A fából készült balzsamozóágy darabjaira a Királyok völgyének KV-63-as sírjában bukkantak, amely Tutanhamon végső nyughelye mellett helyezkedik el. A felfedezést követően a leletet restaurálták.

A 170 centiméter hosszú balzsamozóágy lábai oroszlánfejben végződnek. Az ágy körülbelül 5 centimétert lejt, ami az elhunyt testnedveinek távozását tette lehetővé.

A mumifikálás során a halott belső szerveit a szív kivételével, amelyet a testben hagytak, minél gyorsabban igyekeztek eltávolítani, majd speciális tárolóedényekbe, kanopuszokba helyezték őket, hogy megőrizzék a túlvilági lét számára. Eltávolították az agyat is, ám ezt kidobták, úgy vélvén, hogy teljesen hasznavehetetlen a másvilágon.

E műveletek után a holttest 40 napon át a balzsamozóágyon feküdt, hogy eltávozzanak a testnedvek, majd további 15 napig tartott a pólyák felhelyezése.

Manszúr Burik, a Luxori Régészeti Hivatal igazgatója szerint a sírkamrákban talált balzsamozóágyak többségével ellentétben ezt az alkalmatosságot valóban mumifikálásra használták.

"Meggyőződésünk szerint ez a helyiség mumifikálásra szolgált, mivel a balzsamozás néhány kellékére bukkantunk, így különböző gyógyfüvekre, olajra és edényekre" - magyarázta az igazgató.

A sírt 2006-ban egyiptomi és amerikai régészek tárták fel, ez az elmúlt 80 évben az első temetkezés, amelyre a térségben bukkantak. Az egyiptológusok feltételezése szerint a VIII. dinasztia korából (Kr.e. 1570-1304) származik, bár a sírkamrában nem volt egyetlen múmia sem, hogy megkönnyítse a temetkezés kormeghatározását.