Csernus nyolcvan éves

Csernus Mariannt 1948-ban szinte az iskolapadból szerződtette Egri István a Pesti Színházhoz, miután egy műkedvelő előadáson megnézte Babits Mihály Laodameia című drámájának címszerepében. 1950-ben Major Tamás és Gellért Endre hívására a Nemzeti Színház tagja lett, 1953-ban elvégezte a Nemzeti Stúdióját. Ötven éven át volt az ország első társulatának tagja, 1989-től örökös tagja, 2000 óta a Pesti Magyar Színház művésze. Sikerekben gazdag pályát mondhat magáénak, kezdetben olyan művészek egyengették az útját, mint Tőkés Anna, Sulyok Mária, Somogyi Erzsi, Mezei Mária.

Az elmúlt hatvan évben a magyar klasszikusok mellett Euripidész, Shakespeare, Moliére, Brecht, Shaw, Osborne, Sartre, Tolsztoj, Giraudoux, Albee műveiben lépett fel, s emlékezetes, groteszk humorral, drámai erővel teli alakításai voltak Illyés, Molnár, Pilinszky, Szabó Magda, Gyurkovics Tibor, Dunai Ferenc színműveiben is.

Pályájának íve nem volt mindig töretlen, a hatvanas évek elején főszerepek sora után a mellőzöttség évei következtek. Ekkor önálló estjein bejárta az országot Jászai Mari naplójával, Károli Gáspár Vizsolyi Bibliájának részleteivel. Lefordította Liv Ulmann Változások című önéletrajzi naplóját, s egybeszerkesztve adta elő Simone de Beauvoir A megtört asszony című kötetével. Legnagyobb sikerét Weöres Sándor Psyché című művével aratta: a kétórás monodrámát 1970-tól ötszáz alkalommal adta elő. 2000-ben a szekszárdi Deutsche Bühne színpadán német nyelven játszotta a Macskajáték Gizáját, s párhuzamosan ugyanezt a szerepet magyarul a Karinthy Színházban.

Tanulmányt adott ki Jászai Mariról, Tőkés Annáról, majd saját kötetekkel jelentkezett: Eszterlánc (1985), Ki voltál lányom? (1993), Csillagszóró (2002). Művészi munkásságát 1970-ben Jászai Mari-díjjal, 1976-ban érdemes művészi címmel ismerték el. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést 2006-ban kapta meg.