Markó-ajánlat

A Markó-féle ajánlat korrektnek volt nevezhető, az MPP politikusai az RMDSZ listáján bejutva a román kétkamarás parlamentben teljesen önálló arculatot alakíthatnak ki, önállóan cselekedhetnek. A parlamentbe bejutva már meg lehet próbálni kordában tartani az RMDSZ-t, sőt, a magyarságnak egyéb hasznára is válhat. Némi jóhiszeműséggel: az MPP, mint az erdélyi magyarság radikális képviselője hivatkozási alapot jelenthet az RMDSZ számára, ha a román politikai elit valamivel nem ért egyet: lám, mi még csak hagyján, de muszáj, mert hát itt az MPP. Így a közös erdélyi magyar képviselet a román politikai elit szemében jó fiú lehetne az RMDSZ-en keresztül, míg a magyarság felé az MPP-n keresztül az erős, megalkuvást nem tűrő arculatot lehetne sugallni. Mindez persze akkor üdvös, ha valóban van mögötte parlamenti teljesítmény.

Fekete leves

Szóval örültünk, s egyelőre úgy fest korán: megérkezett a fekete leves. Az RMDSZ július 26-át szabta meg határidőként, azaz legkésőbb addig a napig kellett volna az MPP-nek reagálni: beáll-e a sorba, vagy nem. Ez nem történt meg, csak egy nappal később: július 27-én közleményt adott ki az MPP, amelyben végül elfogadta az RMDSZ ajánlatát.

Markó Béla szerint azonban a határidő lejárt és punktum, így július 28-án már kár erről beszélni: az RMDSZ nem indul közösen az MPP-vel. Jelen állás szerint magyar-magyar harc lesz.

Feszültek már egymásnak

Az elmúlt időszakban élesben is „egymásnak feszült” már a két magyar párt. Az európai parlamenti választásokon három magyar bejutását az alacsony román részvételnek lehetett köszönni. A júniusi helyhatósági választásokon nem volt egyértelmű győztes: több a magyar polgármester, azonban azt senki nem tudja megmondani, hogy az MPP indulása miatt van-e így, vagy nem.

Arculat- és hitelvesztés?

Na és? – kérdezhetik sokan, talán még meg is könnyebbülve, hozzátéve: így legalább az MPP megőrzi hitelességét és önállóságát. Ebben a helyzetben azonban nincs, nem lehet ok megkönnyebbülésre. Azoknak, akik azt mondják, hogy az MPP elvesztette volna a hitelét, ha a keményen bírált RMDSZ hátán jutnak be a parlamentbe, s jobb így, nincs igazuk. Éppen ellenkezőleg: az MPP bebizonyította volna, hogy a magyarság érdekében el tudja fogadni a békejobbot még egy olyan keményen kritizált ellenféltől is, mint az RMDSZ. A felelős politizálás nem azt jelenti, hogy az ellenféllel semmilyen körülmények között nem vagyunk hajlandóak egy tálból cseresznyézni, hanem azt, hogy az általunk képviseltek érdekében bárkivel meg tudunk egyezni.

Jelenleg az MPP-RMDSZ megegyezés nem jelentette volna az MPP arculatának elvesztését, sem a hiteltelenséget, hiszen – ahogy írtuk – teljes cselekvési szabadsággal bírtak volna a parlamentben, akár teljesen külön frakcióban. Az anyaországban láttunk már hasonlót: MDF.

Az RMDSZ-é a nagyobb hiba

Lehet az MPP-t bírálni, azonban a labda jelenleg az RMDSZ térfelén pattog, a meccs pedig csak novemberben ér véget, tehát passzolni kell. Két út van: előre lőni a labdát, vagy öngólt rúgni. Jelenleg az utóbbira tűnik fogékonyabbnak a Markó Béla vezette csapat. Erdélyben Tőkés László, immáron az MPP, az anyaországban pedig a politikai bal- és jobboldal egyaránt – elhagyva a futballpéldát: – az összefogást várja. Az RMDSZ egészen mostanáig szintén az összefogás mellett állt, most azonban kifarolni látszik a saját ötlete mögül.

Ahogy mondottuk: nehezen érthető, hogy az MPP-nek miért kellett ennyit várnia a belső koalíció elfogadásáról szóló közlemény kiadásával. A mostani helyzetben azonban – ha rangsorolnunk kellene – ez a kisebb hiba.

A politikus is emberből van, jelenleg pedig az RMDSZ-nek egy olyan határideje sincs, ami miatt ne lehetne kitolni 1-2 nappal a 26-i határidőt. Értetlenül állunk tehát az új helyzet előtt: komolyan egy napon múlhat a magyarság képviselete? Ha ugyanis nincs megegyezés, az MPP külön indul. Ha pedig az MPP külön indul, akkor az RMDSZ könnyű szerrel kieshet. Jelenleg kockáztatni több mint hazárdjáték.

Markóéknak azt kell eldönteniük, hogy továbbra is a sértődöttet adják, vagy hajlamosak józanul gondolkodni. A belső koalíció pont egy ilyen józan ötlet volt, a megegyezés kapujában nem kéne kihátrálni, akármilyenek is a körülmények. Az ember még a végén azt hiszi, hogy nem is akarnak megegyezést.

Izgulhatunk

Mi pedig magas pulzussal hátradőlhetünk, s reménykedhetünk abban, hogy Markóék mégis elfogadják békejobbot, s az MPP – valóban nehezen érthető – nyakasságát elnézik. Ha nem, akkor megint az marad, ami már volt: félelemmel vegyes izgalommal követhetjük a parlamenti választások kimenetelét – ezúttal azonban nem az MPP lesz a sáros az izgalmak fokozásában, hanem az RMDSZ. Csak remélhetjük, hogy – mint tavaly az EP-választásokon, s a mostani helyhatóságin – aránylag jól sülnek el a dolgok, s ősszel is alakul magyar frakció a Victoria-palotában.