Nyíltan beszélni

A cigányság integrációja szempontjából nem lényegtelen, hogy mennyire lehet nyíltan beszélni a problémáról. Amennyiben nem, vagy csak részben, akkor az elfojtott indulatok felszínre törése sokkal rosszabb helyzetet fog eredményezni. Ma már látjuk: a cigány- és zsidóellenesség egyfajta divattá válik, mert lehet vele lázadni. Ez annak az eredménye, hogy nem lehet kibeszélni dolgokat, különben az ember megkapja a szélsőjobboldali, vagy cigányellenes matricát.

A helyzet márpedig nem ennyire egyszerű. Példaként teszem fel: az, hogy Európa többsége Izraelt tartja a világbékére leginkább veszélyes államnak, nem azt jelenti, hogy Európa többsége antiszemita. Ezt gondolni legalább akkora butaság, mint a pár évvel ezelőtti beszólás („kiirtanám az összes keresztényt”) után a teljes magyar zsidóságot azonosítani egy fasisztoiddal.

Ez vonatkozik a cigányságra is. A cigánybűnözés szó nem kellene, hogy tiltólistán legyen, főleg azért, mert ha tiltólistára kerül, akkor a szó a lázadás szókincsévé válik. Magyarul a cigánybűnözés azok miatt negatív, akik indexre helyezték, s pont azért, mert indexre helyezték. Ez öngól.

Cigánybűnözés

Lakatos Attila borsodi vajda pedig pont azon dolgozik – akár akarva, akár akaratlanul –, hogy a cigánybűnözést ne borgőzös kocsmai estéken használják különféle indulatos alakok, hanem beszéljünk róla nyíltan. Lakatos ezzel sok hivatásos, pártokhoz közeli roma politikusnál többet tesz a cigányellenesség ellen.

Pofon vár ránk?

Egy Lakatos azonban nem csinál nyarat. A probléma, hogy jelenleg nincs megoldva a cigányság felvilágosítása. A roma oktatás egy csődtömeg, s mára már látszik, hogy a felsőoktatásba pontkedvezménnyel bejutott romák sem javítottak a roma-nem roma társadalom helyzetén, sőt, az elmúlt években egyértelműen kijelenthető: a viszony egyre feszültebb, aminek a vége egy nagy (Bogár László szavaival élve) kijózanító pofon lehet a társadalomnak, mind romának, mind nem romának.

A nem romák nem nézték jó szemmel a romák pozitív diszkriminációját, vagy másképp megfogalmazva: a nem romák negatív diszkriminációját. Főleg úgy, hogy – mint Dancs Mihály, az OCÖ elnökhelyettese a HírExtrának korábban elmondta: – a roma diplomások nem mennek vissza a közösségbe példát mutatni, hogy „lám, én is a cigánytelepről indultam, de megbecsültem a munkát és a tudást és azóta magasra jutottam”.

Az agresszió ront a helyzeten

További probléma a képzetlenség és a munkanélküliség. Addig, amíg nincs biztos megélhetési forrás, nem lehet csodát várni. Azonban ez a dolog nem csak a kormányon múlik. A roma vezetőknek nem csak a békítés lenne a dolguk, hanem bizony annak tudatosítása, hogy az agresszió nem szül semmi jót. Ma még ugyanis a legtöbb esetben azt olvashatjuk (jellemzően inkább a jobboldali sajtóban), hogy a romák viszonyulnak agresszívan, valamint azt (jellemzően a baloldali sajtóban), hogy növekszik a cigányellenesség. Az viszont senkinek nem hiányzik, hogy elszaporodjanak az olyan hírek, amikor nem romák is vernek romákat. A kvázi-polgárháború pedig senkinek sem kell.

Bűnrossz jogalkalmazás

Az értelmetlen agresszió mellett a jogalkalmazás is hihetetlenül rossz. Amikor két roma nőt felpofoztak Szigetváron (eredmény: könnyebb sérülés), az elkövetőket hónapokra előzetes letartóztatásba helyezték. Legutóbb Szabadszálláson 50 roma támadt rá egy hagyományőrző társaságra, aminek a következménye három súlyos sérült lett. A romák közül kettőt állítottak elő, akik szabadlábon védekeznek (a Magyar Nemzet alapján).

Ha ez így történt, akkor a helyzet az, hogy ezek után elég nehéz lesz megmagyarázni azt a cigányellenességre fogékonyaknak, hogy a cigányokat nem különböztetik meg pozitívan. Ez pedig a cigányellenességnek nem tesz jót, mondanunk sem kell. Félreértés ne essék, amiről szó van, az nem más, mint a mindenfajta megkülönböztetés lehető legteljesebb megszüntetése. A rászorultság nyilván csak egy bizonyos fokig működő tényező, azonban az már tényleg vérgáz, ha nincs meg a törvény előtti egyenlőség sem. Ez ellen a roma vezetőknek kellene leghangosabban tiltakozniuk, követelve az egyenlő elbánást.

A cigányellenesség leküzdésében tehát a romák tehetnek a legtöbbet. Sajnos sokszor tűnik úgy, hogy a roma vezetők a párbeszéd helyett zsigerből utasítanak el bizonyos kérdéseket.