Ez a cikk „csupán” a kormány portáját veszi nagyító alá, és nem foglalkozik azokkal (a normál esetben egyáltalán nem elhanyagolható) tényekkel, hogy a sportszerek, sportruházat, utazás költsége egyfolytában emelkedik. De ez már egy másik téma...

A szabadidő eltöltésének egyik legjobb formája a mozgás. Fontos az egészséges életmód szempontjából és segít a szociális normákat elsajátítani. Anyagi tekintet nélkül, ez mindenkinek elidegeníthetelen joga lenne, a szegényebb családoknak ugyanolyan lehetőségeket kellene biztosítani, mint a módosabbaknak. Mára azonban több tényező áll az útjában annak, hogy bárki foci-, kosár-, kézilabdát ragadjon és kimenjen a pályára játszani egyet.

„Adminisztrációs nehézségek”

Hogy a fiatalok mekkora köre sportol, arról gyakorlatilag nem is állnak rendelkezésre adatok. Ennek fényében nem lehet sem növekedésről, sem csökkenésről beszélni. A kistérségi sportinformációs rendszerben még azt is meg lehet nézni, hogy egy-egy megyében melyek a kedvenc sportágak, illetve mit sportolnak legtöbben. De országos adatok nincsenek.

Illetve a Nemzeti Sportstratégiáról szóló Országgyűlési határozatban olvasható bizonyos statisztika.

„Sajnálatos tény azonban, hogy a gyermekek 75%-a kizárólag a testnevelésóra keretében végez rendszeres testmozgást, mely nem alkalmas minden, a korosztály szempontjából jelentős feladat ellátására. Ennek elsődleges okai között találjuk a testnevelő tanárok motivációjának hiányát, és a pénzügyi, adminisztrációs nehézségeket.”

Adminisztrációs nehézségek?

Talán éppen ez az a fal, melybe én is ütköztem a kutakodás során. De miért nincsenek erre adatok? Nem lenne az állam számára horibilis összeg a fiatalok sportolási lehetőségeinek és statisztikáinak felmérése. Csak éppen nincs erre hajlandóság. Valószínűleg azért, mert egy kérdőíves felmérés nem hoz busás összegeket a konyhára, éppen, hogy fizetni kell érte.

Pénzügyi nehézségek?

Ez mit jelent ebben a szövegkörnyezetben? Nincs elég sportlétesítmény? Kinek nincs elég pénze? A családoknak? A testnevelőtanároknak? Lehet, hogy megfelelő motivációt jelentene nekik, ha a megélhetéshez elegendő fizetést kapnának.

Korábbi passzusaiban a hivatkozott határozat is gyönyörűen leírja, hogy a testmozgás és sportolás az ország érdeke is:

„...a sportolás kiemelkedően hozzájárul a népesség mentális és fizikai egészségi állapotának javításához, és sajátos funkciói révén eszköz az egészséges társadalom megteremtéséhez, a közösségi kapcsolatok fejlesztéséhez, a népesség gazdasági aktivitásának előmozdításához, a nemzeti értékek és az önbecsülés erősítéséhez, az esélyegyenlőség javításához...”

Sportban az üzlet!

A stratégia így folytatódik:

„...valamint figyelemmel üzleti funkciójára is a sportról szóló 2004. évi I. törvény 50. § (1) bekezdése alapján a következő határozatot hozza:
1. Az Országgyűlés elfogadja a határozat mellékletét képező „Sport XXI. Nemzeti Sportstratégia 2007-2020” című stratégiai programot (a továbbiakban: Sportstratégia)...”

Nohát! El is fogadták.

A határozat második oldalán (mint a sport legfontosabb előnye), az elfogadást bizonyító érvként a következő is szerepel:

„...A „sportgazdaság” becsült árbevétele hazánkban évi 350 Mrd forint, mely a korábbi évekhez viszonyítva piacbővülést mutat. Az állami költségvetésbe a sportszektorban nyereségesen működő cégek által 2,1 Mrd Ft társasági adó kerül, a végső sportfelhasználás révén pedig 60 Mrd Ft áfa. Jelentős tételnek tekintendő a sportban foglalkoztatottak szja-ja, mely meghaladja éves szinten a 10 Mrd Ft-ot. A sportágazat ezzel nettó költségvetési befizető, a nemzetgazdaság bevételének 0,9%-át e szektor termeli...”

Természetesen. A jó öreg kormány itt sem néz mást, mint a realizálható hasznot.