Tíz év hosszú idő a magyar rockzenében. Felvázolnád a HKT történetét?

Mándli István: 1998-ban egy újsághirdetés adtunk fel, közös jammelgetéshez kerestünk társakat. Rövidesen összeállt a csapat (Krasznahorkai László – gitár, ének, Mándli István – gitár, Varga Sándor – dob, Király Attila – basszusgitár), és nóták is születtek. Egy demófelvétel után 2000-ben elkészítettük első albumunkat, majd kétévente jelentkeztünk új lemezzel. 2006-ban jött ki a negyedik, amelynek Gyönyörűszép vagy című dalából klipet is forgattunk. Közben volt pár basszusgitáros-cserénk, így most Kiss Péter játszik velünk. A régiekkel azért megmaradt a barátság.

A névválasztás sokaknak egyértelmű lehet, de azért ejtsünk pár szót róla…

Krasznahorkai László: A Holt Költők Társasága című amerikai film 1989-ben ment a mozikban, ami engem már akkor megfogott. Abban az időben egy másik zenekarban játszottam, de elhatároztam, ha egy új bandába kerülök, ezt a nevet szeretném felhasználni. A film mondanivalója, eszmeisége, és hangulata is abszolút passzol a zenénkhez, szóval telitalálat volt a névválasztás. Hozzá kell tennem, hogy én mindig is magyart elnevezést szerettem volna: divatosak ezek a mai angol nevek, de mi magyarul játszunk magyaroknak.

Volt olyan fordulópont a zenekar életében, amikortól úgy érezhettétek, hogy viszonylag befutottak, ismertek lettetek?

M.I.: Ez szépen, folyamatosan zajlott, egymásra épültek az apró lépések. Egyre többen jöttek el a koncertjeinkre, egyre jobb helyeken tudtunk játszani, és a lemezeink is egyre jobban sikerült mind a szakma, mind a közönség szerint. Nem fedeztek ám fel minket! (nevet)

K.L.: Barátság, tolerancia kellett ehhez a tíz évhez. Nem csak arról szólt ez a történet, hogy együtt zenélünk, itt mélyebb kötődések vannak.

Hogyan írnátok le a muzsikátokat?

K.L.: Amikor elkezdtünk közösen zenélni, 1998-ban, nos akkor alapvetően angolszász gitárzenék voltak ránk hatással. Ha együtteseket akarsz hallani: említhetem a Cure-t, Joy Divisiont, Susy and Banshees-t, illetve a new wave-es és dark wave-es zenéket is. Azóta persze rengeteg új együttest megismertünk, ám a felsoroltak tekinthetőek kiindulási pontnak. A mi muzsikánkban úgy jelennek meg az említett hatások, hogy dallamosabb, lebegősebb gitárokat alkalmazunk, miközben a ritmusszekció dinamikus alapokat játszik, és ehhez jön egy klasszikusan dallamos ének.

Hogy zajlik nálatok a lemezkészítés? Ma már gyakran az együttesek patikamérlegen számolják ki, hogy hány lírai és hány keményebb tétel kaphat helyet az albumon.

M.I.: Nem teszünk fel minden szerzeményt az aktuális lemezre, sokkal több nóta születik ugyanis, mint amennyi az albumokon megjelenik. Törekszünk arra, hogy egységesek legyenek a számok egy lemezen, ám főleg az általunk legjobban szeretett, legjobbnak tartott nótákat válogatjuk össze. Előre sosem határozzuk el tudatosan, hogy milyennek kell lennie egy dalnak, ahogy jön, úgy alakul. Tizennyolc-húsz szerzemény is összejöhet, ezekből szelektálunk.

K.L.: Kétévente jelentetünk meg új albumot, ennyi idő kell ahhoz, hogy kiforrják magukat a dalok. Annyiból természetesen van koncepció, hogy a lemez elrendezése milyen legyen, de azt hiszem, ez természetes.

Mi lesz a fel nem használt dalokkal? Bekerülnek az asztalfiókba és végük?

M.I.: Sajnos ezek a legtöbbször elfelejtődnek, ez a sorsuk.

K.L.: Válságosabb időszakokban előszedünk egyet-egyet, leporoljuk, újra hangszereljük, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem.

Ha már itt tartunk, avassatok be a dalszerzés fortélyaiba! Hogyan készül egy Holt Költők Társasága-nóta?

M.I.: Együtt írjuk a dalokat a próbateremben, persze az alapötlet mindig egy embertől származik. Valaki hoz egy akkordmenetet, vagy dallamot, elkezdjük játszani. Ha ráérzünk a hangulatára, akkor elkezdjük kidolgozni, tökéletesre csiszolni.

K.L.: Előfordulhat persze, hogy nagyon jónak hiszünk egy dalt, elkezdjük játszani, eltelik pár hónap ,és azt vesszük észre, hogy unjuk. Az igazán jó dalok tulajdonsága, hogy nem unja meg az ember őket. Persze, amit nyolc éve játszunk, már nem olyan izgalmas, de tudjuk, hogy egy fontos koncerten nem hagyhatjuk ki a repertoárból.

M.I.: Egy album elkészítése sajnos nem úgy zajlik nálunk, mint nyugaton. Minden a stúdióidőtől függ: amennyi keretünk van rá, annyiból kell megoldani. Igazság szerint lehetne sokkal jobban megszólaló anyagokat készíteni, ha lenne rá elég pénz. A feljátszás is erőltetett menetben megy, de a keveréssel sem szeretünk sokat várni. Ilyenkor az ember már szeretné minél előbb hazavinni a lemezt, hogy meghallgassa, miért is küzdött oly sokat. Egy-egy album megjelenése után folyamatosan dobjuk be a koncerteken az új számokat, és figyeljük a közönség reakcióit. Van úgy, hogy otthon nagyon üt egy dal, kellemes hallgatni, de élőben lehúzós, leülős, és aki pörögni akar, nem tud vele mit kezdeni. Az ilyeneket fokozatosan kihagyjuk a repertoárból.

Mik az idei tervek?

K.L.: Most ünnepeljük tíz éves születésnapunkat, ennek örömére készül egy jubileumi kiadvány, ami egy koncert-dvd lesz. Ezen sok érdekesség is helyet kap a zenekar történetéből. Idén lenne aktuális egy sorlemez is, de ez a dvd miatt most kimarad. Úgy érzem, ez a tíz év átfog és lezár egy korszakot, innen tovább kell indulnunk. Közben érik egy születésnapi koncert is az ősszel. Hogy valami közelebbit is mondjak: csütörtökön az After Music klubban játszunk, május 11-én pedig a Rocktogonban lépünk fel. Egyébként havi rendszerességgel el lehet minket csípni a fővárosban.

Az együttes honlapja: http://hkt.hu/