Először is: az emberek szeretnek játszani. Másodszor: szeretnek tévét nézni. Ha pedig ez a kettő összekapcsolható garantált az őrület. Ezt aknázzák ki a kereskedelmi tévék, és emelt díjas szavazásra biztatnak. Van azonban egy kis bökkenő a rendszerben, jelesül az, hogy bármikor beüthet a krach, mint ahogyan a TV2 Megasztár címmel futó "szuperprodukciója" esetében be is ütött.

Országos botrány

Szokásos szombat esti forgatókönyv szerint zajlott a műsor november 22-én is mindaddig, amíg sok-sok szavazni vágyó azt nem tapasztalta, hogy kedvencére leadott voksát visszadobja a rendszer. Lett is országos felháborodás a hibából és azóta boldog-boldogtalan magyarázott már valamit az ügyben, de a legfontosabb kérdésre, miszerint mi a garancia arra, hogy nem manipulálják ezeket a szavazásokat még nem érkezett adekvát válasz.

- Nekem már régen is gondjaim voltak, amikor egy újság például közjegyző előtt húzta ki a résztvevők közül a nyertest, hogy vajon nem lehetséges, hogy sokkal többen küldték be a megoldást, mert azt a  közjegyző sosem tudta volna ellenőrizni - osztotta meg a közjegyző közreműködésével megrendezett játékok iránti aggodalmát Strasser Tibor ügyvéd a Hírextrának. - Ezeknél a vetélkedőknél, ahol emelt szintű SMS-ekkel lehet szimpátia alapján szavazni, vajon milyen módon lehet azt ellenőrizni? - Strasser szerint ez a legnagyobb kérdés.

Közjegyzővel vagy nélküle

A Megasztár produkció bárhogy is nézzük nem foglalkoztat közjegyzőt, legalábbis hiába keressük, nem mutatják meg. Ha pedig nem mutatják meg, az egyet jelent azzal, mintha nem is lenne. Ezt is és a többi felvetődött kérdést is fel szerettük volna tenni a TV2-nek, de ezt végül csak részben tehettük meg. Elérni ugyanis még el lehetett a Megasztár sajtósát, de értelmes választ kihúzni belőle már kevésbé volt egyszerű.



- Az egyik operátornál bennragadtak a szavazatok, ezek már a TV2 szolgáltatójának központjába el sem jutottak, és ez az operátor visszaküldött egy hibaüzenetet kapacitásproblémák miatt az ügyfeleknek. Ezek az elakadt szavazatok Tamarára, Lüszire és Krisztiánra egyaránt vonatkoztak, és mivel a mi szavazási központunkba nem jutottak el, a végeredményt nem befolyásolták. Ott ugyanis a zsűri döntése értelmében Tamarának kellett távoznia a versenyből - mondta el egy szusszra Magyar Rita, a műsor sajtósa a Hírextra érdeklődésére.

Jó, jó, elhisszük, de mi a franc az az operátor és legfőképp mi fán terem a TV2 szolgáltatója? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában továbbra is Magyar Rita segítségére számítottunk. A második kérdésre azonban egyszerűbb a válasz, a szolgáltató neve ugyanis publikus.

"Nem fordulhat elő többet..."

- M Factory-nak hívják a céget - mondta el Magyar Rita, de nem volt ez mindig így. Az első Megasztár szériát például még egy Telefor nevű cég segítségével csinálták végig. - Tehát nem az M Factory hibázott - folytatta az illetékes -, hanem az egyik operátornál akadtak el a szavazatok. Ez a szolgáltató azóta már megnövelte a kapacitását, tehát nem fordul elő többet - jelentette ki határozottan a csatorna megbízott nyilatkozója.

Beszéljünk tehát világosan: az operátor nem jelent mást, mint az egyik mobilszolgáltatót a mostani három közül. Persze nem akarták elárulni, melyik az, információink szerint azonban szinte biztos, hogy nem a "húszas". Marad kettő, tessék választani, bár nem is az a lényeg, hogy melyik cég hibázott, ha ezen az ellenőrizetlen területen szinte bárki tud csalni, ha akar.

- Nem hiszem, hogy csalnak - jelentette ki a Hírextra által megkérdezett jogász, Strasser Tibor - de ahol gép van, ott mindig lehet hiba. Semmi nem szabályozza a televíziókat, legfeljebb csak a saját játékszabályaik. Az egyiknél van közjegyző, a másiknál nincs. Viszont én a közjegyzőben sem bízom a szónak abban az értelmében, hogy bizony őt is meg lehet vezetni - osztotta meg álláspontját a Hírextrával a jogász.

Három esély a csalásra

Strasser Tibor azt is elmesélte nekünk, hogy nem most, hanem tíz éve okozott neki gondot az egyik ügyénél az a probléma, hogy ha mondjuk tizenhat beküldő közül kellett kisorsolni kettőt, nem mindig tudhatták, hogy esetleg valójában nem tizennyolc volt, csak kihagytak kettőt - az ehhez hasonló lehetőségek mindig benne vannak a pakliban. Manapság pedig mindössze néhány kattintással bele lehet nyúlni a rendszerbe - a mobilszolgáltatónál, az úgynevezett aggregátor szerepét betöltő szolgáltató cégnél és a televíziónál is.

Három esély arra, hogy ha valaki mindenáron csalni akar, hát tudjon is. Garancia a tiszta játékra nincs, de a tévék nem is ígérnek. - Hinni kell, hogy jól csinálják - mondta arra Strasser, hogy jogilag szinte lehetetlen behatárolni a korlátokat és ellenőrizni a televíziókat. - Érdekes módon viszont jobban felmerül akkor a manipuláció kérdése, amikor csak néhány százaléknyi a különbség - tette még hozzá az ügyvéd.

- Bármikor újra megtörténhet ugyanez az eset, csak remélni lehet, hogy senki nem akar csalni - vonta le a nem túl rózsás következtetést végül Strasser. - Egy ponton túl bizalmi dolog ez, ráadásul akkor is érdekes a kérdés, ha bedöglik a rendszer. Érdekes kérdés, hogy ha megtörténik a hiba, meddig fogadható el a végeredmény és mikor kell már újrajátszani az igazság kedvéért. Vitray Tamástól hallottam nagyon régen, hogy a vetélkedőknél igazából nem az igazság, hanem a műsor érdeke a fontos. Ez a mondás pedig a mai napig áll.

A mondás ugyan áll, az emeltdíjas SMS-ekkel operáló televíziók hitele azonban egyre csak romlik. Még a végén teljesen meg is dőlnek, és akkor ki fogja megnyerni a néhány százezres nyereményt, amelyet általában felajánlanak ezek a tévék a telefonos játék győztesének?

Kereskedelmi tévék: akkor csalnak, amikor akarnak?

Ne legyen ugyanis kétségünk afelől, hogy tízmilliókról van szó minden egyes adás alkalmával. S nem csak a TV2-nél, a másik "jómadár" nagy kereskedelmi csatorna, az RTL Klub is - és a kisebbek is, sőt nem csak a kereskedelmi csatornák - hasonló rendszerrel dolgozik. Azaz ha valamelyik este a Szombat esti lázat, vagy a Megasztárt, esetleg valamelyik reality-nek csúfolt förmedvényt nézzük a tévé előtt terpeszkedve, és ráadásul még a telefont is van kedvünk nyomkorászni, egyáltalán nem biztos, hogy a mi szavazatunk vagy éppen megfejtésünk oda érkezik, ahová azt szántuk.