Borhy László tanszéke 1992 óta végzi Brigetio feltárását Komárom területén.
"Brigetio már a Kr.u. II. században létezett. Egy Aquincum kiterjedésű város volt, amely három településrészből állt. Egyrészt volt a katonai tábor, ahol a 6000 fős légió állomásozott. Körülötte a táborváros helyezkedett el, ahol a légiót kiszolgáló iparosok, kereskedők, valamint a katonák családtagjai éltek. Ez egy városias szerkezetű, nagy kiterjedésű település volt, amely ugyanolyan közművekkel rendelkezett, mint egy +rendes+ város. Ám mivel katonai területen jött létre, nem emelkedhetett városi rangra" - magyarázta.

Néhány kilométerre helyezkedett el a polgárváros, amely kezdetben az őslakosság romanizált részének volt a lakhelye. Az idők folyamán a település municipium, majd colonia rangot kapott. Ez a fejlődés Pannoniában több helyen megfigyelhető, így Aquincumban, az ausztriai Carnuntumban, s Vindobonában, a mai Bécs római kori elődjében. Brigetio volt a negyedik ilyen település.

"A könyv részben azzal foglalkozik, hogy voltak-e Brigetióban amfiteátrumok - erre utal a többes szám és a kérdőjel. Egy egészen biztosan volt, de talán beszélhetünk kettőről" - mondta Borhy László, hozzátéve, hogy a XVII-XVIII. század óta ismert a brigetiói katonaváros amfiteátruma, amely egy 90 méter hosszú, 50-60 méter széles ovális építmény volt. Feltételezése szerint azonban lehetett egy másik is, a polgárvárosé, amely jóval szerényebb volt.

"Pannoniában több esetben láthatjuk, hogy egy városnak több amfiteátruma van. Így van ez Aquincumban vagy Carnuntumban, ahol a katonai és a civil településnek egy különálló amfiteátruma van. Valószínűleg ez volt a helyzet Brigetióban is" - emelte ki.
Mint kifejtette, a polgárvárosi amfiteátrumról nem nagyon sokat tudnak, feltételesen azonosították a helyét.

"A második amfiteátrum felfedezéséhez egy hatsoros latin nyelvű felirat vezetett el minket. Ez ugyan nem alkalmazza az amfiteátrum szót, de szerepel benne, hogy legelőkelőbb részén, az aréna körüli pódium 70 római láb (21 méter) hosszúságú részét Brigetio egyik vezetője építtette a városban állomásozó katonák részére" - magyarázta a professzor, aki könyvében azt boncolgatja, hogy miért építteti a polgárváros egyik vezetője az amfiteátrum egyik szakaszát a Brigetióban állomásozó katonaság részére.

"A katonaságnak saját amfiteátruma van, ahol minden ülés az övék. Vannak ugyan arra vonatkozó adatok, hogy a szomszéd város vezetői díszülőhelyet kaptak benne, de a katonaság mindig fenntartja magának a jogot, hogy az odalátogató civileket az arénától távolabb eső helyekre ültesse. Amennyiben egy amfiteátrumban kijelölnek egy 70 római láb hosszúságú szakaszt a katonák számára, akkor valószínű, hogy ez nem a katonaság tulajdonában, hanem másvalaki, a polgárváros kezelésében van" - hangsúlyozta.

Hozzátette: Nagyon jól kimutatható, hogy olyan városok esetében, ahol a katonai település és a polgári rész egyaránt rendelkezik amfiteátrummal, kölcsönösen gesztusokat tesznek egymás felé a fenntartók. Carnuntumban a város négy vezetőjének biztosítottak díszpáholyt, Aquincumban pedig a katonákon kívül az egyik börtönfelügyelőnek is fenntartottak egy helyet.

Borhy kitért az amfiteátrumok ülésrendjére is. Mint mondta, a Római Birodalom területéről körülbelül 200 olyan latin és görög feliratot gyűjtött, amelyek a nézők irányítására szolgáltak. "Különböző szempontok szerint ültették egy adott szektorba a nézőket, akiket lakóhely, nemzetiség, foglalkozás, vallás, vagy akár családi állapot szerint csoportosítottak. Ezek egy szektorban foglaltak helyet, amelyeket mindig feliratokkal jelölték" - magyarázta.