtődhet. Így is lett. Azt gondolom, hogy amilyen mondatok most elhangoznak akár az MSZP, akár az LMP részéről, rossz mondatok, és nem lesz eredményük. Nem a ma ellenzékben lévő pártoknak kellene itt alkudozni a személyről, hanem a városnak kellene úgymond kitermelnie egy civil szereplőt, akivel szemben a pártoknak nem kellene jelöltet állítaniuk.

Se az MSZP, se az LMP ne indítson saját politikust a főpolgármesteri székért?

Egyrészt a mai politikai helyzetben szó sem lehet arról, hogy a pártok megállapodnak egy közös jelöltről. Másrészt még ha meg is egyeznének valakiben, az a személy semmiben sem különbözne attól a „független” Tarlós Istvántól, aki a Fidesz parlamenti frakciójában ül.

Októbertől pedig alighanem a főpolgármesteri székben is.

Én azt látom, hogy Tarlós népszerűsége a fővárosban nem mozog együtt a Fidesz országos támogatottságával. Valahol negyven-negyvenöt százaléknál áll meg, ami természetesen bőven elegendő ahhoz, hogy ezt a választást megnyerje, ha vele szemben nincs egy kompetens személy, aki sokkal inkább kielégíti a Budapestiek sokszínű város iránti igényét.

A kulcs most az LMP kezében, pontosabban inkább gyomrában van, ugyanis úgy tűnik, a zöldpárt lenyelte azt, mondván: a szocialistákkal semmiképp nem közösködnek.

Egy mondat róluk: az elmúlt egy hónap parlamenti munkája után rá kellene jönniük, hogy ha tartósan nem csak a parlamenti büfé rejtelmeit akarják megismerni, hanem a jogalkotásét is, fel kell adniuk ezt az álláspontjukat. Meg kell érteniük, hogy amikor kétharmados többsége van egy kormánynak, akkor a politika centruma a plenáris ülésekről áttevődik a frakcióülésekre.

Volna javaslata a közös civil főpolgármester-jelölt személyére?

Most mondok egy idézőjelbe tett, vicces, tréfás dolgot: mérések szerint ma Magyarország leghitelesebb embere Vágó István. Ha Magyarország leghitelesebb embere elvállalná, hogy indul, akkor az LMP is egy névről dönthetne és nem egy pártról. Az LMP-nek el kell döntenie, akarja-e Tarlóst főpolgármesternek vagy sem: ha igen, nyugodtan állítson egy esélytelen önálló jelöltet, őt fogja segíteni vele.

Mi legyen Horváth Csabával?

Horváth Csaba a szocialista szavazatokat maximalizálni képes, jó jelölt volt a döntés pillanatában. Az a probléma, hogy ez nem változott az elmúlt hónapokban, tehát Horváth nem hoz többletszavazatokat, a vihart kavart kommunikációs kampánya ellenére sem. Mivel a Szocialista Párt nem ötvenszázalékos párt, ezért ebben a helyzetben Horváth nem tud nyerni, s szintén Tarlós malmára hajtja a vizet. Ezzel együtt azt gondolom, hogy ha június végéig, július elejéig nem lesz közös jelölt, az MSZP-nek Horváthtal kell nekivágnia a kampánynak, azzal a tudattal, hogy 2010. október 4-én Tarlós Istvánnak fogják hívni Budapest első emberét.

Mit gondol, marad végül Horváth a jelölt vagy sem?

Én ma azt látom, hogy Horváth Csaba jelölt marad.

Sokak szerint addig nincs szocialista megújulás, amíg a régi „dinoszauruszok” benne vannak a pártvezetésben. Nem kéne már egy ősrobbanás az MSZP-ben?

Szerintem felesleges ma azon fantáziálni, hogy az MSZP rövid úton visszakerülhet a politika centrumába. Nagyon nagy felhatalmazást kapott tavasszal a Fidesz. Illúzió azt gondolni, hogy néhány hónapon belül egyszer csak a semmiből kipattan egy megújult, tiszta MSZP. Most az a feladat, hogy át kell vinni ezt a kicsit töredezett, kicsit kopottas, léket kapott hajót a túlsó partra.

Kérdés, az a bizonyos part milyen távol van.

Azt gondolom, az önkormányzati választás utáni hónapokban érhető el. Akkor, immár nyugodtabb feltételek között, látva azt, hogy körülbelül merrefele megy ez az ország, újra kell szépen gondolni mindent.

Milyen érzés tizenhat év után tévéből követni a parlamenti vitákat? Mit gondol az új összetételű Országgyűlésről, pártja ellenzékiségéről?

Furcsa érzések kavarognak bennem, főképp azért mert nem gondoltam volna, hogy a politika ilyen szélsőséges fordulatot képes produkálni. Csalódottság azonban annak ellenére nincs bennem, hogy korábban úgy képzeltem: ennek a kerületnek hosszabb távon is én leszek a parlamenti képviselője.

Hallgatva egyes Jobbikos képviselők felszólalásait, azt kell mondjam, talán jobb így, hogy kimaradtam ebből a ciklusból. Az LMP-ről már szóltam, ami pedig az MSZP-t illeti: ahogy 1990-ben egy ennél súlyosabb vereség után az akkor frakció hajánál fogva húzta ki a pártot a gödörből, ugyanezt kell most megtennie Mesterházy Attiláéknak is. A nagyon sok szuverén személyiség ellenére egységes fellépésre lesz szükségünk, ez kulcskérdés.

A kormány pedig kezdjen el végre kormányozni és fejezze be a látványpolitizálást, illetve azt, hogy egyéni képviselői indítványok mögé beállva próbálja megvalósítani a nemzeti együttműködés rendszerét, hiszen ezzel eleve lehetetlenné teszi az érdekegyeztetést. Nyugodjanak végre meg, megvan a kétharmad, holnap is, sőt még nagyon sokáig meglesz, nem kell kapkodni.

Van valaki, akit utódjául javasol, ha végül úgy dönt, nem száll ringbe az ősszel?

Ha lehet ezt a kérdést kikerülném, és inkább párton belül vitatnám meg…

Legyen. Ám egyetlen kérdést most biztosan nem kerülhet ki, hiszen ez még Orbán Viktornak sem sikerült: kinek szurkol a vébén?

Brazil-fan vagyok ugyan, de amit eddig Argentínától láttam, az erősen elbizonytalanított. Úgyhogy most rövidtávon átálltam Maradonáékra…