Úgy tűnik, mára eléggé összekeveredtek Magyarországon a különböző ideológiai alapvetések. Lehet azt mondani, hogy a Fidesz lassan már szocialistább, mint maga a szocialista párt?

Nem. Azért nem, mert a Fidesz nem szocialista, hanem szociális, illetve szociál-demokrata elemeket mutat fel a megőrzött polgári, konzervatív és nemzeti értékek mellett. Ez a két utóbbi fogalom pedig nem ugyanaz, mint a szocialista. Az viszont igaz, hogy a szerepek teljesen megfordultak. Manapság már a hagyományos ideológiai megosztottság egyre inkább feloldódik, a különböző elemek keverednek egymással. De ez nem csak nálunk figyelhető meg, hanem Európa szerte.

Ennek alátámasztására elég csak a lengyel példát idézni, ahol a választásokon legutóbb győztes párt összegyúrta a liberalizmust és a konzervativizmust.

Igen, a győztes Polgári Platform valóban egy liberális-konzervatív irányvonal. Ez is mutatja, hogy ma már ideológiai tabukból nem lehet kiindulni. Míg a 18. és a 19. században minden problémát a liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus alkotta ideológiák egyikéből akartak levezetni, addig most ez már nem lehetséges, mert olyan új kihívásoknak kell megfelelni, amik sokkal összetettebbek annál, hogy csak az egyik vagy csak a másik ideológia felöl közelítsük meg. Ezért fordulhat elő, hogy egy jobboldali párt is felvállal baloldali célokat, illetve fordítva. Ez egyébként a kormány-ellenzék logikából is következik, hiszen ha adott esetben a Gyurcsány-kormány felvállal egy neoliberális gazdaságpolitikát és filozófiát, akkor az ellenzék nem tehet mást, minthogy megpróbálja ellensúlyozni ezt szociális, szolidáris célok felvállalásával.

Na de akkor ezek szerint nálunk nincs arra lehetőség, hogy Németországhoz hasonlóan – ha nem is nagykoalíció formájában – ne a mindenáron való szembehelyezkedést keressék a pártok, hanem a közös pontokat? Mert enélkül a kétharmados törvények kérdése, (mint a képviselők létszámának csökkentése, vagy az önkormányzati rendszer átalakítása) illetve a nagy ellátórendszerek átalakítása soha nem fog megoldódni.

Érthető, hogy a két nagy erő nem tud kibékülni egymással. A rendszerváltás óta megmaradtak bizonyos nagyon mély ellentétek, és sok az elvarratlan szál. Az a legnagyobb probléma, hogy a civil társadalom teljesen kimaradt a rendszerváltásból. Tulajdonképpen nem is rendszerváltás, hanem a régi és új eltek alkuja ment végbe. Kimaradtak azok a katartikus pontok az ország életéből, melyek összehozhatták volna a szemben álló, eredetileg ellenzéki politikai és társadalmi erőket. Így pedig az ellentétek besültek a magyar demokráciába, ráadásul két nagy törésvonal húzódik meg az országban. Az egyik a posztkommunisták-rendszerváltók vonala, a másik a nemzeti – kozmoplita törésvonal, és mindkét vonalon ugyanazok állnak egymással szemben, és ez utóbbi egyébként a népi-urbános vitáig vezethető vissza, melynek a huszas-harmincas évekig viszavezető hagyományai vannak Magyarországon. Szükségs lenne feloldani ezt a mostani patthelyzetet, mert ebben a helyzetben lehetetlen megoldani a közös ügyeket, de ahhoz valamilyen katartikus élményre lenne szükség.

Mit ért katartikus élmény alatt?

Ilyen élmény lehetne például egy előrehozott választás, mely után tiszta lapot lehetne teremteni. Olyan dolgoknak kell történnie végre, melyek nem illenek bele a jól megszokott forgatókönyvekbe.

Ön szerint a Fidesz által kezdeményezett népszavazás kiválthat akár előrehozott választásokat is? Egyáltalán lehet bármilyen politikai következménye a népszavazásnak?

Orbán Viktor azt mondta, hogy a népszavazás előrehozott választásnak minősül. Ezt úgy lehetne pontosítani, hogy legfeljebb kikényszerítheti az előrehozott választásokat, ha az emberek elsöprő többséggel szembe mennek a kormánnyal. Ennek ugyanis nyilvánvaló politikai következményekkel kellene járni. A kormányoldalnak muszáj megértenie, hogy reformtörekvéseit az ország egyik fele, vagy inkább többsége nem fogadja el, és úgy nem lehet egy országot megváltoztatni, hogy az ország jelentős része a leghatározottabban ellenáll ennek. És még mindig jobb lenne egy demokratikus megoldás, ami az új választás lehetne, mint egy kevésbé demokratikus, mert egyre nagyobb a szociális elégedetlenség, ami beláthatatlan következményekkel járhat.

Ha a Fidesz számításai szerint alakul a népszavazás, akkor mit tudnak tenni azon kívül, hogy Szíjjártó naponta ötször elmondja, hogy Gyurcsány hazudik és mondjon le?

Abban az esetben egy politikai nyomásgyakorlásra lesz szükség, mert ha a Fidesz egy kedvező népszavazási eredmény ellenére sem tudja leváltani a kormányt, akkor hitelét veszítheti. A politikai nyomás pedig nagyon széles skálájú lehet a Paramentből való kivonulástól, legvégső esetben a mandátumok visszaadásáig. Mindezt persze csak akkor tudja sikeresen végigvinni a Fidesz, ha a sikeres népszavazás után széles társadalmi csoportok állnak mögötte, s e két dolog egységesül.

Az interjú második részében Fricz Tamás Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc saját pártján belüli pozíciójáról, szerepéről beszél, kitér a jövő politikusaira, és beszél a magyar szélsőjobboldalról is.