A kuriózum neve fenyőszajkó. Nem hivalkodó madár, bár egy verébnél azért szembeötlőbb jelenség. Sötétszürkés-feketés alapszínen fehér pöttyös tollazata jól megkülönböztethetővé teszi a varjúfélék családjának többi képviselőjétől. Mérete sem a megszokott az alföldi szemnek, hiszen a rigónál termetesebb, a vadgalambnál pedig valamivel vékonyabb dongájú.

Ez a madárfaj hivatalos adatok szerint legutóbb közel négy évtizede,1971-ben fordult elő Magyarország határain belül – tájékoztatta az MTI-t Urbán Sándor. A Jászkun Természetvédelmi Szervezet elnöke úgy tudja, ezt megelőzően az 1940-50-es évek közepén figyeltek meg több példányt is, legnagyobb invázióját azonban immár közel egy évszázada, 1911-ben jegyezték fel a krónikások. Nem véletlenül, hiszen a fenyőszajkó alapvetően a magashegységek lakója: az Alpokban, Kárpátokban és a Tátrában érzi magát igazán otthon.

Tavaly december óta azonban több példányát is látták Magyarország területén. Szolnokon januárban fedezték fel a szokatlan szárnyasokat a környéken élők. Urbán Sándor - mint azt az MTI-nek elmondta - nemrégiben személyesen is látta a – feltételezései és a lakók megfigyelései alapján is nászra, illetve fészeképítésre készülő – fenyőszajkópárt a megyeszékhely egy csöndes, fenyő- és hársfákkal sűrűn tarkított utcájában.

A madarász azt állítja, hogy ha a helyi természetbarátok reményei és saját ösztönei nem csalnak, úgy "páratlan természeti csoda van készülőben". A szakirodalomban található feljegyzések ugyanis arról tanúskodnak, hogy költési időszakban az Alföldön e fajnak még egyetlen képviselője sem fordult elő és arra sincs bizonyíték, hogy Magyarországon fenyőszajkók valaha fészkeltek volna.